„A kontraszt, amely összetart bennünket”

„A kontraszt, amely összetart bennünket”

Interjú Buzás Krisztiánnal

fotó: Lányi Kristóf
 
Megjelent az idén 10 éves budapesti Orient Fall friss kislemeze, a Contrast Is What Keeps Us Together, amely egy kétrészes EP-sorozat első felvonása. A négydalos kiadvány kazettán is megjelent, és olyan közreműködőket vonultat fel, mint Tanka Balázs (Turbo) vagy Makó Dávid (The Devil's Trade).
 
A zenekar által felvett és kevert lemezhez a csapat énekese készített egy nem szokványos vizuális arculatot. Ki is kérdeztük minderről.
 
Császár Gergő
 
 
fotó: Bodnár Dávid
 
Mi az új EP-sorozat koncepciója?
A jelen terveink szerint a „Contrast Is What Keeps Us Together” egy dupla EP kiadvány első eleme lesz, mely többek között a mi két oldalunkat, kettős arcunkat mutatja be. Az első, amit most hallhattok, olyan dalokat foglal magában, amiken sokat ültünk, érleltünk és kiforrottabbak a dalok. Ezzel ellentétben a második rész zeneileg egy jóval szabadabb koncepciót sejtet, ahol az a terv, hogy idén tavasszal elvonulunk egy hétre, amelyet majd egy második ilyen session is követ. Amilyen dalok itt születnek, azokat lehetőleg azonnal felvesszük és kiadjuk. Megpróbálunk még jobban együtt dolgozni és a dalszerzési munkamenetre úgy tekinteni, aminek teljes folyamatában mindenki részt vállal majd. Ebből egy sokkal felszabadultabb, kísérletibb eredményt várok, ahol olyan dalokat próbálunk majd ki, amit korábban nem mertünk, tudtunk. Meglátjuk.
 
Akkor a címre utalva – szerintetek az ellentétek vonzzák egymást?
Nem egészen. A cím egy erős önkritika, amely elsősorban magunknak szól. A dupla EP koncepció megszületésénél az a címpáros világlott fel előttem, amit a most megjelent „Resonate” című dal videójának legvégén olvashattok: Contrast Is What Keeps Us Together / A Reality What Tears Us Apart. Ez szól az egyénnek, szól a zenekarnak, szól a közösségeknek, szól a felnőtté válásnak, szól a társadalomnak. Az átértékelés, az elengedés, a szembesülés, az elfogadás határterületeinek gondolataival rezonál az új EP. Úgy éreztem, hogy a személyes kontextus ilyen kérdésekben jobban vonatkoztatható és kivételesen érdemes a speciálisról az általánosra következtetni. Korábban ez máshogy volt. A Fractals esetében külön közzétett dalszöveg magyarázatokkal politikai, filozófiai és spirituális állásfoglalások világát ma már direktsége okán távolabb érzem magamtól és így az EP címe és tartalma, valamint a készülő dalok sokkal inkább egyéni megközelítést adnak majd, és így sarkallják gondolatra a hallgatót. Természetesen mélységük és összetettségük szerintem minimum stagnál. A kontraszt jelen esetben egyben mi magunk is vagyunk és összetartunk, ameddig tudunk.
 
 
Miért pont kazetta?
Lemezgyűjtőként természetesen a bakelit volt a cél, de az árkalkulációba sajnos nem fért bele jelenleg egy ilyen ultralimitált széria, ezért a hipster death vonalon most népszerű kazettát választottam, amiket persze szintén gyűjtők bizonyos műfajokban. 40 példányban jelent meg (10 fehér és 30 arany). Szerencsére már csak pár darab maradt, szinte mind elkelt.
 
Hogy jött a közreműködések ötlete?
Két olyan dal volt, amiben volt egy-egy olyan rész, ami egy másik orgánumért kiáltott. Ezek közül az egyik esetben Makó Dávidra eset a választás (The Devil’s Trade), akinek előrehaladása és az önmaga által képviseltekbe vetett meggyőződése inspiratív volt, így született meg a „Weaving Spiders”, ami egy nagyon sötét és brutális dal. A másik esetben egy sokkal finomabb és elegánsabb arcunkat szerettük volna megmutatni a „Resonate” képében, amihez – nem titok – eredetileg Harcsa Veronikát kértük fel, aki nagyon aranyos volt, de a hangzásban kevésbé találta meg önmagát, így esett a választásunk – elsősorban a legendás P. Mobil feldolgozás okán – Tanka Balázsra a Turbo zenekarból.
 
Készítettél a zenekar számára egy nem szokványos vizuális arculatot...
A bennünk rejlő szerteágazottságot szerettem volna összerakni, ezért dalonként két-két képet alapul véve építettem fel ezt a borítót és designt, szerettem volna rétegzettséget érzékeltetni és azt, hogy a kontraszt egyes elemei ilyen módon egyenként halványan, de együtt egészként jól értelmezhetők. Szerintem true lett, de remélem másnak is tetszik.
 
Egyébként honnan indultatok?
Idén tervezzük, hogy a zenekar 10 éves fennállása előtt tisztelgünk majd, ugyanis az Orient Fall klasszikus módon egy olyan zenekarként jött létre, amit gyerekként álmodtunk meg, és miközben észre sem vettük egyszer csak felnőttünk. Végig kísért minket a kamaszkorunktól egészen mostanáig. Ami egykor csupán álom volt az ma passzióvá formálódott és csatorna arra, hogy azok legyünk, amik a lelkünk mélyén igazán vagyunk és voltunk. Ebben közrejátszott az is, hogy az önmegvalósítás más pólusain is mindannyian igyekezetünk fokozatosan előre haladni; a zenekar tagjai jogászként, orvosként, mérnökként dolgoznak, amely komoly felelősséget ró a nyakunkba, de ez teszi igazán hitelessé azt, ahonnan jöttünk.
 
Hová sorolnátok magatokat a hazai metál színtéren belül? Szerintetek hol tart most maga a szcéna?
Határvidékre. A mainstream legmarkánsabb része az nagyon távol áll tőlünk mind zeneileg, mind hozzáállásban. Mi hiszünk a DIY-ban, hiszünk az igazi underground erejében és abban, hogy az üzenet és a tartás jelentősége elévülhetetlen.
 
Buzás Krisztián - ének
Erdőhegyi Bálint - gitár
Horváth Tamás - basszusgitár
Rókusz András - dob
Veszelei Dániel - gitár