A KÉK ÉG MEGHÓDÍTÁSA

A KÉK ÉG MEGHÓDÍTÁSA

PIRAMIS-INTERJÚ GALLAI PÉTERREL

A legendás együttes 1974-es alakulása óta több változáson is átesett, de lassan 10 éve masszív felállással létezik, a megalkotókkal majdnem teljes létszámban, igaz, a nemrég elhunyt Som Lajos basszusgitáros és alapítótag már rég nem volt részese a bandának, mégis megkerülhetetlen a zenekar történetében. A Piramis első kislemeze 1976-ban jelent meg a „A becsület” és a „Szállj fel magasra” című, azóta már slágerré lett dalokkal. Az utóbbit jegyző Gallai Péter billentyűssel beszélgettünk, többek között az országos turnésorozat első állomásáról, ami március 3-án lesz a MOM Sportközpontban. A koncerten megemlékeznek majd egykori zenésztársukról, több dal is felcsendül, ami Som Lajos nevéhez köthető: például „A dal”, “Ha volna két életem”, “Másnap olyan hatalmas lett a világ”, de rég nem hallott és játszott szerzemények is megszólalnak majd a nagy koncerten és persze a legfénylőbb Piramis-slágerek. Gyere, hallgasd csak az éneket!
 
 
44 éve kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de töretlen a banda státusza a hazai zenei életben, a 70-es évek végén minden megtörtént, ami megtörténhet egy zenekar életében. Mi nyújt még mindig inspirációt és motivációt ekkora sikerek és ennyi idő után?
 
Tulajdonképpen még mindig izgat a színpad, a közönség. De elég sok színházi zenét is csinálok és ez nagyon motivál, mert mindig új a feladat, mindig új darabhoz kell zenét találni. Ugyanakkor nyilván nem hagytam abba a pop/rockszakmát, mert szeretem. Rengeteget járunk Erdélybe, több ezer ember előtt játszunk, ez nagyon felvillanyoz.
 
A „Szállj fel magasra” talán az egyik leglíraibb magyar dal, ami pont az Ön szerzeménye. Milyen érzés ennyi év távlatából, hogy még mindig generációk fújják kívülről a Piramis-dalokat?
 
Azt már gyakorlatilag nem is énekeljük. Elkezdem játszani, elkezdjük énekelni, aztán abbahagyjuk, mert a közönség végigdalolja. Nagyon jó érzés. Írtam én már elég sok dalt, de az embernek valószínűleg egyszer adatik meg az életében, hogy egy ekkora slágert sikerül összerakni, zenéstől, szövegestől. És még mindig működik, 40 év után is.
 
 
Fiatalon hogy élte meg ezeket a hatalmas sikereket?
 
Ez csak úgy ment… Igazából nem nagyon gondolkoztam ezen akkor. Abban az időben főleg művelődési házakban játszottunk, valahogy az egész olyan természetes volt. Nem éreztem se többet, se kevesebbet, mint amennyit csináltunk. Úgy gondoltam, hogy ez a dolgunk. Rengeteget játszottunk és működött.
 
Anno egy időre Ön vette át a mikrofont a 80-as évek új hullámos Piramisában. Mennyire fontos egy zenekar életében a klímaváltozás, a megújulás?
 
Kísérleteztünk, de nem jött be. Egyrészt én nem vagyok alkalmas szólistának, másrészt az idő bebizonyította, hogy a közönség a „klasszikus” Piramis-dalokra kíváncsi. Persze volt aki szerette azt is, mi viszont nem annyira, csak ki akartunk próbálni valami mást, de abszolút nem bánom, hogy megpróbáltuk, viszont aztán úgy döntöttünk, maradunk inkább annál, amit tényleg tudunk.
 
 
Várható valamilyen hangzóanyag mostanában a zenekartól?
 
Nem. Így is van legalább 5-6 régebbi szám, például a saját dalom, a „Mikor megszülettem” vagy az „Égni kell”, ezeket nem szoktunk játszani, mert nem fér bele a játékidőbe, most viszont megszólalnak majd. Azt tervezzük, hogy inkább egy kicsit átstrukturáljuk a műsort, bővülni fog a repertoár, de nem írunk újakat. A közönség azokat szereti, amiket már ismer és ugye ők döntenek, nincs mese.
 
Ha jelenleg kezdenék a zenei pályát, mint feltörekvő banda, hogy indulnának neki? Mi a véleménye a jelenkori magyar zenei életről?
 
Őszintén szólva nem túl pozitív. Rengeteg egyslágeres zenekar működik, amik egyébként lehet, hogy jók, csak én nem látom a végét, hogy hová akarnak eljutni. Mi annak idején nagyon akartuk, hogy legyünk. Szegény Som Lajos nagyon sokat tett azért, hogy minden lehetőséget felhasználjon, hogy mi játszhassunk, dolgozhassunk. Anno nem volt ilyen sok magánszervezés, nem is lehettek, hiszen három cég volt összesen, például a Hungaroton, ahol mi a „tűrt” kategóriába voltunk besorolva. Ez azt jelentette, hogy minden évben ki tudtunk adni egy lemezt, szóval hagytak minket. Nekünk ez egy nagyon jó, klasszikus felfutás volt. A mostani zenekaroknak valószínűleg sokkal nagyobb erőfeszítés kell ahhoz, hogy eljussanak a közönséghez. A másik fontos dolog: egyáltalán nem mindegy, hogy emberileg hogy jönnek ki egymással a zenészek. Nem kötelező a hatalmas barátság, de a közös munkához kell, hogy megértsük egymást. Nem csak zeneileg, emberileg is.
 
 
Egy ilyen összeszokott társaságnak mennyire van még szüksége próbákra?
 
Ha elővesszük azokat a dalokat, amiket régóta nem játszunk, akkor bizony kell. Egyébként meg nem szoktunk, mert olyan sokat koncertezünk, hogy felesleges. De februártól elkezdünk próbálni. Most két vendégtaggal bővült a zenekar, van még egy billentyűs és egy gitáros, ők mindig velünk játszanak. Így még tömörebb a hangzás.
 
Merre halad tovább a Piramis útja?
 
Márciusban lesz ugye egy elég nagy koncertünk a MOM-ban, de lesz több bulink Erdélyben is, ezek főleg fesztiválok. Erdélyben nagyon szeretnek minket, több ezer ember gyűlik össze. Idén tavasztól megint beindulunk. Az utazás kicsit macera, de ott lenni már mindig nagyon jó.
 
 
Császár Gergő