Diana Krall: Glad Rag Doll

Diana Krall: Glad Rag Doll

Időutazásra invitálja tízedik stúdiólemezén hallga...

Időutazásra invitálja tízedik stúdiólemezén hallgatóságát a szépséges kanadai művésznő, igaz különlegesnek éppen nem nevezhető időutazásra. Mivel jazzlemezről van szó, a 20-as 30-as évek New York-i miliőjének megidézése nem számít rendkívüli koncepciónak, még ha többé-kevésbé konceptalbumról is van szó. Magyarán az LP 13 tétele egy összefüggő sztorit mesél el korabeli szerzeményeken keresztül, bár került a tracklist-be három kakukktojás is: a Lonely Avenue egy Doc Pomus nóta, amit Ray Charles-nak írt 1956-ban, a I'm A Little Mixed Up pedig Betty James slágere volt a 60-as évek elején, míg a Wide River to Cross egy countrydal a Miller házaspártól, de lényegében (főleg a megfelelő hangulatban) jól átjön a feeling, amit kitűnően támogatnak a kissé merészre sikeredett borítófotók és a korhű hangszerelés is. Diana Krall maximálisan ura a zongorának, ez nem is kérdés, mégis meghökkentő, hogy milyen átütő erővel hozza a boogie-t a már említett Betty James nótában. Persze az album nagy részén a tőle megszokott finom légiesség uralkodik. Olyan tipikusan amerikai, giccses, gejl produkció ez, ugyanakkor nagyon profi és kellemes, kitűnő hangulatalapozó a november 13-i koncerthez.