A Camp Massive ahogy mindig is, most is erős.

Rendhagyó beszámoló következik az idei Reggae Camp-ről. Ugyan szerkesztőségünk is élvezte a camp vendégszeretetét - ahogy szinte mindig -, de most mégis azt tartjuk a legjobbnak, ha a szervezőket is bevonjuk. Legyen ez a fórumuk is, ahol elmondhatják a tapasztalataikat!

 

Ha minden igaz, a Reggae Camp (hivatalosan: LB27 Reggae Camp) 1992-ben indult. Egy évvel korábban, mint a Sziget Fesztivál. Semmilyen összehasonlításnak nincs értelme, csak érdekesség, hogy micsoda kort élt meg - és messze még a vége! - a hazai könnyűzenei közegben, és a hazai fesztiválpiacon ez az igazi szubkulturális esemény.

Mostani interjúnk nem egy Reggae Camp - ahogy barátai ismerik: Camp - történetét áttekintő anyag, de az utóbbi évekig, a covid okozta szünetig, és annak hatásáig talán érdemes visszatekinteni. Nem kell belemerülnünk, de mivel a pandémia óta az idei volt a második (vagy másfeledik? - erről majd később) Camp, esetleg néhány szót érdemelnek a miértek.

 

idén a Camp már második alkalommal a Lakiteleken található Tőserdő Autóskempingben volt. Ide a szépemlékű Ceglédfürdőről költözött át. A tavalyi esemény volt a covid után az első, amikor a szervezők újra a régi fényében szerették volna tudni a Camp-et, az előző évek családiasabb hangulatú “Együttlét” nevű eseményei után.

Viszont 2024-ben léptek egy nagyot a régi csillogás felé, és újra voltak fellépők a nemzetközi mezőnyből.

Earl Sixteen (Jamaica-Anglia), Daddy Freddy & Blackout JA (Jamacia), Anthony Locks (Jamaica), Brother Culture (Anglia), és nem utolsó sorban Ital Soup & Petah Sunday (szintén Angliából).

Mellettük természetesen - nyugodtan mondhatjuk, hogy - mindenki jelen volt a hazai reggae, ska, dub világból! Végtelen a sor, és nem megbántva azokat, akik kimaradnak, de néhány példa: Dubapest Hifi, A Láma Dalai, Sin Seekas, Sky Fanatic, Copy Con, Sena Dagadub, Pannonia Allstar Ska Orchestra, Kemonication Band, Ladánybene 27…

Minden másról, ami izgalmasabb lesz, mint ezek a száraz adatok, meséljen Bodnár Tibi, aki a Camp szíve, motorja és apukája is.

 

 

Ez a kérdés, jobban mondva a válasz foglalkoztat most leginkább, de ennek személyes vonatkozása van, nem feltétlenül szakmai. Az nem kérdés, hogy Reggae Camp-nek lennie kell. Ezt elvárja és nagyon megérdemli a reggae zene hazai közönsége, barátaink, testvéreink. Fontos a műfaj felvirágzása szempontjából is, hogy ezt az 5 napos “szakmai találkozót” összehozzuk. Hiszen itt a hazai zenészek, szelektorok, énekesek, szövegelők, hangmérnökök, vagy akár a reggae-ban és rasta kérdésekben gondolkodók találkozhassanak, nézeteket cserélhessenek, kialakulhassanak újabb alkotó közösségek, vagy fellépés-együttműködések. Nem beszélve arról, hogy a Camp alatt képletesen felfújunk egy hatalmas léggömböt pozitív energiákkal, szeretettel, békével. Egy jókora léghajót képzeljetek el… és ez a mennyiségű pozitív érzés megpróbálja felvenni a harcot a világban folyó erőszakkal, ellenségességgel, gyűlölettel, politikával, kereskedelmi média által képzett veszélyes hulladékokkal… 

A személyes kérdés csak annyi, hogy Bodnár Tibi mennyire vegyen részt a Camp szervezésében? Jövőre 60 éves leszek. Bia lányom, aki hosszú évek óta figyeli a Camp munkásságomat, látja a befektetett munkaóráimat, a ráncokat a homlokomon, érzi a feszültséget rajtam hosszú hónapokon keresztül, nos ha a lányom aggódik értem, akkor arra oda akarok figyelni. De sajnos még a rész feladatokat sem tudom nagyon kiadni a kezemből… Úgyhogy ez egy csuka fogta róka… De szerencsére a Camp Crew tagjai, nem csak kollégáim, hanem elsősorban barátok. Sokat gondolkodunk a megoldsáon, amiért rendkívül hálás vagyok nekik. 

