„A tradíció talaján valami újat csinálni”
Palya Beával a Tovább nő megjelenése előtt beszélgettünk.
Az énekesnő márciusban mutatta be új lemezét, közben egy francia filmben rá osztották Django Reinhardt feleségének szerepét, május 26-án pedig közös koncertet ad a zöld-foki-szigeteki Mayre Andrade-vel a MüPában.
A Nő című lemezed után felvetetted, hogy a következőt Férfi néven fogod kiadni, aztán végül is Tovább nő lett belőle. Nem volt benned félelem, hogy a nőséggel esetleg túllősz a célon?
Ilyen félelem nincs bennem. Vannak belső határaim, tudom, hogy hol tartok egy-egy témában, de nem vagyok teljesen mentes a külső megítélésektől, nem vagyok szent egyáltalán, és rám is hatnak. De jóval szabadabb vagyok ezektől, mint akár a Nőnél is. Nekem a belülről jövő őszinteség vagy igazság egy nagyon fontos dolog, és az a tapasztalatom, hogy változik tőle az életem. Ez pedig egy akkora jó hozadék, hogy én ezt így folytatom.
Ezt mióta érzed?
Mióta dalokat csinálok. Igazából 10-15 éve írok, de valójában a Nő című albumon lett ez ennyire egyértelmű két évvel ezelőtt. Ott tudtam ilyen őszinte és mély tartalmakat felhozni. Akkor lett meg a biztonságom és a bátorságom hozzá, és a továbbiakban pedig ez a folyamat ment tovább.
De már előtte is érezhetted, hiszen a dolgok amikbe belekezdtél, akár a néprajz szak vagy a könyvírás, mind egy irányba mutatnak.
Tök jó, hogy ezt mondod, mert sokan nem értik, hogy én ezt is, meg azt is csinálom… Lehet, hogy csak közben tűnik kanyargósnak az út, de ha visszanézek, egyenes. Annyira egyértelműen látom most már ennyi idősen és ennyi tapasztalattal, hogy nekem ebben van az erőm, hogy a tradíció talaján valami újat tudok csinálni, és valami nagyon személyes tartalommal tudom megtölteni az engem érő hatásokból.
És közben nem akarsz férfivá változni.
Nagyon nem. Én imádok nőnek lenni. Az is egyfajta valóságteremtés, hogy a világból azokat az információkat gyűjtöm be, amik engem táplálnak, vagy amik az én utamon fontosak. És bizony az én utamon fontos a tradicionális nőiség, a női szerepeknek ez a fajta őstől fogva létező érvénye, hogy ilyen a testünk, hogy tudunk táplálni, tudunk melegséget adni, érzékenyek vagyunk, tudunk szülni, de egy csomó minden más is van bennünk. Tudjuk, ha kell, férfiként védeni anyaoroszlánként a gyermekünket, tudunk nemet mondani, vagy megálljt parancsolni, ha veszélyben vagyunk, tudunk alkotni. Annyira sokféle a nőiség is maga.
Ugyanakkor hangsúlyozod, hogy nem 'férfi vagy nő', hanem 'nő és férfi'.
Nincs férfi téma, női téma nélkül. A szülés vagy az abortusz miért női téma?
Tehát akkor tényleg tovább nő(sz)?
Ezt az egészet nem feltétlenül a négy fal között, de egy nagyon intim közegben hozom létre, mondjuk az új anyagot is. Aztán ez el kezd élni másokban, el kezd táplálni másokat ahhoz, hogy ők is létrehozhassák saját mondandójukat, dalaikat, műhelyüket. Nagyon jók az egymásba kavarodó hullámok, egymásba kapcsolódó gondolatok. Ez nagyon körülvesz engem a Nő óta. Rengetegen jeleznek vissza, hogy inspirálódnak, és ennek én nagyon örülök.
Amit Te éreztél, azt most többen érzik.
Igen, nem érzem magam egyedül. Van ez, hogy jaj, Te is érezted, pont ezt akartam mondani, csak nem tudtam megtalálni. És ez nagyon fontos szerintem egy olyan törékeny jégen, ahol én járok néha újítóként.
Hogy képzeled el Django feleségét? Ezt a szerepet szabadon kezelheted? Azért választottak Téged, mert magadat is adhatod?
Részben szabadon, részben magamból hozom létre, meg sokat olvasok. Feltételezem, hogy önmagam miatt választottak. A rendezőnek ez egy nagyon szubjektív, saját víziója lesz Django-ról, nem feltétlenül dokumentarista irányú, és mint ilyen, beleillek a szerepbe. Működik a kémia, érezhetően nagyon bírtuk egymást az elejétől fogva. Sokat olvasok a főszereplőkről. Ők egy nagyon hűséges páros voltak, annak ellenére, hogy Django-nak voltak női. Az ő történetük egy nagyon mély egymáshoz való kötődésen alapul. Vándorcigányok voltak, jöttek-mentek Franciaországban, ahol ugye nem kis távolságok vannak. Ez mondjuk közös bennünk. Ahogy az is, hogy Nagine nagyon szeretett énekelni és nagyon vidám volt. Van egy felvétel a youtube-on, ahol énekel a férjével. Nagyon szerette szerintem a férjének ezt a fajta áradó zeneiségét, zseniális ötleteit. Ő egy nagyon muzikális nő volt, ez is közös bennünk. És vannak olyan dolgok, amik nem annyira közösek, ezt majd megoldom a saját személyiségemből, de azt gondolom, hogy ha a rendező engem választott, akkor tudja, hogy miért csinálta.
Van a Palya-udvarhoz hasonló projekted mostanában?
Csinálok egy sorozatot a MüPá-ban Selymeim címmel. Énekesnők a nagyvilágból. Olyanok, akik még nem voltak itt, és olyanok, akik szerintem nagyon sokat tudnak adni a magyar közönségnek. Az idei vendégem Mayre Andrade, aki lassan már ikonnak számít. A Zöld-foki szigetekről származik. Május 26-án lesz a közös koncertünk. Egy szett az enyém, egy szett az övé, és a végén találkozik a két nő. Nagyon izgalmas, hogy ekkora előadókkal, és ilyen tapasztalt emberekkel tudok majd egy színpadon állni. Cigdem Aslan volt az első vendégem ebben a sorozatban. Ő egy kurd-török énekesnő, ott is nagyon könnyű volt összeállítani a közös repertoárt. Én tanultam az övét, ő meg az enyémet.
Külföldi fellépésekre is készülsz?
Most alakul újra a WOMEX kapcsán. Itt tavaly kiemelt zenész lehettem a Hangvető magyar cégnek köszönhetően. Lehet, hogy újraindul majd az együttműködés, de azt hiszem ez lassú folyamat lesz. Meg tudatosan is itthon akartam maradni, mert még kicsi a lányom. Úgyhogy itthon koncertezem több projekttel, van gyerekanyagom is. Azt most itt elkottyintom, hogy a Nappali dalok című anyagot már megírtam, kiadásra vár, ez az Altatoknak lesz részben folytatása.
MaryMoss
