A több az jobb, nemde?

A több az jobb, nemde?

Nem érdemes túlhajszolni magunkat

Gondolhatnánk ezt az edzésre is, hogy ha a minőség nem jön össze, akkor a mennyiséggel majd lehet pótolni. Egyébként is ezt reklámozzák, hogy fuss többet, csinálj több fekvőtámaszt, eddz többet, emelj nagyobbat és lehetőleg sokszor és egyébként is még, még és még...
 
 
A probléma onnan ered, hogy mint ahogy a mondás tartja, kétszer ugyanabba a folyóba nem tudsz belelépni, így kétszer ugyanolyan állapotban nem tudsz edzeni. Számos olyan tényező befolyásolja az edzésedet, melyet érdemes figyelembe venni. Minden edzés előtt számot vetetek az emberekkel, hogy milyen napjuk volt, nemcsak azért, hogy már így tudjak tervezni velük, hanem, hogy bennük is tudatosuljon, hogy nem biztos, hogy ma kell átlépni az emberi teljesítőképesség határát.
 
Az egész az idegrendszernél kezdődik és ott is ér véget. A központi idegrendszer szépen le fog mindent szabályozni és úgy fogja az edzést interpretálni, amilyen állapotban van. Ha túl nagy kapacitása van lefoglalva, mert a háttértár teli van folyamatokkal, akkor az éppen aktuális feladatra sem jut annyi energia. A munkahelyen hónapzárás van, a főnöknek fáj a foga, egyébként is rajtunk veri le a port, otthon szül a macska, a kocsiban elromlott az ablak és meg lehet benne sülni, a várost épp megint bontják… Ha ezeket nem tudjuk kezelni, akkor már úgy érkezünk meg edzésre, hogy fejben ott sem vagyunk, mert vagy a mögöttünk, vagy az előttünk lévő feladatokra koncentrálunk! Ha neadjisten még késtünk is, akkor már a ráhangolódásról is lemaradunk, és így kell nekiállni az önmagunk által elvárt és rendszeresen hozott eredmények hajkurászásába. A manapság hangoztatott mindfullness is itt jön szóba, hogy igenis, mint anno gyerekként, tudjunk elveszni a pillanat varázsába, és amit csinálunk, azt a többi inger figyelmen kívül hagyásával tudjuk tenni.
 
Képzeljük el, hogy 50 kg-ot tudunk olimpiai rúddal fej fölé nyomni. Ugyanezt meg tudjuk csinálni fél lábon? Esetleg egy csónakban egy tó közepén? Ugye, hogy mennyivel nehezebbnek tűnik? Ha ez nem sikerülne, senki nem gondol arra, hogy ez mekkora kudarc. Nos kérem, ebben az esetben ne várjuk el magunktól, hogy suboptimális körülmények között hétről hétre ugyanazt a teljesítményt legyünk képesek hozni. Az hagyján, hogy a teljesítményünk csökken, de a figyelmünk lankadásával bizony a sérülések is hamarabb keletkezhetnek. Minél fárasztóbb vagy nagyobb koncentrációt igényel az adott munka, annál inkább fordul elő, hogy hibázunk, és az bizony még szerencsés esetben is csak egy meghúzódott izom. A sérülés hátterében állhat a test önvédelmező mechanizmusa is, hogy egy enyhébb sérüléssel figyelmeztethet minket a fékek behúzására, hisz ha fáj vagy meghúzódott, akkor valószínűleg vissza KELL kapcsolni.
 
Végeredményben nem érdemes túlhajszolni magunkat. Ha rendszeresen pihenünk és a konfliktusmegoldó képességeink is csúcsformában vannak, úgyis jönnek az eredmények maguktól. Ha viszont éppen megtép az élet, akkor engedjük el és koncentráljunk arra, hogy minél szebben és pontosabban eddzünk, és egyfajta gyakorlásnak fogjuk fel, ahol a későbbi sikereinknek építünk széles alapzatot.
 
Ács Ferenc (Beast Company)