A pokolba vezető út – Apey and the Pea interjú

A trió első albuma tavaly kapásból az év egyik leg...

A trió első albuma tavaly kapásból az év egyik legnépszerűbb hazai metállemeze lett, így nem csoda, hogy az új, Hellish című anyagot már komoly várakozás előzte meg, és a srácokat sorra telt ház fogadja koncertjeiken. Az új korongról, az őszi turnéról és a külföldi tervekről Áron Andrissal (Apey) és Makai Lacival (Makkos) beszélgettünk.

- Az elmúlt években láthatóan felfelé ívelt a karrieretek, és már egy komoly közönségbázist tudhattok magatok mellett. Ez egy tudatos folyamat, építkezés eredménye?

A: Nem igazán, ez leginkább szerintem annak köszönhető, hogy vannak rajtunk kívül is ugyanolyan emberek mint mi, akiket összehoz a klasszikus nehézfém, és nyilván a zene iránti odaadás. Gyakorlatilag hat évvel ezelőtt a semmiből kezdtünk el építgetni, és nem csak betoppantunk drága hangszerekkel oda, ahol éppen most vagyunk, hanem konkrétan végigkúsztunk. Azt vettem észre ez alatt, hogy rajtam kívül még sok mindenki van már kiéhezve a valóságra, és az igazi dolgokra. Az embereknek egyből átjön, hogy ha egy banda csak az alapvető lépéseken akar átmenni, és kirakni valamit, a Devils Nectarnál nem képletesen értve, de az ördögöt kerestük, a Hellish-nél a pokolig szerettünk volna jutni. Hasonló terveket mindig kitűzünk, de elég kaotikus az oda vezető út, lehet, hogy emiatt kedvelnek minket egyre többen, mert az egész élő, és ösztönös.

- A Hellish dalait együtt játszottátok fel. Mennyit próbáltatok előtte?

M: Mi nem vagyunk abban az értelemben vett “rágörcsölök/készülök” zenekar, persze az utolsó hetekben emlékszem, majdnem minden másnap volt egy próba, de az egyben játszásnak van egy egyébként is különleges aurája, ott ha egy picit ront valaki, azonnal vehetjük újra, de szerencsére nem bénáztunk sokat. Beszéltük pár nappal a stúdiózás előtt, hogy egy hétre beköltözünk az R33-ba, és ki se jövünk ez idő alatt...na ez úgy nézett ki, hogy hétfőn beállítottuk a cuccokat, kedden feljátszottunk három dalt, szerdán feljátszottunk megint három dalt, csütörtökön szintén három dalt, és kész voltunk. Majd gondolkoztunk, hogy mit csináljunk a következő három napban?   

- Egyértelmű volt, hogy együtt szeretnétek felvenni a dalokat, és nem külön-külön hangszerenként?

A: Persze, mivel nem igazán ismerünk más módszert (nevet). Igazából ez nekünk egy jól működő bevált módszer most már, miért rontanánk el azt ami működik, de természetesen nagy döntéseknél mindig mindent átbeszélünk nagyon részletesen. Sok opció felmerült, de leginkább maradtunk a bevált dolgoknál, „tempo /takk/ metronom/ bárhogy hívod” nélkül, érzésre, ahogy a teremben is, és ahogy koncerten is. A legelső EP-nk óta alap koncepció nálunk, hogy nincs zsákba macska, takk nélkül üvegen.

- Mennyi idő alatt írtátok meg a Hellish dalait? Volt bármi koncepciótok, vagy abszolút ösztönzenélésről van szó?

A: Változó, ez leginkább attól függ, hogy mennyire van kedvünk éppen foglalkozni az adott számmal. Van ami könnyen jön, és van amin azért ülünk jó pár hónapig. Nyilván addig semmi sincs kész, amíg az utolsó centiméterig nem érezzük mind a hárman ugyanazt. Koncepció nem igazán volt, a lemezcím viszont már nagyjából a Devils Nectar megjelenése után megvolt, erre építettünk. A munkálatok eléggé baljós, sötét hangulatban teltek cserébe, és az énekfelvételtől kezdve a keverés végéig eléggé esetlennek éreztem az egészet, és azt, hogy nem igazán tudom, hogy mit is csinálok, de csinálom...Semmi sem működött, ment elsőre, rengeteg problémába ütköztünk, volt hogy imádtuk, volt hogy fogtuk a fejünket, de ettől függetlenül boldog vagyok, mert a lemez abba az irányba terelt, amerre kellett. Külön pikantéria még (nevet), hogy a több hónapnyi keverést az utolsó 10 órában gyakorlatilag lehúztuk a WC-n, mivel a technika ördöge konkrétan laptop hangfalig tolt minket, olyan hangulat volt, mintha négy méter mélyre ástak volna. De ott akkor az volt a legjobb döntés, ha elölről kezdjük a keverést. Így gyakorlatilag az utolsó 12 órában dőlt el minden, ami elég pokoli.

