„20 év és 20 nóta nem kevés” – Kartel-interjú

Aki válaszol: Big Daddy Laca.

A Ganxsta Zolee és a Kartel huszadik születésnapját egy feldolgozáslemezzel ünnepelte, melyen olyan előadók formálták saját képükre a Kartel-dalokat, mint a Kowalsky meg a Vega, a Soerii & Poolek vagy épp az Alma együttes. A részletekről a csapat második frontemberével, Big Daddy Lacával beszélgettünk.

Hogy jött a feldolgozáslemez ötlete?
Valószínűleg lustaságból született, haha! Na, jó, nem. Egyszerűen kíváncsiak voltunk Zolival, hogy ki mennyire tudja megvariálni a számunkra már tetű megszokottá vált nótákat. 20 év és 20 nóta nem kevés. Évből és dalból sem.

Az előadók mindegyikével volt valami baráti/haveri köteléke a Kartelnek, vagy volt, akivel először kerültetek kapcsolatba?
Nagyrészükkel volt, és mi kérdeztük meg őket egyenként, hogy van-e kedvük feldolgozni egy-egy nótát. Egyesekkel meg egyáltalán nem volt olyan nagy haverság, és nagyon kellemes csalódás lett a vége. Sajnos beleszólt a lemezcég is, és az engedélyünk nélkül mahinált, de ebbe mélyebben nem mennék bele.

Van személyes kedvenced a feldolgozások közül?
Talán a Paddy and the Rats-féle Vato Loco ír-punk-rock ’n’ roll-ban. Amúgy is az én kis „gyermekem” a nóta. De tudnék még választani: Ferenczi, Kowa, stb.

Volt-e olyan pillanat a húsz év alatt, amikor úgy érezted, hogy belefásultál a Kartelbe, és legszívesebben abbahagynád?
Persze, hogy volt, de szerintem nincs olyan zenekar, ahol ne lenne hullámvölgy. Főleg, ha ilyen régóta nyomják. Nem beszélve arról, hogy el kell viselned a többieket is jóban-rosszban, és hát az se könnyű... Gondolj csak bele egy hosszú házasságba, haha!

Mennyiben más most egy Kartel tagjának lenni, mint mondjuk a legnagyobb sikerek (Jégre teszlek, Helldorado) idején?
Talán annyiban más, hogy ennyi idő után már majdnem megtanulták, hogy én vagyok a Big Daddy nem pedig a Szasza, Steve vagy Sámson.

Ha jól tudom, anno egy időre otthagytátok Pierrot-ot, a Hatalmat a népnek lemez pedig már ismét vele készült. Miért volt szükség anno a váltásra?
Kipróbáltuk milyen, ha más is szerez zenét nekünk, aztán visszatértünk Pircsihez. De csak részben, mert nem 100%-ban ő készíti az alapokat, hanem van lehetősége másnak is beleszólni, például a mögöttünk lévő zenészeknek.

Te civilben már konszolidált családapa vagy, de Zoli köztudottan megmaradt lélekben 18 évesnek. Mennyire tudod elviselni a hülyeségeit?
A „konszolidált” azért egy kicsit erős, mert már csak a kinézetem miatt sem tudok az lenni. Amúgy tényleg visszavettem az önrombolásból, de nem lettem Savanyújóska! A Zolit pedig így kell elfogadni, mert ha megpróbálod korlátozni a dolgaiban akkor egy dafke morcos gyerek lesz belőle és az senkinek nem jó. Amúgy egy aranyszívű imádnivaló ember! És ezt nem puncsból mondom!

Zoli egyszer azt nyilatkozta, hogy legszívesebben hatvanas éveiben is a zenének élne, mint Lemmy. Te el tudod képzelni, hogy hasonló korodban a Nincs semmi jobb, mint egy ribancot nyomod a színpadon?
El tudom képzelni magam annyi idősen a színpadon, de nem úgy, hogy ezeket a számokat nyomom. Már most 47 évesen, két fiúgyerekkel is sokszor cinknek érzem a retkesebb vakerokat. Az idő múlik, az ember változik. A zene nagyon fontos marad, de az igényeid nem maradhatnak ugyanazok.

Az Acou'stix-szal most mi a helyzet? Újra KGB lett belőle? Mintha utóbbi zenekarral is lett volna valami megmozdulásotok.
Az Acou’stix feloszlott, mert nem volt rá időnk, és nem lett belőle KGB. Játszottunk ugyan egy bulit a KGB-vel 5 év után, de rájöttünk az 50-es nézőszám után, hogy ebben az országban teljesen felesleges ilyen fajta zenét nyomni! Sajnáljuk, mert mi élünk-halunk ezért a stílusért.

Életed három legfontosabb lemeze?
Ramones bármelyik de mondjuk: Best of the Chrysalis Years; Buckcherry: Buckcherry; Geto Boys: The Resurrection. Ez szemét kérdés, mert ennél jóval több kedvenc lemezem van.

glam benton