„A művészetben akarva-akaratlanul is megjelennek azok a témák, amelyek az alkotót épp marcangolják”

„A művészetben akarva-akaratlanul is megjelennek azok a témák, amelyek az alkotót épp marcangolják”

The Carbonfools-interjú

A The Carbonfools legutóbbi lemezében és legutóbbi klipjében a keserédes elgondolkodástól a gondtalan „rúgjuk ki a ház falát” hozzáállásig mindent felvonultat. A kérdéseinkre Fóris-Ferenczi Gábor, a zenekar énekese válaszolt.

Interjú: Szabó Anna

Decemberben jelent meg a hetedik nagylemezetek, amit még volt lehetőségetek be is mutatni néhány helyen. Milyen volt a fogadtatása?

Egyöntetűen pozitív volt. Mindenki imádta, különösképpen mi. Nagyon szeretjük ezt a lemezt. Elképesztően sűrű volt az előző lemez óta eltelt időszak. Rengeteget dolgoztunk. Hihetetlen jó most a csapatmunka.

Minek köszönhető, hogy ez az anyag különösen közel áll a szívetekhez?

Az előző lemez volt a zenekarral az első lemezem. Még alig ismertük egymást, így volt benne némi útkeresés. Továbbra is imádjuk és imádom azokat a dalokat. A zenekari buszban és az azon kívül együtt töltött idő azonban meghozta a gyümölcsét: most nem kellett kísérletezni, egyszerűen egy irányba haladtunk kapásból.

Ismét került az albumra egy magyar dal, ez szándékos törekvés a részetekről?

Ezt részben a menedzsment és a kiadó szorgalmazta, de mi sem tiltakoztunk nagyon ellene, szeretünk kipróbálni bármit, ami tetszik. Az előző albumon lefordítottunk egy dalt magyarra, a Carbonsun esetében pedig volt annyi szerencsénk, hogy már volt a tarsolyunkban egy kész magyar nyelvű dal, amit már csak alakítgatni kellett egy kicsit.

Ami az album témáit illeti, eléggé profán módon érintetek fontos társadalmi kérdéseket is. Ez eddig nem volt annyira jellemző rátok, mi változott?

Ez nem feltétlenül egy tudatos döntés volt, inkább azt mondanám, hogy vannak olyan témák, amelyek fontosak számunkra, és ez akaratlanul is megnyilvánul a zenénkben is. Nem szeretem feltétlenül azt mondani, hogy amit csinálunk, az művészet, de ha azt mondanám, akkor hozzátenném, hogy a művészetben akarva-akaratlanul is megjelennek azok a témák, amelyek az alkotót épp marcangolják.

Ha már témák és szöveg: a Budapest című dalban van néhány sor, ami most különösen érzékenyen érintheti a hallgatót. Ilyen például a „You hold my hand I touch your face...” – ezt most egészen nosztalgikus hallani...

Ez nyilván a véletlen műve. Ha akkor tudtuk volna, mi lesz most…

... akkor változtattatok volna az anyagon?

Nem hiszem, ennyire nem mozognak a napi aktualitások mentén a dalok. Valljuk be, nehéz is lenne, hiszen szinte minden és szinte mindennek az ellenkezője is igaz lehet, ha csak a napi hírekből indulunk ki. Ennél egy picit próbáljuk távolabbról szemlélni a dolgokat. Ettől függetlenül szerencsére ez egy olyan zenekar, ahol bármi beleférhet, hiszen Carbonfool…

Ami a jelenlegi társadalmi (és egészségügyi) helyzetet illeti: ti mennyire veszitek komolyan a korlátozásokat? Láttam, hogy a napokban még „Kinek a lakásán járunk?” játékot játszottatok, ezt például találkozás nélkül oldottátok meg?

A járvány kitörése óta nem találkoztunk személyesen. Igyekszünk komolyan venni a helyzetet, nem próbálunk, nem stúdiózunk. Szinte mindenikünk környezetében vannak idősek, és ha nem is olyan vészes a helyzet, mint amilyennek néha tűnik, úgy gondoljuk, hogy nem érdemes rizikózni, jobb elővigyázatosnak lenni, mint egy potenciális tragédia után siránkozni. Ahogy korábban mondtam, most nagyon a jó a csapat, mindenki azon dolgozik, hogy a személyes találkozásokon megoldandó kérdéseket és ötleteket online intézzük. Online meetingelünk, online piszkáljuk egymást, sőt online forgattunk klipet is.

Apropó, klip! Milyen felvételeket is látunk pontosan a Sunburned című dalhoz készült videón?

Mindenki felvette, hogy otthon rocksztárkodik, de inkább rosszalkodik. Jelenleg tényleg ilyen egy napunk. Titusznak volt néhány ötlete, kicsit molyoltunk vele, ebből lett a valaha volt legközvetlenebb, legamatőrebb és egyben legprofibb The Carbonfools-klip, nagyon imádom.

A dalt hallgatva a szöveg nincs különösebb összhangban a képi világgal. Mi volt a célotok a videóval?

Ha nagyon akarjuk, rá lehet húzni azt is, hogy elég sok köze van, mivel a refrén utolsó sora így szól: „I feel at home” (otthon érzem magam). Ettől függetlenül nem volt szándékunk képekkel tükrözni a dal szövegét, olyan lett, amit az otthoni körülmények megengednek. Elképesztően sokat nevettünk. Egyszer majd megmutatjuk azokat a videókat is, amelyek nem kerültek bele a klipbe…

 

A teljes interjút az áprilisi ROCKSTAR MAGAZIN nyomtatott és online hasábjain is olvashatod! Írj érte az elofizetes@rockstar.hu címre, vagy keresd a dimag-hu-n!