"...ez a Dream Theater történetének leglátványosabb koncertsorozata" - Jordan Rudess-villáminterjú

Ismét egy menetrend szerinti Dream Theater-koncert...

Ismét egy menetrend szerinti Dream Theater-koncert, ha minden igaz, már a harmadik Portnoy nélkül, Magninivel. Viszont ez lesz első a Budapest Parkban, amely idén egyfajta mini Arénává lépett elő és a legjelentősebb nemzetközi fellépőknek biztosít színpadot. A világ legnépszerűbb progresszív metal bandája ismeri a titkos receptet: hogyan lehet 10 perces, elsőre emészthetetlennek tűnő, komplex művekkel milliós rajongótábort fenntartani manapság is. Mert bizony, ők az mp3-as, youtube-os világban is helyt állnak anélkül, hogy bárminemű kompromisszumot eszközöltek volna időközben. A július 26-i buli apropóján nyilatkozott nekünk telefonon a szinti-klaviatúrák avatott mestere, Jordan Rudess:

Elsőként az idén 20 éves az Awake lemezről és az aktuális turnéról kérdeznélek. Megemlékeztek-e a legendás albumról az Evening With Dream Theater koncertjein?

„Az Awake számomra egy különleges DT-alkotás, mivel 1994-ben még nem voltam a zenekar tagja, rajongóként csodáltam azt a lemezt és Kevin Moore-t. Kevin játéka merőben eltér az enyémtől, épp ezért nyűgöz le a mai napig is. Természetesen megemlékezünk a jubileumról, egy komplett blokkot illesztettünk a mostani műsorba. Az Awake tele van hibátlan szerzeményekkel, nehéz is volt kiválasztani a dalokat. De legyen meglepetés, melyek ezek! (A setlist.fm korában ilyen meglepetésekkel már nem lehet operálni: The Mirror, Lie, Lifting Shadows Off A Dream, Scarred, Space-Dye Vest – V.G.) A turnéról még annyit, hogy különleges fénytechnikával és extra hosszú műsoridővel készültünk, ez a Dream Theater történetének leglátványosabb koncertsorozata! Körülbelül 3 órát töltünk a színpadon estéről estére.”

Köztudottan számtalan zenei projektben veszel részt a DT mellett. Melyek a legizgalmasabb a mostaniak közül?

„Így van, nem bírok zenélés nélkül létezni, szóval, ha a zenekarral pihenőszakaszban vagyunk, akkor is szükségem van valami új kihívásra. Lengyel származású vagyok és alapvetően a klasszikus zene felől érkeztem a rockzenébe, ebből fakadóan igyekszem mostanában aktív kapcsolatot ápolni a lengyel zenei élettel. Ismét egy nagyszabású komolyzenei projektben gondolkodom a Michał Mierzejewskivel és a Sinfonietta Consonusszal, hogy színpadra vigyük a legfrissebb szólólemezem, az Explorations anyagát. Ezen a klasszikus zene keveredik a keményebb műfajokkal és a legújabb technikai megoldásokat is latba vetem. A másik aktuális sztorit Marco Minnemannal (a dobos-zseni mostanában Steven Wilson zenekarában ügyködik elsősorban, de dolgozott már Paul Gilberttel is és az H-Blocks ’96-os lemezén is ő dobolt. Erre talán nem annyira büszke… - V.G.) és Tony Levinnel (prog. rock bőgőslegenda, megfordult a King Crimsonban és Peter Gabriel mellett is, valamint Ruddes kollégája a Liquid Tension Experimentben) toljuk. Ez a projekt nem szól másról, minthogy kiéljük a legvadabb elképzeléseinket bárminemű korlát nélkül. Külön érdekesség, hogy Marco itt gitározik is.

Milyen zenék hatnak rád mostanában leginkább?

„Elsősorban a régi kedvenceimet hallgatom manapság is, a nagy progresszív rock bandákat, Yes, Emerson, Lake & Palmer, ilyeneket és persze klasszikus zenét. A maiak közül leginkább Steven Wilson és a Porcupine Tree lemezei jönnek be, de nagyon sok kortárs experimentális bandát figyelek.”

Mi a véleményed az új Yes-lemezről, apropó?

„Nem volt alkalmam még behatóan tanulmányozni. Rick Wakeman munkássága számomra meghatározó alap. Ettől függetlenül nyomon követem a Yes lemezeit azóta is, mióta nem tag a Yes-ben. Geoff Downes is egy hatalmas muzsikus. Kíváncsi vagyok az albumra, bár úgy hallottam, sokaknak nem tetszik.”

És az új Mastodont hallottad?

„Nem, sajnos nem. Ajánlod?”

Szerintem, ami a DT volt 20 éve, az most a Mastodon. Az év legelőremutatóbb lemeze.

„Mindenképp utánajárok.”

Hát, ennyiben maradtunk, illetve beszéltünk még az új DT-lemezről, aminek biztosan csak jövőre látnak neki és legkorábban 2016-ra várható. És, hogy see you szombat este.

V.G.