Fourplay: Esprit de Four

Fourplay: Esprit de Four

Az immáron 21 éve töretlen sikerrel működő fúziós ...

Az immáron 21 éve töretlen sikerrel működő fúziós jazz supergroup 12. lemeze ez, és – a rajongók számára kevéssé meglepő módon – ezúttal sem nyúlt mellé a kvartett. Egyben ez a második Fourplay lemez Chuck Loeb-bel, aki igen jó választásnak bizonyult, elődeihez (Lee Ritenour és Larry Carlton) viszonyítva talán a zenekar-centrikusság szempontjából legideálisabb gitáros eddig. Remélhetően marad is már a három alapítótag (Bob James –billentyűs hangszerek, Harvey Mason – dob, Nathan East – bass) társaságában jó sokáig. A szerzemények - ahogyan megszokhattuk – filmszerűen vizualizálnak képeket, hangulatokat, miközben a technikai finomságokra nyitottakat is folyamatosan kényezteti a négy muzsikus, orcátlanul magas színvonalú hangszeres tudásukat csak finoman villogtatva. Túlnyomórészt a finom tempók dominálnak, de azért akadnak húzósabb groove-ok is, például rögtön a második Firefly-ban vagy a negyedik Sonnymoon-ban. Loeb már a nyitó, árulkodó című December Dream-ben bizonyít mint muzsikus és mint kompozitőr egyaránt. Ahogy eddig majd minden Fourplay lemezen, az Esprit de Four-on is található vokális tétel: a Put Our Hearts Together című ballada a közelmúltban Japánt sújtó földrengés és cunami áldozatainak állít emléket, ezt szimbolizálandó a gyönyörű japán popikon, Seiko Matsuda közreműködik benne elragadóan. A blues-os All I Wanna Do-ban pedig maga Nathan East énekel, mondjuk ő szokott is előszeretettel.
Csupán egyetlen kukacoskodás engedtessék meg: Bob James esetenként kissé avitt szinti-hangzásokat használ, amitől olykor van egy kis arcpirító, gagyi érzés, de oly ritkán fordul ez elő (például a címadó tételben), hogy a lemez megítélésébe bele sem rondít: hibátlan anyag.