- Ki tervezte a lemez borítóját? Kinek az ötlete volt a háromfejű kutya?

M: Kókai Barnika barátunk (TSO, Barber’s Art) és Api ötlete volt. A Hellish lemeznél sem tértünk el a megszokott okkultizmus tematikáitól, de nem is akartunk más témába csapni, mert ezek vagyunk mi.

- Volt olyan banda, ami nagy hatással volt rátok ebben az időszakban, esetleg inspirált titeket?

A: Makkossal az utóbbi időben volt egy elég nagy thrash hullámunk, ami még elég sokáig tartani fog, úgy néz ki (nevet). Exodus, High on Fire, Sabbath, nyilván a Crowbar is elég inspirálóan hatott, és még biztos kihagyok rengeteg mindent.

- Általában amúgy inkább otthon írjátok meg az alapokat/riffeket, vagy jammelésből születnek a dalok?

M: Ez úgy megy, hogy Api otthon felveszi kb. majdnem készre a számot, és kapunk egy tracket, meghallgatjuk otthon, és megnézzük a következő próbán. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy úgy kell játszani, ahogy az meg van írva, persze volt már sok olyan készre játszott nóta, hogy annyira tetszett nekem is és Zolikának is, hogy azt mondtuk, ezen nem akarunk változtatni, mert így kerek, és ha beleokoskodnánk attól biztos hogy szar lenne. A kémia nálunk kiválóan működik, mert egy rugóra jár az agyunk, szóval a számírás részével sosem volt baj, viszont egy rakás olyan dal is íródott meg 1 cigi után, hogy csak jammeltünk. A küldözgetős módszer meglehetősen egyszerű, és jobban is működik, mert nem az van, mint más zenekarban, hogy nézzük egymást mint a birkák, hogy „na hogy lesz?”, hanem lemegyünk a terembe és nem sokat szarozunk, mert két percen belül gurítjuk a riffeket (nevet).

- Még csak most jött ki a lemez, és itt a turné. Foglalkoztok azért már új ötletekkel is? Hogy állnak az európai turné tervei?

M: Most egy kicsit jobban felpörgettük az eseményeket mint nyáron, a lemez miatt is, meg elindult a turnénk a Blind Myselffel és a Leander Risinggal. Új ötletekkel egyfolytában foglalkozunk, Apitól is rendszeresen kapjuk őket, persze van köztük, ami végül annyiba marad. Most azonban nincs sok időnk az új lemez írására, mert ezer felé áll a fejünk. Az Európa-turné tavasszal lesz, de az még nagyon messze van. Egyelőre menjen le rendesen ez az országos turné, aztán van még pár bulink külföldön is, és ha ezeket befejeztük, akkor már többet tudunk ezzel az üggyel is foglalkozni. Nem titkolt szándékunk azonban, hogy nyissunk külföld felé, mert egyre nagyobb az érdeklődés irántunk, amin igazából mi is meglepődünk, és természetesen borzasztóan örülünk, mert amiben eddig volt részünk, az még számunkra is meglepő.

- Ha jól tudom, mindent ti magatok szerveztek, intéztek. Mennyire nehezíti ez meg a dolgotok? Meddig lehet mindent saját kézben tartani?

A: Semennyire, nem vagyunk akkora produkció, hogy gondot okozzon. Napi szinten sok mindent kell logisztikáznunk, de szeretjük csinálni, és nem okoz gondot. Mind a hárman csináljuk azt, amit kell, és nyilván semmi sem megy egyszerűen, de azért most már rengeteg öngólból tanulva magabiztosabban intézzük a dolgainkat.

-Evy