“Úgy érzem, most jó helyen vagyok” - Yonaka interjú a Rockstaron!

 

Theresa Jarvis: Szuperül! A turné 2/3-ánál járunk, iszonyatosan gyorsan telik ez az időszak. Nagyon imádjuk Budapestet, még sosem játszottunk itt, szóval izgatottan várjuk az estét.

 

 

Theresa Jarvis: Pesten járkáltunk kicsit, és kajáltunk egy nagyon jót. Csak reggel érkeztünk, szóval nem volt sok időnk, de Alex-szel jártunk már itt korábban. 

George Edwards: Igen, nehéz felfedezőútra indulni turnézás közben, nagyon ritkán van annyi szabadidőnk, hogy belevessük magunkat a városba. De legalább ettünk egy finomat.

Theresa Jarvis: Egyébként is, minden a kajáról szól, nem igaz?

 

Theresa Jarvis: A dalt egy pánikroham átélése inspirálta. Olyan, mintha önmagammal, és az agyammal vitáznék. Vicces kicsit a helyzet, hogy ilyenkor mindent támadásnak élek meg, semmi külső tényező nem számít, hiszen van egy rögeszmém, hogy bajban vagyok. A dalban szerettem volna kicsit puhítani ezeken a szituációkon, nem akartam egy újabb szomorú számot írni, vagy hogy az emberek szánalmat érezzenek irántam, hiszen rengetegen szenvednek ettől. A koncerteken a Panic előtt mindig megkérdezem, hogy a teremben volt-e már valakinek pánikrohama, ilyenkor mindig rengeteg kezet látok a levegőben. Őrület látni, hogy hányan élnek mentális betegségekkel, anélkül, hogy tudnának róla. Nekik szól ez a dal.

 

 

Theresa Jarvis: Ezen a turnén most nagyon jól érzem magam. Tavaly eléggé szenvedtem tőle, a pszichológusom, a meditálás és különböző gyakorlatok sokat segítettek. Úgy érzem, hogy most jó helyen vagyok, tényleg szuperül érzem magam.

 

Theresa Jarvis: Marha hideg nap volt! Az angliai Kentben forgattunk egész nap a szabadban, -3 fokban, majdnem megfagytunk. Nem volt egy beltéri jelenet sem, egy nagy kamionon vettük fel a klipet úgy, hogy leszedtünk róla pár panelt, volt, hogy a kamion tetején álltam, volt, hogy előtte. A képi világgal olyan zaklatott hangulatot akartunk kelteni, ami illik a dalhoz. Volt néhány jelenet, ami kivágásra került, mert nem passzolt bele, de a végeredmény így is nagyon mókás lett. 

 

Theresa Jarvis: Úristen, tudom, én is! Egy kifejezetten nekem készített ezüst kezeslábas volt, van is róla egy vicces sztorim. Amikor először felpróbáltam, óriási tevepatám volt benne, extra anyagokat kellett hozzáadniuk a ruha ülepéhez, hogy ne legyen teljesen átlátszó. (nevet)

 

 

Theresa Jarvis: Abszolút, megszállottja vagyok Lady Gagának.

 

Theresa Jarvis: Érkezik idén valami, nem teljesen egy album, egy hónapon belül bejelentjük, miről is van szó. 

Alex Crosby: Legyen meglepetés!

 

Theresa Jarvis: Az új dalaink egy teljes utat járnak be. Vannak olyan számok, amiktől a hallgató dühös lesz, olyanok is, amik sírásra késztetnek, egy egész érzelmi hullámvasút. Azok az érzések kapcsolják össze őket, amik egyszercsak ránk törnek, majd hirtelen el is illannak. Olyan, mintha egy vonaton ülnénk, ami néha megállna, és különféle kalandokra hívna. Zeneileg szerintem a legjobb cucc, amit valaha csináltunk. Néha egy kis időbe telik visszarázódnunk a dalszerzésbe, általában csak fejest ugrunk valamibe és egyből megjelentetjük, másodpercek alatt hozunk fontos döntéseket, de ez tényleg át van gondolva. Van egyszálzongorás dal is rajta, nagyon szeretjük. Király lesz!

 

Theresa Jarvis: Nincsen egyáltalán.

Alex Crosby: Amikor nem a koncerttermekben vagy a buszon vagyunk, általában bedőlünk az ágyba a hotelben és próbálunk egy picit aludni. Nagyon nehéz egyáltalán elérni arra a pontra, hogy kreatívan gondolkozzunk, amikor folyamatosan menetelünk.

Theresa Jarvis: Nem is rendes buszunk van, hanem tulajdonképpen egy furgonunk. Ezek az utak gyakran 14 órába is telnek, ami nem könnyű, szóval ezen a turnén megszenvedjük a kreativitást. Már csak két hét van hátra, Helsinki lesz az utolsó állomásunk.

 

Theresa Jarvis: Sok-sok új zene és fesztiválok, azt hiszem 10, amiből már bejelentettünk néhányat, hamarosan jövünk a maradékkel. Szemet gyönyörködtető vizuális tartalmakkal is készülünk, izgatottan várjuk, hogy a tiétek legyen!