„Az azért el tudja varázsolni az embert, amikor ott ropog a tűz”

„Az azért el tudja varázsolni az embert, amikor ott ropog a tűz”

A Honeybeast új videójáról faggattuk Tarján Zsófit és Palya Beát

Brutális gyilkosság: két magyar énekesnő is érintett! Vagyis csak a vásznon, ugyanis a Tarján Zsófi és Palya Bea Ha meghalok című duettjéhez készült klip egy detektívregény misztikus világába kalauzol el minket… A Honeybeast új videójáról faggattuk az énekesnőket.
 
Interjú: Császár Gergő
 
 
Hogyan és mikor jött a közös szám ötlete?
 
T. Zs.: Amikor az EGO lemezre készültek a dalok, akkor egyből éreztük, hogy lesz néhány, amiben nagyon jól jönne ki, ha egy másik énekhang is megjelenne. A „Ha meghalok” esetében már az első pillanatoktól egyértelmű volt, a hangulat és a hangszerelés miatt, hogy Bea hangjára szükség lesz. Kicsit furcsa talán, de már a kezdeti szakaszban szinte hallottuk a hangját a refrénekben. Bíztunk benne, hogy ő is ezt érzi majd. Nem csalódtunk, nagyon jól ment a közös munka.
 
P. B.: Sokszor találkoztunk Zsófival, mindenféle backstage-ben, vagy tévéműsorok alkalmával. Volt egy közös interjúnk Tatár Csillával, ahol megnyílhattunk Zsófival egymás előtt. De érdekes módon az elmélyülős találkozásaink sorra az Arénához, az ottani öltözőkhöz kötődnek. Énekeltünk egyszer egy rendezvényen, majd aztán Caramel koncertjén is, és az öltözőben sokat beszélgettünk. Sőt, nemcsak beszélgettünk. A véletlen úgy hozta, hogy én beleláthattam-hallhattam egy nagyon intim pillanatba is: az öltözőket az Arénában vékony ajtók választják el. Én sminkeltem a egyikben, a másikban pedig Bencsik-Kovács Zoltán (a Honeybeast dalszerzője) épp két friss dalvázlatot mutatott meg Zsófinak, egy szál gitárral énekelte el neki. Nekem evidens volt, hogy ők tudják, hogy hallom őket, hisz előtte Zsófi láttára csuktam be azt a papírszerű ajtót. Mégis, volt annak a pillanatnak egy nagyon meghitt, érzelmektől túlcsorduló hangulata. Benne volt minden lélegzetvételben az ő dalszerző-múzsa viszonyuk gazdagsága, és az a megdöbbentő illékonyság, amikor valami épp megszületik. Összeszedtem minden bátorságomat, átkopogtam. Én a kreativitásról tanítok, engem ez a pillanat érdekel a legjobban, amikor valamit éppen megszületik. Nagyon óvatosan megkérdeztem - mintha csak egy madárkához közelítenénk lassan -, hogy van-e kedvük arról beszélni egy kis videóban, hogy mi is történt az imént. Igent mondtak. Elkészült egy olyan pár perces beszélgetés, amelyet azóta is mind a hárman őrzünk a szívünkben. Ugyan nem erről a mostani, Ha meghalok című dalról volt akkor szó, de a véletlenek összjátékaként megszületett hármunk közt is egy olyan bizalom, amely után már nem is ért meglepetésként az e-mail, amelyben Zsófi megkért, hogy vegyek részt ebben a dalban. Nagyon örültem neki. Azt éreztem, hogy tulajdonképpen azt a pillanatot tágítjuk tovább közösen.
 
Ismertétek már előtte is egymást? Hogyan találkoztatok? Mi volt a másikról az első benyomásotok?
 
T. Zs.: Igazi backstage barátság. Már az első találkozásunkkor és gyorsan ráhangolódtunk egymásra és mindig jó volt, amikor összefutottunk egy-egy rendezvényen.
 