 

Ha azt mondom, bölcs volt, azzal magamat fényezném, pedig aki ismer, tudja, hogy nem tennék ilyet. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy nem vagyok egy vagány vállalkozó alkat. Ezért én minden döntésemet sokkal alaposabban átgondolom, mint a szervező társaim. A Reggae Camp azon túl, hogy egy művészeti produktum, gazdasági tevékenység is egyben. 

No, ebben vagyok én felettébb óvatos. A reggae zenének nincsenek itthon szponzorai, talán azért, mert a ganja jelkép túl kockázatos lehet egy bank számára, aki fiatalokat céloz meg egy új számlacsomaggal. De én ezt nem is bánom, hogy így van, Nem szeretném, ha hostess lányok (bármilyen szemrevalóak is) kínálnának whiskey-t, vagy befektetési tanácsot a bejáratnál…

 

És Hollandiából is… Jó volt, igen, nagyon rendben volt! A Sold Out tábla szombat este 9-kor került ki a virtuális kapunkra. Ez nem azt jelenti, hogy nem fért volna még el több ember a területen, hanem azt, hogy 1000 fő alatti rendezvényként üzemelünk a Covid óta és ezt a határt értük el. A belépővel rendelkező massive és a területen munkáját végző stáb, azaz a fellépők és vendégeik, az árusok, a Camp Crew, a biztonságiak, stb. Így együtt elértük a határt!

 

Mint a régi szép ceglédi időkben! Volt egy egészen nagy színpadunk és egyre több élő produkcióval jelentkezett a RaStage is, amit idén RaStage/Rasta Island néven futtattunk. A Jahfar által vezetett DubYard-unk megtalálta tökéletes helyét a lakiteleki kempingben is. A StrandSystem-ünkkel voltak nehézségeink. Sajnos a Camp-hez tartozó strand nem nyithatott ki pont a mi hetünkön, mert felbukkant az egyik medence vizében egy új típusú baktérium, amit nem lehet klór alapú fertőtlenítőszerekkel likvidálni. 

Ezek után csütörtöktől a StrandSystem beköltözött a Camp területre és ott folytatta áldásos tevékenységét. Tehát 3 komoly sound system bázisunk volt: a DubYard, a Tribal Soul hangrendszere a RaStage sátorban és a Taxi Sound csapata által a StrandSystem. Jobbnál jobb zenék és szelektorok. Még én is játszottam párszor Homelock néven.

 

Én most leginkább az üzenetükről, a message-ről ejtenék szót, amit mindannyian erősen képviseltek. A béke és szeretet, az egység gondolatiságát hirdették és saját személyüket kellő alázattal a mondandójuk és a zenéjük mögé helyezték. Ki-ki a maga módján, saját stílusában. 

 

Sajnos a mai világban már felgyorsultak az események. A fapados gépekkel néhány órával a fellépés előtt tudnak érkezni és hajnalban távozni a sztárok. Utaznak a következő fellépésükre. Ezért sajnos keveset látnak az országunkból. Emlékszem, korábban az Inner Circle több napig is Cegléden tartózkodott. Néha lejöttek a Camp-re, de meglátogatták pl. a Ceglédi Dobmúzeumot is. Vagy 2007-ben King Yellowman. Mondjuk neki egy klassz Adidas boltra volt szüksége Pesten, valamit egy kínai gyors büfére, mielőtt megismerhette volna Százhalombattát.

