“Világraszóló sarki kocsmát építünk!”

 

 

 

A magyarok nagy része nyitott az új ízekre egészen addig, amíg az nagyon hasonlít valami megszokottra! (nevet) A közízlés már jó kétszáz éve az „alap” 4,5 %-os láger sör felé fordul – ez alapvetően nem változott, talán soha nem is fog és nem is kell változnia. A mindennapi sörfogyasztásban a sör „üzemanyag”, ahol teljesen természetes, hogy a fogyasztó a megszokott ízt és árat keresi. Viszont felerősödött egy presztízsfogyasztó vagy a gasztronómiailag nyitott réteg, a magyar kézműves sörök pedig elkezdtek felzárkózni a világ élvonalához. Az elmúlt 1-1,5 évben a nagyüzemek is reagáltak a sörforradalomra: ennek iskolapéldája a Soproni IPA, ami egy nagyon jól sikerült cucc lett, de ugyanannyiba kerül, mint egy sima Soproni – így ahhoz is eljut, aki nem feltétlenül akar többet fizetni a minőségért. Ezáltal szélesebb körben kezdik ismerni az IPA-t, és ez a többi IPA-ra is kihat – népszerűbb, keresettebb műfaj lesz itthon is. Kezd tehát beérni a piac, azonban jelenleg sokkal több főzde és sör van, mint ahányat a budapesti kocsmák képesek befogadni, és kevés köztük az olyan, ami minden kritériumnak megfelel. Ritka az igazán finom, jól beárazott, jó marketinggel megtolt sör és az üzletileg jól megkomponált főzde.

 

 

Bizonyos értelemben összegyűjtöm a magyar sörfőzés leghasználhatóbb elemeit. Egyrészt csinálom az Élesztőt (Budapest első és azóta is legnagyobb craft-beer árusító romkocsmája a IX. kerületben – a szerk.), ami épp nagy strukturális változáson megy keresztül. A kisüzemi sör piaca születő piac és komoly szülési fájdalmakat él át, így nap mint nap találkozunk a magyar kézműves sörök értékesítési problémáival. De mivel mi járunk az élen, a megoldásokat is mi találjuk meg! Az Élesztő nem a drága kézműves sör elefántcsonttornya akar lenni – mi világraszóló sarki kocsmát építünk. A másik cégemmel, a HudiHudival importáljuk többek közt a BrewDog söreit, illetve kiválasztjuk azokat a hazai söröket, amelyek a leginkább exportképesek, és értékesítjük őket Európában. Berlinben már van egy raktárunk és egy csomó partnerünk, most pedig elkezdtük meghódítani Svájcot is: múlt héten három svájci (két bazeli és egy zürichi) kocsmában volt csapon a Duke of Bdpst, ami a harmadik projektem legmenőbb söre. A Yeast Wörks gerillafőzde az Élesztőből nőtte ki magát és a legjobb magyar sörfőzőkkel együtt dolgozva kifejezetten fogyasztóbarát söröket és világszínvonalú brandeket épít.

 

 

 

Sok kisüzemi főzde gyarapodási költségeit a vendéglátóegység fizeti meg. Eddig a craft beer kocsmákra hárult a feladat, hogy eladják a túlárazott kézműves söröket, mert nincs mögöttük megfelelő marketing. Mi pont ennek az elkerülése végett azokkal a főzdékkel dolgozunk együtt, akik tudatosan építkeznek, kiforrott üzleti stratégiával rendelkeznek. A mi dolgunk, hogy a vendégek jól érezzék magukat és mindenből a minőséget kapják, nem pedig az, hogy a főzde helyett pénzt és energiát fektessünk egy bizonyos sör népszerűsítésébe, eladásába. 

 

 

Bármennyire meglepő, de a magyar sörfőzdék kiugróan kreatívak és innovatívak Európa más sörnagyhatalmaival szemben: Németországban – ahol a sörfőzésnek ezeréves tradíciója van – a szakemberek és a fogyasztók is sokkal erősebben ragaszkodnak a hagyományos módszerekhez és ízekhez. Mi viszont itt Magyarországon 6 évvel ezelőtt mindannyian szinte a nulláról indultunk, csak egyvalamink volt: az unalmas és vacak nagyüzemi sörök iránti harag. Az exportképesség feltételei a jó íz, jó ár, jó marketing hármasa mellett a minőségi, high-tech palackozás, hogy a sör hosszú hónapokig megtartsa a minőségét. Ismerni kell az európai trendeket – egy magyar lágersörnek valószínűleg nem lesz nagy sikere Svájcban, mert van nekik elég a hazaiból is. Leginkább azzal lehet kitűnni, ha azonnal reagálsz az újdonságokra. Ha külföldön látják, hogy egy magyar főzde becsekkol egy új, trendi sörfajtával (ilyen például a New England IPA), azt sugallja nekik, hogy az élvonalban járunk és ott már érdekessé válnak a helyi ízek.