„Több zene, több szerelem!”

Idén a Bondoró Fesztiválon is bemutatkozik Ian O'Sullivan szólóprojektje

Ian O’Sullivant legtöbben a Mongooz and the Magnet egyik frontembereként ismerik, de egyre többen azonosítják őt a kibontakozóban lévő szólókarrierjével is. Az első önálló dala tavaly év végén jelent meg, így esélye sem volt eddig közönség előtt bemutatni. Ez pedig azt jelenti, hogy a júniusi Bondoró Fesztiválon elsők között hallhatja majd a közönség!

Interjú: Szabó Anna
Fotók: Aradi Nóra
 

Az első szólódalod tavaly októberben jött ki, vagyis még nem volt alkalmad fesztiválokon vagy nagyobb közönség előtt előadni. Hogy érint, hogy végre lehetőséged lesz rá?

Az utóbbi időszak nem volt könnyű. Úgy éreztem magam, mint egy téli álmot alvó medve a barlangjában. Próbálkoztam ilyen-olyan online fesztiválokkal, de pontosan olyanok voltak, mint amilyennek az ember elképzeli őket... Egyszer például egy Zoom koncerten találtam magam, ahol mindenki kikapcsolt videóval nézett és hallgatott, én meg egy órával tovább játszottam, mint kellett volna, mert teljesen elveszítettem az időérzékem. Mindenesetre,  jó volt ez az időszak, hogy ráébresszen arra, mennyi mindent kaphatok attól, ha csak magamnak zenélek. Illetve arra is, hogy milyen varázslatos plusz energiát tud kihozni belőlem az összekapcsolódás, az, ha igazi emberekkel, embereknek élőben zenélhetek. Erre igazából nincsenek is szavak, ez a kommunikációnak egy teljesen új szintje. Egyszerűen csodálatos, hogy visszatérhetek a színpadra. 

Hogyan találtatok egymásra a Bondoró Fesztivállal? Van itt valamiféle különleges kapocs, vagy csak arról van szó, hogy úgy gondoltátok, a szólóprojekted jól illene a Fesztivál hangulatába? 

Egyszerűen imádom a Balaton-felvidéket: a lankás hegyoldalakat, a barátságos falvakat, azt, ahogyan a levegő áramlik itt. Így, mindig öröm, ha van esélyem a környéken játszani. A Bondoró pedig, egy hibrid fesztiválként, különösen érdekes a számomra: az, ahogyan összehozza a zenét, a színházat és az utcai előadásokat, nagyon izgalmasnak ígérkezik. 

A debütáló dalod, a Little Bird telis-tele van érzelmekkel, és azt olvastam, hogy a következő szólódalok is hasonlóak lesznek. 

Köszönöm! Csak, csak olyan témákban tudok dalt írni, amelyek közel állnak hozzám, minden más hazugságnak érződne. Hosszú ideig féltem attól, hogy az igazán személyes történeteimet megosszam a közönséggel, de minél többet mondok el, annál inkább észreveszem, hogy milyen sokan éreznek hasonlóan – sokkal több a közös pont bennünk, mint a különbözőségek. Ez egy elképesztően erős felismerés, és most, ezekben az időkben fontosabb, mint valaha. 

Tervezed, hogy összefűzöd őket egy albumban? Lesznek köztük olyanok, amelyeket a Bondorón hallhatunk először?

Rengeteg új dalom érkezik és két lemez is alakulóban van a stúdiómban, úgyhogy mondhatjuk, hogy eléggé elfoglalt voltam mostanában. És így van, a Bondoró az első helyek között lesz, ahol élőben is hallani lehet a dalok nagy részét, úgyhogy különösen izgalmas eseménynek ígérkezik.

És mi a helyzet a Mongooz and the Magnettel? Mit szóltok az újranyíló világhoz, és a lehetőségekhez, amiket magával hoz?

Már egy ideje a laptopjainkon dolgozunk „táv-zeneírásban”, úgyhogy már nagyon izgatottak vagyunk, hogy hamarosan újra együtt játszhatunk – ez olyasmi, mintha újraegyesülne az ember a családjával. Elmondhatatlanul jó érzés újra próbálni és tervezgetni. Ha minden jól megy, június 19-én egy nagy Orosz fesztiválon is fellépünk. Már csak a papírokra várunk.

Hogyan fogsz tudni a két zenei projekt között egyensúlyozni?

Mindig is kettő, három – néha négy – projekt között egyensúlyoztam egy időben, úgyhogy már eléggé hozzá vagyok szokva. Mindkettő közel áll a szívemhez, és általuk más és más oldalaimat mutathatom meg. Miközben régebben az egyetem és a zene között egyensúlyoztam, most két zenei projekttel teszem ugyan ezt – és ez utóbbi kettő inkább előmozdítja egymást, jobban, mint sejtettem. Több zene, több szerelem!

(x)