Firkin 8 – Birthday Show

„Mindegyik firkines, azaz firkinizált, senki nem ússza meg, ha betéved véletlenül egy firkin-terápiára. Na jó, az mondjuk nagyon firkines, amikor meglátunk egy gyönyörű, vöröshajú lánykát írszteppelni a közönségben, felhívjuk, és végigtáncolja dupla tempóban a firkinizált Lord Of The Dance-t. Vagy az is, amikor a Finger In The Pie c. dalmű bevezetője után Andor a hatásszünetben fickósan legurított egy teljes korsó sört... nna de valamivel nem számolt: a hirtelen szénsavbevitel miatt a további éneklés karcosan légiesre sikeredett!”

 

„A londoni Camden Town, Dublin Castle klub, szilveszterkor. Kivarrt, vörös írek, (átmennél az utca másik oldalára, ha kint találkozol velük), bazi nagy sörökkel a kezükben szorongatják a plakátot a koncert után, aláírásért állnak, szépen (dülöngélve) várják sorukat. Közben veregetik a hátadat a nagy lapát-tenyerükkel, és elérzékenyülten mesélik, hogy ők ilyen szilveszteri bulin még nem voltak... Persze, ez a lelkizés egyre erőteljesebb (és hangosabb) az idő múlásával, az elfogyasztott whiskey és sör mennyiségével arányosan, aztán még egymásra is licitálnak, hadonászva a padlóra löttyentve a fekete nedűt, hogy ti írek vagytok igazából, és ez a magyar zenekarról szóló duma csak egy átverés...”

 

„Több is van: pl. aki eljön Padovából, Londonból, Dortmundból, Párizsból Budapestre, vagy fordítva: Budapestről Münchenbe.”

 

„Egy ősrajongónk egyik koncertünkön kissé kapatosan felkapaszkodott a színpadra, végigtáncolta a dalt velünk, aztán visszalépett a közönség közé... Mellkassal landolt a színpad előtti fém védőkordonon, három bordája bánta. De azért a koncertet még végigbulizta.”

 

„Majdnem minden utazáson van valami, ami emlékezetessé válik, legtöbb nem is lesz publikus! Tavaly Németországból tartottunk egy osztrák fellépésre, miközben félúton motorhibás lett a turnébusz. Több órás szaharai forróságban való ácsorgás közben egy logisztikai bravúrt oldott meg a menedzserünk: értünk jöttek két autóval az osztrák helyszín technikusai, amibe bepakoltuk a legszükségesebb felszerelést és rohantunk a 200 kilométerre lévő koncerthelyszínre. Magyarországról elindult egy hétszemélyes terepjáró, hogy másnap reggel hazavigye a zenekar nagyobbik részét, míg a turnébuszt egy másik Magyarországról kijövő busz húzta haza. Épp a kezdés időpontjára érkeztünk a teltházas koncerthelyszínre, a közönség már tudott az esetről, türelmesen kivárta a beszerelést, és ami a legjobb: hatalmas hangulatú buli kerekedett már az első perctől. Másnap a menedzserrel nem fértünk fel a kiküldött autóra, így vonattal utaztunk haza, átfagyva a légkonditól.”

 

Épp dalírásban voltunk, amikor felvetettem, hogy még sohasem írtunk "klasszikus" szerelmes-otthagyós-bánatombandunánakmegyek nótát. Andor szerényen megjegyezte, hogy őt épp most hagyta el szerelme, és szeretné ezt kiírni magából. Így kezdődött a "Start Again". Végül ez sem lett hagyományos szerelmes dal, de hát mi már ilyenek vagyunk :)

 

 

„Jenny és Jimmy a londoni koncertünk előzenekarában játszottak, és mint kiderült a helyszínen, nagy rajongói a Firkinnek, illetve néhány dalunkat betéve tudják... Így esett, hogy közösen toltunk néhány számot, nagyszerű embereket ismertünk meg bennük. Innen jött az az ötlet is, hogy a szülinapunkon zenészvendégként is legyenek jelen.”

 

 

„Leanderrel már jó pár éve érik a gondolat az együttműködésre, hiszen a metal és hc a Firkin zsigereiben is ott rejlik. És majd meglátják a népek, hogy milyen egy igazi leanderes Drunken Sailor Song!”

 

 

„Szöggel régi a barátság, már zenéltünk együtt, szeretjük egymást és azt, amit szakmailag képvisel, ez van. Mert miért ne lehetne jó kis billentyűs hangzás ott, ahol illik. És főként ott, ahol nem illik!”

 

 

 

 

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016.09.06.