P. B.: A fenti történet nagyon meghatározó számomra, de előtte is találkozgattunk már Zsófival. Nagyon tetszett az az erős fényű tekintet, az a dinamizmus, ami Zsófiból jön. Azt is éreztem, hogy mindez párosul egy félénkséggel, óvatossággal, és hogy ennek az erőnek az alján van egy törékenység, lágyság is. Nagyon otthonos volt nekem ez a képlet... 
 
Elég filmszerű a klip, már-már thrillerbe hajló krimi… főleg a para plüssök! Hogyan alakult ki ez a videóötlet?
 
T. Zs.: A plüss nálam van! Úgyhogy bármikor megijeszthetek bárkit vele! Egy óvatlan pillanatban felkapom és véééégeeeed! Egyébként pont ez a plüssnyúl volt, amit nem értettünk a rendező, Dudás Balázs koncepciójában, de a helyszínen már minden világossá vált! Nagyon vicces karakter, szerintem még egyet dob az egészen.
 
P. B.: Amikor Balázs átküldte az első forgatókönyv-ötletet, én már akkor nagyon szerettem: eszembe jutott egy csomó Tim Burton film, meg a nyúlfej hozta a Donnie Darko-t is...
 
Amikor felvettétek a dalt a stúdióban, már akkor ilyen filmszerű világot képzeltetek el hozzá?
 
T. Zs.: Van olyan, hogy egy-egy dal stúdiómunkálatai alatt már elképzeljük, hogy milyen klip illene hozzá, ennél is gondolkoztunk, viszont ezt nem tudhatta a rendező, aki több koncepcióval állt elő, mindannyiunknak nagyon bejött a krimi/detektív/thriller hangulat.
 
P. B.: Én akkor leginkább csak a hangokra figyeltem. Zsófival fizikailag egy térben voltunk (azokban a napokban jött be a Covid, maszkban kesztyűben érkeztünk a stúdióba), Zoli pedig, a dal szerzője távkapcsolatban, online instruált engem.  
 
Milyen volt a forgatáson a hangulat? Bejöttek a kosztümök és a díszlet?
 
T. Zs.: Sok klipen túl vagyunk már. Nem titok, hogy egy forgatás nagy része nem olyan, mint egy álomutazás. Szervezés, várakozás, javítgatás, újrafelvétel, túl meleg van, túl hideg van, ne balról jobbra gyere be, hanem jobbról balra stb. stb. stb. Ez azonban más volt. Én kicsit féltem, hogy a sok szereplő, smink, kosztüm miatt nem lesz könnyű dolgunk, de elképesztően flottul ment minden. Jó persze… a kastélytól mondjuk egyből elájultunk.
 
P. B.: Én tényleg nagyon szeretek filmezni. Odaadom magam annak, ami ott születik, minden idegszálammal figyelek a rendezőre, figyelek a társaimra. Éppen ezért nekem minden filmforgatás jó hangulatú. Itt is csúszott minden, mint kés a vajban. Pont jó volt rám a komorna-ruha, Zsófinak is tök jól állt az aranyruha, Dadant pedig imádtam grófnak öltözött hacukában. Jó arcok, Lazók Mátyás színész-filmessel is megismerkedhettem például, meg a Honeybeast-srácokkal is ment a zenészek Covid alatti állapot-update-je. 
 
Mi volt számotokra, a stáb számára a legnagyobb kihívás, poén a forgatáson?
 
T. Zs.: Háááát a plüssnyúl szenvedett… Hiába volt egyébként hideg a forgatáson, abban a cuccban nagyon melege volt, így neki meg kellett állni néha kicsit pihenni. A kádas jelenettől én persze előre féltem… Jó, maradjunk annyiban, hogy egy fűtetlen kastélyban nem tűnt jó ötletnek beülni egy kád vízbe… De hihetetlenül megnyugtató volt, ahogy a stáb megállás nélkül hordta lábasokban a forró vizet, hogy ne hűljek ki. Elképesztően imádtam (akkor is) őket. Kint röpködtek a mínuszok éjjel, így minden lehetséges módon megpróbáltunk valami meleget csiholni. A vízforralók és hősugárzók mellett arra is engedélyt kaptunk, hogy azokba a csodálatos kandallókba is begyújthassunk… Az azért el tudja varázsolni az embert, amikor ott ropog a tűz…
 
P. B.: A nyúlfej mindenképpen nagy élmény volt. Látni azt a kollégánkat, aki minden jelenet előtt nagy levegőt vett, és belepréselte magát a nyúlfejbe... szürreális volt ennek a nyúlnak a jelenléte. Ennél már csak az volt durvább, amikor Balázs, a rendező azt mondta a buli-jelenet előtt hajnali négykor, hogy „Bea, te keringőzz a nyúlfejjel...”
 
