„A cél, hogy a dalok ne csupán levigyenek a mélybe, hanem oldjanak is” - BIBA interjú a ROCKSTAR-on!

„A cél, hogy a dalok ne csupán levigyenek a mélybe, hanem oldjanak is” - BIBA interjú a ROCKSTAR-on!

Nemrég megjelent a BIBA debütáló, Elmerülök című EP-je! A kislemez a szorongás, a generációs magányérzet, útkeresés és függőségek témái körül forog. Bittner Dániel, a zenekar dalszerző-frontembere dalszövegeiben maximális őszinteségre és giccsmentességre törekszik. EP címadó dalát is a függőségek és az „örökölt sorsba” ragadás témája ihlette, mutatjuk a hozzá készült klipet!

Hogyan tudod jól, giccsmentesen dalszövegbe fogalmazni az önismereti témákat?
Az ember hajlamos beleesni abba a hibába, hogy ha valamit nagyon szeretne mondani a világ dolgairól, akkor az a végén patetikussá válik. Ez egy veszélyes terep, de én eljutottam arra a pontra, hogy nem agyalok már annyit ezen, egyszerűen szó szerint kiírom magamból, amit gondolok. Ha legszívesebben ordítanék, akkor a dalban is ordítani fogok, ha pedig magammal van bajom, akkor azt írom meg. Szerintem ez egyáltalán nem ciki, legalábbis hinni akarok benne, hogy nem az.

Mennyire könnyű számodra felvállalni ezt a fajta őszinteséget?
Érdekes dolog ez, hogy mit vállalsz, meg mit nem. Tényleg iszonyatosan sokat hazudunk egymásnak meg magunknak is. Elkenjük a dolgokat, vagy szeretetből, vagy egyszerűen gyávaságból. A zene azért egy nagyon jó dolog, mert teljesen másik dimenzió. Ott tényleg szabadon lehet beszélni és létezni -  én a valóságban ezt már nem mindig érzem így. Persze most mondhatjuk, hogy dehogynem lehet, csak dolgozni kell magunkon, környezetváltás, új barátok stb… Nyilván igaz, hogy bizonyos szinten magunkat kötjük meg. Viszont, amikor elkezdek dalt írni, az mindig kiold, és általában azon kapom magamat, hogy sokkal őszintébb tudok lenni magammal a szövegeken keresztül, mint általában.

Akkor neked a zene egy közös menedék?
Abszolút, mint egy másik bolygó. Egy olyan bolygó, ahova elvihetjük a problémáinkat, ahol együtt lehetünk, és ahol együtt kiordíthatjuk magunkból azt a sok szart, ami nyomaszt minket. Nem tudom, hogy a BIBA zenéje ebben a folyamatban mennyire lehet majd hatással mások életére, és hogy mennyire fogunk beférni ebbe a közös menedékbe, de bízom abban, hogy át tudunk adni jó dolgokat, és hogy együtt tudunk majd létezni a közönséggel, próbálhatjuk oldani a hasonló problémáinkat, a traumáinkat és a szorongásainkat. Ha ez így lenne, akár csak pillanatokra is, azt nagy ajándéknak élném meg.

Mit gondolsz, hogyan lehet egy dal egyszerre szórakoztató és terápiás jellegű?
A BIBA célja nem feltétlenül a szórakoztatás, bár természetesen azt sem szeretnénk, ha valaki rosszul érezné magát, ha meghallgatja a dalainkat. Azt a kérdést érdemes itt pluszban feltenni, hogy: mit nevezünk szórakoztatásnak? Bár elsőre itt valami könnyed meg felhőtlen kikapcsolódás juthat az eszünkbe, de azt nézzük meg inkább, hogy mi juttat el minket ahhoz, hogy feloldódjunk. Ha valamiért érzékenyen reagálunk egy dalra – megkönnyezzünk, táncolunk rá, pozitív vagy negatív érzéseket élünk meg a hatására –, az már egyfajta terápia. A terápia oldódással járhat, ahogy a zenehallgatás is. Ahogy a dalok megírása is megnyitja az embert, úgy az is,  ha mondjuk a kedvenc dalodat hallgatod, akkor is ha nagyon fáj és elsírod tőle magadat a buszon.

Miért épp az Elmerülök című dalhoz készítettetek klipet?
Az Elmerülök lett az EP-nk nyitódala. Nem tudom, talán most ebben a számban van meg leginkább minden, amit összességében el akartam mondani magamról és arról, ami körül vesz. Hogy a traumáink a fejünkre nőnek, hogy céltalanul sodródunk a félelmeinkkel, csak merülünk és merülünk egyre mélyebbre magunkban, a saját fejünkben, egy pocsolyában téma és itt van még ugye egy aktuális téma, a transzgenerációs örökség. Iszonyatosan durva, hogy mennyire nem tudjuk letenni a szüleinket, az ő felmenőinket, ugyanazokat a hibákat követjük el, amiket ők is, szinte pontosan ugyanazok a dolgok történnek meg velünk is. Azért szerintem ebből a mókuskerékből igenis van kiút. Bár még én is keresgélem, hogyan. Talán az összes dalunk erről a keresésről szól. Vagy lehet, hogyha már nem keresnénk semmit, egyszer csak magától helyre kerülnének a dolgok? Azért még próbálkozom egy kicsit, aztán meglátjuk…

Miért épp a pop-rock műfaját választottad a gondolataid aláfestő zenéjének?
A pop-rock egy elképesztően szabad, őszinte és kemény műfaj. Rengeteg lehetőség és kevés megkötöttség van benne. A BIBA ezen belül is egyfajta „keserű poprockot” valósít meg.

Ez a keserűség a témák mélysége miatt szembesítő, felemelő hatású is lehet.
Örülök, ha így van. Ahogy mondtam, a cél az, hogy a dalok ne csupán levigyenek a mélybe, hanem oldjanak is. Amikor magunkkal nézünk szembe, akkor abban a pillanatban talán fáj az igazság, de ha először sír is az ember, jó esetben később már nevetni fog a saját hülyeségén. Az embernek mindig saját maga a legnagyobb ellensége. De ha magadat eléggé kiismerted, az azt jelenti, hogy már nincs mitől tartanod.

...

Az interjú egy részét a májusi Rockstar Magazinban olvashatjátok! A magazint keressétek a Relay és Inmedio bolthálozatában országszerte, online pedig a laptapir.hu-n!


-----
Írta: Nagy Daniella
Fotó: Dávid Imre

 

 

A cikk megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.