 

 

A nemzetközi kapcsolatokért felelős miniszterünk, Réthi Peti barátom szoros kapcsolatot ápol több neves európai fesztivállal és a fesztiválok online gyűjtőhelyeinek menedzsereivel. Illetve nagyon fontos, hogy az évek során egyre több ajánlatot kapunk külföldi zenekaroktól, hogy jönnének a Camp-re. A mi koncepciónkban nagyon fontos szerepet kapnak a hazai erők, úgyhogy az arányokra nagyon odafigyelünk. 

 

A Camp Massive ahogy mindig is, most is erős. Tiszta, őszinte emberekről beszélünk. Sokan érkeznek a családjaikkal, úgyhogy idén nagyon komoly gyermek sereglettel volt dolgunk. Jövőre erre komolyabban fel is fogunk készülni! Létszámban sajnos messze vagyunk még a 2019 előtti évek számától, de a 2023-as és az idei Camp elemzései reményt keltőek. 

 

A Tőserdő Autóskemping egy nagyon szerethető retro helyszín. Analógnak is szoktam nevezni… :-) Ami nagyon jó, hogy rengeteg árnyékot adó fánk van és zöld gyepünk. Kellő távolságban vagyunk a lakott területtől, a közelben nyaralók vannak leginkább. A strand egy pár lépésre található, kellemes, hangulatos, talán leginkább a hatvani strandunkhoz hasonló. 

Tudjuk miben kell fejlődnünk, jobban mondva a helyszínnek miben kell fejlődnie és ebben már idén meg is kezdték a felújítási- bővítési munkálatokat. Ez a vizesblokk, azaz a női-férfi wc-k és zuhanyok mennyisége és minősége. Menősége…A visszajelzések alapján a Camplakók megkedvelték a helyszínünket. A tömegközlekedésre lenne jó még kiötölni valamit. 

 

Nálunk nagyobb népességű országokban egy, a reggae-hez hasonló réteg ág azért meg tudja szerezni a működéséhez szükséges keresletet. Emlékszem, amikor a Paprika Korps és Wavamuffin zenekarokkal, no mega Polemiccel turnéztunk Lengyelországban, ahol arról meséltek a srácok, hogy egy laza sound system party azért meg tud tölteni egy A38 léptékű helyet. Illetve, amiről sokszor meséltem már, az a furcsa elszigeteltség, amit a magyar közönség megszenvedett egészen az internet térhódításáig. A reggae műfaj valamiért nem érkezett meg Magyarországra. Mi 1995-ben (14 évvel Marley halála után) Kingstonban egy lemezboltban csodálkoztunk rá hogy mekkora és milyen minőségű zeneanyagot nem ismerünk itthon. Pedig a reggae-t sokan szeretik, csak kevesen rajonganak érte.

 

Maradunk Lakiteleken! Nemrég tartottunk egy megbeszélést a település vezetőivel és a kemping főnök asszonyával. Egyre szorosabban tudunk együttműködni. Megismertük egymás lehetőségeit, terveit, hogy kinek mi a fontos. És úgy látjuk, hogy mindkettőnk számára előnyös ez az együttállás. A strand és a kemping felújítási munkálatait is a velünk történő egyeztetések után indították el. Ez nagyon rendben van így azt gondolom.  

Külföldi előadók neveivel azért nem célszerű dobálózni, mert egyrészt még nem állapodtunk meg senkivel, csak terveink vannak. Másrészt egy-egy külföldi előadó fellépése kb. akkor biztos, ha már lement a koncert (kis túlzással), de Peti haja és szakálla gyakran áll égnek a repülőjáratok késései miatt… 2025 fontos és kerekded évfordulókat rejteget, amikre vélhetően reagálni fogunk magunk is. Két dolog biztosnak látszik: a dátum: 2025. július 22. keddtől július 27-én vasárnap reggelig tartjuk az 5 nap Jamaicánkat! Illetve a Ladánybene 27 zenekar szombat esti fellépése, főleg, ha nem zavar be semmi egészségügyi tényező a tagjaink sorában.