„L.A. az egyetlen hely, ahol még él a hard rock” - Interjú Gilby Clarke-kal

Könnyen elképzelhető, hogy Gilby Clarke közelgő ma...

Könnyen elképzelhető, hogy Gilby Clarke közelgő magyarországi látogatása és annak híre kevésbé lenne felkavaró, ha egy bizonyos Izzy Stradlin 1991-ben nem ajánlja őt be maga helyett a világ legveszedelmesebb zenekarába – ahogy akkoriban a Guns ’N’ Roses-t emlegették. De bizony így történt, és ez a jó fazonú gitáros néhány közepesen sikeres banda után (Candy, Kill For Thrills) világhírnevet és visszavonhatatlan rocklegenda-státuszt szerzett magának a GNR-ben töltött három év alatt. Gilby Clarke június 20-án a szolnoki Tiszavirág Fesztiválon zenél, feltettünk hát neki néhány minket is foglalkoztató kérdést.

Hogy viseled, ha még most is a Guns N’ Roses-ról faggatnak?

- Megértem, miért kapok még mindig ilyen kérdéseket. Egy ikonikus csapat tele jobbnál jobb sztorikkal. De én 20 éve nem vagyok a zenekar tagja és nem hinném, hogy túl sok újat tudnék hozzátenni ehhez a történethez.

Amikor csatlakoztál a Guns-hoz, Slash-el azonnal megtaláltátok a közös hangot. Ápoljátok még ezt a barátságot?

- Igen, lépten-nyomon összefutunk. Néhányszor megnéztem a szólóbandáját, ilyenkor rendszerint jammelünk is. Tavaly egy csomó bulit nyomtunk a Kings of Chaos-szal (egy rock-klasszikusokat előadó supergroup, tele sztárokkal – a szerk.) szóval Duff-fal és Matt-tel is folyamatos kapcsolatban állok.

Mi a véleményed a Kill For Thrills karrieréről? Mi volt az akadálya a nagy áttörésnek?

- A Kill For Thrills az én bandám volt közvetlenül a GNR-be kerülésem előtt. Én írtam a dalokat, énekeltem és gitároztam. De nem igazán sikerült labdába rúgnunk, mert egy olyan rossz management állt a hátunk mögött, ami képtelen volt navigálni a kiadót. Hoztunk jó néhány rossz döntést. De szerintem a mai napig vállalható muzsika.

Rendszeres fellépő vagy a Rock Against the MS rendezvényein (rockzenészek segélykoncertjei a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítésére). Van valami személyes indíttatásod az ügyben?

- Igen, néhány barátom szenved ebben a betegségben. Kemény idők jönnek, folyamatosan szembesülnöm kell egyre több és több fájdalommal magam körül: izomsorvadás, rák… Én csak annyit tehetek, hogy igyekszem minél több ember figyelmét felhívni arra, milyen fontos az orvostudományt támogatni és a betegek szenvedéseit enyhíteni.

Mi a helyzet a Los Angelesi klubélettel? Manapság is mókázgatsz azért? Melyik a kedvenc klubod?

- Nem bulizom már annyit, mint régen. Egyszerűen nem nyújt már számomra semmit. Sokkal szívesebben mászkálok kiállítás-megnyitókra vagy motoros rendezvényekre. A vintage chopper-szcénának óriási hagyománya van itt, Los Angelesben, havonta több eseményre is sor kerül, ezeken általában részt is veszek. Magam is építgetek motorokat egyébként. Rendre azon kapom magam, hogy a whiskey helyett inkább már csak a zene fontos. Amúgy ez az egyetlen hely az Államokban, ahol még él a hard rock.

Milyen programra számíthatunk Szolnokon?

- Javarészt a szólólemezeimről játszom, meg persze egy rakás Guns-dalt és jó pár fain feldolgozást is felidézünk. Nagyon élvezem a rock n’ rollt, mert az az önkifejezés legszabadabb formája. Szóval nagyon várom már a hangos gitárokat, a nagydobot a seggem mögött és hogy mindezt túlüvöltsem. Mi csak egy jó kedélyű rock n’ roll banda vagyunk és az is maradunk.

Vígváry Gábor