„Hendrixből először nem értettem semmit, csak azt éreztem, hogy elképesztően más” – Interjú Both Mik

Az ország első számú villanygitár-prímása, Both Mi...

Az ország első számú villanygitár-prímása, Both Miklós lassan 10 éve meghatározó figurája a hazai zenei és kulturális életnek. A Napra együttes lemezei és koncertjei mellett számos privát projekt keretében gazdagította már a publikumot, az idei év különösen aktív volt részéről. A Fonogram- és Budai-díjas zeneszerző, előadóművész háza táján megszaporodtak mostanában az események, tételesen ki is kérdeztük ezekről:


Mivel először körülbelül 8 évvel ezelőtt, az akkoriban feltámadt Barbaro élén láttalak, hadd kérdezzem meg: Mi van mostanság Cziránku Sanyival és a zenekarral?

B.M.: A zenekar története Herpai Sanyi tragikus halálával sajnos végleg lezáródott. Megrendítő élmény volt, hogy egy ilyen életerős ember hogyan tudta rövid idő leforgása alatt ennyire elveszíteni az életbe vetett hitét. A Zsoldos Tomival is és a Cziránku Sanyival is kapcsolatban vagyok, persze kevésbé, mint amikor együtt dolgoztunk, de tudunk egymásról. Cziránku Sanyi továbbra is éli a harcos, de egyébként stabil életét Csepelen és továbbra is az egyik legfontosabb magyar gitárosok egyike, még ha ezt kevesen is tudják.

A közelmúltban két igazán fontos történet volt hozzád köthető, az egyik az a bizonyos országos körút, melynek során roma tehetségeket kutattatok fel Csoóri Sándorral.

B.M.: Az egész ott kezdődött, hogy 22 éves koromban, amikor kezdtem ismerkedni a népzenével, minden, a témában jártas zenész, azt tanácsolta, hogy ha meg akarom érteni ezt a zenét, akkor utazzak le az erdélyi falvakba és keressem fel az ottani zenészeket az otthonaikban. Na, most azt tudni kell, hogy a régi paraszti világban egy kialakult szimbiózisként ezek a zenészek szinte kizárólag romák voltak. Ez úgy például nézett ki, hogy a faluban lévő emberek akartak egy bál rendezni, mire megfogadták a roma zenészeket, akik akár két napon át is húzták a tánc alá valót. Mire másnap az emberek másnap fizetség gyanánt adtak mondjuk tyúkot, tojást, vagy teszem azt felszántották a kertjüket a romáknak. Ez az alapvetően békés együttélés jellemezte a vidéki embereket és ennek az együtt működésnek köszönhetően alakultak ki legendás zenész dinasztiák a roma családok között, ahol az odaszületett gyerek már a születése pillanatától kezdve reggeltől-estig zenében élt és hangszert tanult. Egyes családokban igazi zenei “terminátorok” nőttek fel, ezen személyek találkozása hatott életre szólóan Lisztre, Brahmsra, vagy akár Paganinire. És ezeknek a roma, nem-roma embereknek az együtt mulatásából fejlődött ki a “magyar blues”, a csárdás. Aztán a tévé, rádió megjelenésével egy hatalmas változásnak indult ez a folyamat. Szép lassan a nyugati zenék kiszorították a régit, az éttermekben, bálokban játszó zenészek helyett megjelent a szintetizátor, majd a DJ stb. és ezáltal sok száz éves muzsikus dinasztiák váltak nélkülözötté és egyszersmind egy nagyon itteni , csak ránk jellemző és óriási zenei vívmányokat tartalmazó kultúra kapta meg a halálos ítéletét. Ennek a dolognak az ismeretében gondoltam, hogy elmegyek vidékre és megnézem mi maradt abból az aranykorból, azokból a családokból, amit az előbb említettem. Majd a legizgalmasabb fiatalokból összeállítok egy zenekart és fölveszünk egy albumot.
Ez a Both Miklós és a Palimo Story alapgondolata, a gyűjtőutat sorozat formájában közvetítette az MTV, de meg lehet nézni a Youtube-on is, valamint a lemez is azóta megjelent.

A másik kardinális sztorid, a Kínai utazólemez és az azt megelőző, ázsiai barangolásaid…

B.M.: Igen, talán a Palimo Story indíttatása is mutatja, hogy olyan dolgok érdekelnek, amelyeket a környezetem, ti. Magyarország, vagy nem ismer, vagy elfelejtett. Ezek számomra azért fontosak, mert teljesen más gondolatban születik, emiatt roppant izgalmas inspirációt is jelenthet. Például, ha már ez egy rock magazin, milyen izgalmas volt nekem megismerni tini koromban a korai Beatles után mondjuk Jimi Hendrix kíméletlenül szabad zenéjét. Először nem értettem semmit, csak azt éreztem, hogy elképesztően más. Aztán elkezdtem megismerni a nyelvezetét és egyre jobban a hatása alá kerültem. Leegyszerűsítve hasonló okokból utaztam el Kínába, a Himalája lábaihoz és töltöttem azzal 4 hónapot, hogy faluról falura, városról városra járva különböző embereket megismerve rögzítek egy lemezt a találkozásokból Ez lett a Both Miklós Kínai Utazólemez. Nagyon színes, nagyon különleges lemez lett.

Az út során készült fotóidból párat már megmutattál a Facebook-on; de vajon egy kiállítás is születhet-e ezekből?

B.M.: Több megkeresést kaptam, hamarosan egy nagyobb galériában fognak helyet kapni a képeim.

Mi várható tőled még idén illetve a közeljövőben?

B.M.: Mostanában Kelet-Ukrajnában fordultam meg többször. Annyira hatása alá kerültem az ott tapasztaltaknak, hogy biztosan szeretnék valamit ezzel kezdeni. De ez még a jövő zenéje..