„Ha nem egyszerűen fogyasztani, hanem valóban befogadni és átélni is szeretnénk''
Interjú Nagy Krisztiánnal
Egy békés világzenei sziget, idilli, óbudai környezetben: legkönnyebben így lehetne jellemezni a KOBUCI Kertet, amelynek népszerűsége az elmúlt tizenegy év alatt egyre csak nő. Nagy Krisztiánnal, a Kert kulturális és kommunikációs menedzserével arra próbáltunk választ találni, hogy miben rejlik a hely varázsa. Pontosabban: hogy lehet, hogy ma már a pesti partiéletben szocializálódott fiatalok is egyre szívesebben zarándokolnak el a Zichy-kastély udvarába.
Szabó Anna
Idén tizenegy éve, hogy megnyitottatok. Kezdetben népzenei helyszínként üzemeltetek, mára több más műfajnak is otthont adtok. Hogyan tekintetek a kezdetekre és mi a helyzet a változásokkal?
Azt hiszem a mi esetünkben különösen fontos az eredettörténet, még ha a hely valóban szembetűnő léptékben és mértékben változott is a kezdetekhez képest. Az akkori családiasság, hangulat, közösségi szellem és atmoszféra olyan érték, amit azóta is szeretnénk megőrizni. Ettől aligha függetlenül a népzene a nyitottságot, integratív erőt és a mainstreamtől távoli zenei kultúrák iránti figyelmet, kíváncsiságot is jelenti a számunkra. A folk-kultúra nem egyszerűen része a műsorkínálatunknak, hanem sok szempontból annak alakítója is. A népzenétől vezetett az út odáig, hogy ma elsősorban világzenei helyszínként tekintünk magunkra, ahol ugyanakkor a blues ritkábban hallható tradíciói, vagy éppen a minőségi underground kultúra képviselői is otthonra találnak. Épp abban van a kezdetekhez való hűség, hogy a hagyományok tisztelete és az új iránti elköteleződés nem kizárja, hanem feltételezi egymást.
Azt, hogy Óbudán üzemeltettek koncerthelyszínt, inkább pozitívumnak látjátok vagy negatívumnak? Valljuk be, így azért egy kissé kívül estek a pezsgő pesti partiéleten.
Ma nem tudok elképzelni méltóbb helyet és nagyszerűbb atmoszférát, ahol működni tudnánk. Óbuda egy külön világ a fővárosban, kiváló adottságokkal és folytatható hagyományokkal. Szinte csak előnyét látom annak, hogy például a tömegturizmus útvonalaitól távol esik. Ha nem egyszerűen fogyasztani, hanem valóban befogadni és átélni is szeretnénk mindazt, amit kultúrának nevezünk, arra itt inkább kinyílik a tér. Ezzel együtt, egy pillanatra sem hiszem, hogy kívül esnénk a pezsgő partiéleten. Legfeljebb ez egy másfajta pezsgés. A Kert működik nagy közönséget befogadó, „telt házas” koncerthelyszínként, és az elmélyült, meditatív zenei élmények több intimitást megengedő tereként is. Az embernek olykor az egyikre, olykor a másikra van szüksége.
Hogyan látod ma a klubkultúrát, a szórakozási lehetőségeket és szokásokat Budapesten?
Amennyire én látom, vannak nagyszerű, sok befektetett munkával, komoly hozzáadott értékkel működő kezdeményezések. Számtalan törekvés, amiről csak elismeréssel lehet szólni. A közönségszervezés tekintetében viszont, úgy vélem, még mindig vállalhatnánk mindannyian több kockázatot. A kultúraszervezés nem egyszerűen egy ízlés kiszolgálását jelenti, hanem annak alakítását is. Mi nagyon sokat dolgozunk vele, hogy a nyilvánosságban háttérbe szorult műfajok, nehezebben nyereségessé tehető produkciók vagy éppen kezdő formációk évről évre nagyobb figyelmet kapjanak. Az a tapasztalat, hogy az emberek fogékonyak akár a nehezebben befogadható, komolyabb művészi értékek iránt is, csak fel kell ajánlanunk, bemutatni és megfelelően közvetíteni a számukra, hogy azokban miért jó részt venni.
Szabadtéri helyszínként kihasználjátok még az ősz utolsó napsugarait? Milyen programjaitok lesznek a közeljövőben, amire érdemes ellátogatni?
Az évad utolsó hetére készülünk, ami mindig nagyon meghitt. A Kert emblematikus figurái ilyenkor a színpadon vagy a pultoknál biztosan feltűnnek. Aki a nagyon kifinomult jazz-folk zenéket kedveli, annak Borbély Mihály koncertjét ajánlom a figyelmébe, a broken ethno műfajának megteremtője, az Ágoston Béla vezette Zuboly nélkül nincs záróhét. Az évadtól aligha búcsúzhatnánk méltóbban, mint egy Kiscsillag-koncerttel, illetve én személy szerint az utolsó előtti estét, azaz a hagyományos pénteki Parno Graszt-bulit várom, nemcsak azért, mert az a bizonyos pezsgő partiélet velük a legsűrűbb, hanem mert a stábbal általában ezen az estén döbbenünk rá igazán, hogy eltelt egy év, és ezt megünnepeljük.
Készültök valamilyen nagyobb változtatással a jövő évi szezonra?
Egy rövid pihenő után azonnal kezdjük a következő évad szervezését és előkészítését. Mind a kert fizikai valóját, mind a műsorkínálatot tekintve igyekszünk minél több innovációt végrehajtani. Biztosan tovább fogunk lépni a zöldülés és a még ennél is környezettudatosabb működés felé, bár ennek a részleteiről még korai beszélni. A cél, hogy mindenféle értelemben évről évre többet tudjunk adni a zenekaroknak és a közönségnek. Ez biztosan nem változik.