 
Ki írta a dalt? Tudtatok azonosulni a dalszöveggel? Mennyire szoktatok beleszólni?
 
T. Zs.: A zenekar egyik gitárosa és egyben a zenei és dalszövegmágus Bencsik-Kovács Zoltán volt természetesen most is a szerző, mint minden Honeybeast dal esetében. 
 
P. B.: Ezúttal én mentem a Honeybeast udvarába, örömmel valósítottam meg a rám bízott feladatot, sőt, lubickoltam benne. Bencsik-Kovács Zoltán, a dal szerzője nagyon kedves, mély ember. Továbbá pontos is, sokat tud általában a dal műfajáról, meg persze tudja, hogy mit akar ettől a daltól. Tűpontos instrukciókat adott, a szöveges és az improvizált részek feléneklése előtt is. Érthető lett számomra, hogy mindabból, ami én énekesként vagyok, mi az, ami odaillik, mi szolgálja legjobban a dalt, milyen eszközöket használjak. Zsófi pedig adta a szeretetét, elfogadását, és nagyon élveztem, hogy az ő – ezúttal légies-levegősre vett – hangjai alatt-fölött kell énekelnem, rekedtes-szenvedélyesen, romásan ellenpontozva az ő itt használt hangkarakterét. Nekem a refrének szövege hozza a régi toposzt:  az alkotás éltet, sőt, maga az alkotás az élet. Elég fontos figyelemfelhívó üzenet ez most, amikor a legtöbb zenész nem a szokásos workflow-ban éli az életét, azaz keveset koncertezik. Reméljük, hogy ez nemsokára megváltozik... 
 
Számíthatunk még közös munkára kettőtök között?
 
T. Zs.: Nem tudjuk még, az biztos, hogy nem csak a hangstúdióban, hanem a klipfelvételnél is nagyon jól tudtunk együtt dolgozni Beával, így bármi elképzelhető. A koncertek miatt én is megtanultam az ő részeit, de mindenképp szeretnénk, hogy legyen majd olyan lehetőség is, amikor együtt tudjuk előadni ezt a dalt a közönségnek.
 
P. B.: Én nagy örömmel énekelek a Honeybeasttel, akár írnék közös dalt is. Szerintem ezzel az együttműködéssel megágyaztunk a további közös daloknak.
 
Mik a közeljövőbeli terveitek?
 
T. Zs.: Gondolom nem lesz meglepő a válasz: nagyon várjuk már a koncertezési lehetőséget! Az „leállás” alatt sem tétlenkedtünk, ezzel együtt 3 klipünk jelent meg, de elképesztően hiányoznak már a fellépések, hogy élőben is találkozhassunk a közönséggel.
 
P. B.: Múlt héten stúdióztam. Van egy tűz-témájú fotósorozat, amelyet Szombat Éva készített még a Hazatalálok albumomhoz. A képekhez írtam egy dalos etűdökből összeálló sztorit: egy ember átalakulásának egyes fázisai ezek, ahogy átég egy régi állapotból egy újba. Közben megy a Szeretem az ötleteimet nevű online kreativitás-kurzusom, valamint elindítottam egy offline-online énekes workshopot, illetve párkapcsolati témájú webinariumokat tartok. Február 20-án, szombaton lesz az első, a címe: Hogyan találj magadnak párt - leválni az előzőről. 

(x)

EZ A CIKK A BUDAPEST BEAT MAGAZINBAN JELENT MEG. OLVASS MÉG: