A Hot Jazz Band Skandináviában - Bényei Tamás beszámol

A Hot Jazz Band Skandináviában - Bényei Tamás beszámol

Nyári élmény-beszámolómba némi öröm mellett üröm i...

Nyári élmény-beszámolómba némi öröm mellett üröm is vegyül. Magyar zenekar ritkán jut el északi országokba, s e tény ismeretében az nagy öröm és büszkeség, hogy idén a Hot Jazz Band képviselhette hazánkat Dániában és Svédországban is. Azt azonban szomorúan kell hozzátennem, hogy egyre ritkábban jutunk el mi, magyar jazz-zenészek nemcsak északra, hanem más Uniós országokba is. 2004-es csatlakozásunk óta a meghívások száma jelentősen megcsappant. Ennek okát ama száz százalékos védő-adóban kell látnunk, melyet akkoriban vezettek be tőlünk nyugatabbra. Nem csoda hát, ha nem érdeklődnek az amúgy ismeretlen és akaratukon kívül drága zenészek iránt a gazdasági vasfüggöny másik oldalán. Hát, nem is tudom, azt hiszem az Unió épp nem erről kéne, hogy szóljon…

Sajnos, a magyar kultúr-diplomácia semmit sem tesz a megoldásért, s ami súlyosabb hiba, hogy talán még tudomása sincs az említettekről. Itthon más a helyzet: nincs a honi zenészeket védő, külföldiekre kivetett adó. Nem csoda hát, hogy a külhoni művészek úgy adják egymásnak pl. a MűPa kilincsét, mint mi otthon a fürdőszobáét, miközben nem csak nyugaton, de a MűPa rendezésében sem nagyon van lehetőségünk megmutatni tudásunkat oly gyakran. Néhány éve ez a mondat hangzott el egy az intézményt irányító egyik szervező szájából: a MűPa rendezésében a Benkó Dixieland, a Cotton Club Singers (akkor még létezett) és a Hot Jazz Band nem fog sosem koncertezni, mert nekik van annyi pénzük és közönségük, hogy saját finanszírozásban megoldják ezt. No comment…

Dánia

Visszatérve odaátra, azért még léteznek a nehézségek ellenére is nyitott szellemiségű szervezők, bár ezt úgy tudják csak megoldani, ha jócskán lealkudják az amúgy sem magas gázsit, hisz a 100 % adót valahogy ki kell gazdálkodni. Egy ilyen szervezőnek köszönhető, hogy a Hot Jazz Band ellátogathatott június végén a dániai Silkeborg városába, nevezetesen a Riverboat Jazz Festival-ra.

Silkeborg egy negyvenezres város Koppenhágától kb. 100 kilométerre a Gudenaa folyó partján. A békés csendes kis városka öt napra felbolydul egy kicsit, s valamiféle New Orleans-hangulat keríti hatalmába. A festői környezetben fekvő település, közepét egy zsilippel ellátott folyócska szeli át, aminek zúgópatakszerű szakaszán pisztrángok tanyáznak, duzzasztott lassú részén 100 éves folyami hajók várják a sétahajózni vágyókat. A régi papírgyár három vöröstéglás épülete, az industrial zone kultúrpalotává alakított komplexum éttermekkel, koncert- és kiállítótermekkel. A város földszintes épületei közt sok átjáróval ellátott társasház van, könnyítve így a gyalogos közlekedést (itthon mindenki bezár mindent és hatalmasakat kerül inkább...).

Európa egyik legpatinásabb klasszikus jazz fesztiválja immáron 44 éve várja azt az 50 ezer embert, akik a jazz nyújtotta önfeledt szórakozás kedvéért idelátogatnak. A város három parkolója erre az időre nagy sátrakat fogad, ahol kb. egyenként 1000 ember elfér, ezen kívül több étterem, kávézó, muzeális sétahajó ad helyet a koncerteknek. A koncertek 95 százaléka ingyenes. A világsztárok, mint pl. Warren Vaché vagy Joscho Stephan, a volt papírgyár kiállító- és koncerttermeiben léptek fel. A fesztivál nyitókoncertjét, a debütáló Hot Jazz Band adta, eztán Silkeborg polgármesterasszonya beszélt a színpadon és egy hagyományos bírói sípszóval indította útjára a jazz-cunamit.

Csodálatos kollégákkal, találkozhattunk: barátaink, a Bratislava Hot Serenaders, Jerome Etcheberry, a kitűnő francia trombitás, aki évekkel ezelőtt a Fat Mo's-ba szállt be hozzánk, Antti Sarpila, aki pillanatnyilag a világ elsőszámú jazz-klarinétosa, vele Kecskeméten játszottunk először, a Dutch Swing College Band, a Jive Aces Angliából, és nem utolsó sorban Warren Vaché, a világ egyik vezető mainstream trombitása, akivel alkalmam volt együtt játszani ottani koncertjén. Az 1990-es években ismertem meg Warren játékát azokon a felvételeken, ahol Rosemary Clooney-t, Benny Goodman egykori énekesét kíséri Scott Hamilton szaxofonossal az oldalán. Aztán Marciac-ban 1997-ben találkoztam vele először személyesen, ahol címet cseréltünk. Azóta terveztem meghívni őt. Öccsét, Allan-t, aki klarinétos, kétszer láttuk vendégül. Idén a Benkó Dixieland vendégeként Budapesten járt, így a zenekar klubjában végre együtt is zenélhettünk. Silkeborgban, koncertjén már ismerősként köszöntött, a befejező nóta előtt felhívott a színpadra, választhattam opust, így játszottuk el az „In a Mellow Tone”-t a nagyszerű Odderskov/Carlsen Quintett társaságában…

A Hot Jazz Band három koncertet adott. A zárónapon, vasárnap délelőtt a fesztivál fénypontjaként meghirdetett örömzenében is részt vettünk olyannyira, hogy mint debütáló zenekar, egy külön számot is el kellett játszanunk. Jómagam szorgalmaztam egy bendzsó dzsemborit is, ami a következőképp zajlott, a szervező azt mondta: "Sajnos, most nem lehet, mert nincs köztünk olyan bendzsós, aki a dallamot el tudná játszani." Erre én mondtam: "Én megpróbálkozom a lehetetlennek tűnő feladattal." :) Négy bendzsós vetődött a színpadra, a „Shine”-t választottam. Gondoltam veszek egy lassú tempót, nehogy "megfázzanak" a kollégák. Amikor lejöttünk a színpadról, mindenki halántékán patakokban folyt a víz, egyikük megjegyezte: "Rettenetesen gyors volt a tempó..."

Csodálatos három napot töltöttünk ott. A műfaj krémje mind ott volt, aki ma Európában számít. Nagyon-nagy boldogság lenne, ha valaha a hazai közönség is megtapasztalhatná, milyen is egy ilyen esemény.

Svédország

A svédországi Herräng nem elsősorban zenei esemény, de szorosan kapcsolódik a jazz-hez. A swingtánc, ismertebb nevén a Lindy Hop a jazzkorszak jellegzetes show és afro-amerikai tánca, amelyet az 1930-as, ’40-es években a Savoy Ballroom-ban New Yorkban láthatott leggyakrabban a közönség, ahol Cab Calloway és Duke Ellington zenekara adta a műsort. Ennek a táncnak a legnagyobb megmozdulása napjainkban Herräng.

Herräng 180 kilométerre Stockholmtól a tenger partján fekvő 500-as lélekszámú kicsiny falu. Egyetlen vegyesboltjában néhány csokin és WC-papíron kívül nem sok minden kapható. A környező táj azonban mesebeli. A korábban bányászatáról ismert vidék ma természetvédelmi táj, sziklás fenyőerdőkkel, tündérrózsás tavakkal, ahonnan azonban a halakat nem érdemes hazavinni – mérgezőek az elmúlt évek bányászati tevékenysége folytán…

A Herrängi Tánc Tábor a világ legnagyobb szvingtánc találkozója, öt héten át tartó, öt kurzust magába foglaló esemény. A világ minden tájáról idesereglő kezdő-haladó-profi táncosok (kb. heti 1000 fő) a leghíresebb táncművészektől tanulhatják meg a szvingtánc minden fortélyát.

A fesztivál díszvendégei a híres Savoy Ballroom egykori afro-amerikai showtáncosai, s közöttük a leghíresebb Chazz Young és fia, Frankie Manning. Minden héten két-három éjjel élőzene adja a talpalávalót. A legkedveltebb zenekar a híres svéd Carling Family, akiknek vezéralakja a harsonás-trombitás egykori csodakislány, Günhild Carling, aki 1996-ban a Hot Jazz Band vendégeként Magyarországon is járt.

Délelőtt kezdődnek az órák. A tanulók mellett fesztiválozók is részt vehetnek az eseményen, ők azonban csak este, a nagy táncos bulikra kapnak belépőt. Argentínától, Brazíliától, Mexikótól Oroszországon, Japánon át Litvániáig mindenhonnan érkeznek tanárok és tanítványok. A hangulat fantasztikus. Zenénknek és a hozzátartozó mozgáskultúrának egy olyan frekventált eseménye ez, amit magyar szemmel és léptékekkel szinte el sem lehet képzelni.

A Hot Jazz Band mindezidáig az első és egyetlen magyar zenekar, aki ezen a rangos eseményen megfordult. Este 22.30-kor kezdtük a játékot kb. 02.00-ig, de a gépzene és az örömtánc, örömzene reggel 07.00-ig is eltart néha. Az órákon is kizárólag autentikus, eredeti amerikai szvingzene szólt, olyan, amit a Hot Jazz Band is játszik. Semmi pop, semmi retro. Az egész fesztivál szellemiségében mély tisztelet érződik a múlt iránt, és ennek a mozgásvilágnak, zenei világnak csakis az eredeti formáját tartják fontosnak megőrizni. Ez az, ami már 30 éve életben tartja ezt a nagyszerű, színvonalas eseményt.

Idén 30-ik alkalommal rendezték meg a tábort. A Hot Jazz Band programja ilyenkor különleges. A számok lényegesen hosszabb ideig tartanak, majd' mindenki egész köröket szólózik. A tempók középlassúak, vagy középgyorsak, nagyon lassút, vagy uptempo-t nem játszunk. Ez a játékmód alkalmat ad az igazi kreativitás kiélésére, örömzenei pillanatokra, egymás inspirálására. Leginkább az 1930-as évek végi, '40-es évek eleji hangzást vesszük elő, ti. ebben a periódusban volt csúcsán a szvingkorszak, ekkor táncolták az említett táncokat. Az első este 5-6 szvinges hangzású magyar számot is eljátszottunk. Ez alkalommal vendégünk volt kiváló zenésztársunk, barátunk, az egy generációval fiatalabb Korb Attila, ezúttal zongorán. A zenekar nagyon autentikusan szólt ebben a felállásban, amit a táncos közönség is értékelt, ti. Herräng-ben fontosnak tartják az autentikus zenét, az órákon sem hallani mást. Ezúttal nagyon nagy ovációban volt részünk.

Két este játszottunk a táncosoknak, majd kedd hajnali rövid alvásunk után repülőre ültünk, s magunk mögött hagytuk a 19-23 fokos júliusi Skandináviát...