A Nobel-díjas Bob Dylan

A Nobel-díjas Bob Dylan

Rég ideje volt már, hogy a neves és exkluzív díjosztó bizottság nyugtázza és elismerje az amerikai dal hagyományát megújító törekvéseket. Mert már fél évszázada jelen van a lírában és az epikában ez az új, autentikus és ugyanakkor művészi hang. Milliók nőttek fel rajta: a hatvanas években eszmélő generáció tagjai és azok, akik beálltak mögéjük, hogy a saját koruknak, tehetségüknek megfelelően folytassák. Ezek a dalszövegek, versek katartikus művészi alkotások (lehetnek). Húros hangszer kíséretében adják elő őket. A világirodalom megszületése óta így van ez. Gondoljunk Homéroszra, a rapszódoszra (a szó vándorénekest jelent), emlékezzünk a trubadúrokra vagy minnesängerekre. Ugyanezt tették. Aztán a műfaj búvópatakokba merült és Amerikában újjászületett. A fekete blues zenészek gitárral a kezükben folytatták az emberiség egyik legrégebbi művészi hagyományát, ez már vagy száz éve dokumentálható. Ugyanezt tették már jó ideje a csavargó költők és a költő csavargók is.
 
Nem minden zenei géniusznak jár ilyen elismerés. Sem a Beatles tagjai, sem Jimi Hendrix, sem Janis Joplin, sem Steve Winwood (és folytathatnánk még legalább 10 nevet hozzátéve ehhez a listához) nem pályázhatott volna erre az elismerésre. Idővel, ha túlélte volna halálát és tovább alkot, Jim Morrison talán igen. De mind között a legnagyobb, minden kétséget kizáróan Bob Dylan. Költői hajlama már kölyökkutya korában kimutatkozott, ezért is változtatta meg a nevét Robert Zimmerman-ról – Thomas Dylan iránt érzett feltétlen tisztelete jeléül – Dylanre.
 
Mielőtt rátérnék a költő Dylanre, néhány szó a zenészről. Zenei szempontból egyszerű. Nem véletlen, hogy számai a gitáriskolák kedvelt vizsgadarabjai közé tartoznak, mivel a hangszerével még csak ismerkedő kezdő sikert arathat velük. („Csak néhány akkord” – mondják gyakran biztatásként a zenetanárok). 1965-ben azonban a country-folk-rock-poetry zseniálisan felismert egymásra hatásának adekvát hangzást adott: áttért az elektromos gitárra. Ezzel komoly botrányt okozott, bár nem kérdés, hogy neki volt igaza. Innentől kezdve természetesen a zenei világa is bonyolultabb lett. Ez a világ azonban könnyen befogadható, élvezetes, sophisticated és még a Dylan zenéjével csak ismerkedő hallgató számára is nem egyszer katartikus hatású.
 
A költő Dylan irodalmi nagyságáról beszélni nem könnyű. Több szempontból hasonlóan hatott és hat ma is, mint David Bowie, amikor komplex képi és zenei világokkal (amelyekhez aztán számtalan utalás, lábjegyzet, gesztus, személyiségjegy, vélekedésmód kapcsolódhatott) kezdte el bombázni az ugyancsak nagyon unalmassá váló rockipart. Dylan elég magasra tette a lécet. Olyan egyéni produkciókat alkot, amelyek egy eléggé nagy és ennyiben meghatározó művelt közönség számára elfogadhatók, sőt vélekedésüknek ad hangot műveivel. Ezek a művek valóban művészi értékekkel bírnak. Csak egy példa erre:
 
Like A Rolling Stone
 
Once upon a time you dressed so fine
You threw the bums a dime in your prime, didn't you?
People'd call, say, "Beware doll, you're bound to fall"
You thought they were all kiddin' you
You used to laugh about
Everybody that was hangin' out
Now you don't talk so loud
Now you don't seem so proud
About having to be scrounging for your next meal.
 
How does it feel
How does it feel
To be without a home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?
 
You've gone to the finest school all right, Miss Lonely
But you know you only used to get juiced in it
And nobody has ever taught you how to live on the street
And now you find out you're gonna have to get used to it
You said you'd never compromise
With the mystery tramp, but know you realize
He's not selling any alibis
As you stare into the vacuum of his eyes
And say do you want to make a deal?
 
How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?
 
You never turned around to see the frowns on the jugglers and the clowns
When they all come down and did tricks for you
You never understood that it ain't no good
You shouldn't let other people get your kicks for you
You used to ride on the chrome horse with your diplomat
Who carried on his shoulder a Siamese cat
Ain't it hard when you discover that
He really wasn't where it's at
After he took from you everything he could steal.
 
How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?
 
Princess on the steeple and all the pretty people
They're drinkin', thinkin' that they got it made
Exchanging all precious gifts
But you'd better take your diamond ring, you'd better pawn it babe
You used to be so amused
At Napoleon in rags and the language that he used
Go to him now, he calls you, you can't refuse
When you got nothing, you got nothing to lose
You're invisible now, you got no secrets to conceal.
 
How does it feel
How does it feel
To be on your own
With no direction home
Like a complete unknown
Like a rolling stone?
Földönfutó
 
Hol volt hol nem micsoda ruhákban jártál
És még alamizsnálkodtál is tán bizony ám
Volt aki szólt „Vigyázz picim mert nagyot esel"
Cikiznek, azt hitted talán
Kinevetted a huligánt
Aki az utcasarkon állt
Most már nem olyan nagy a szád
Most már alig ismerni rád
Betevő falatod sincs ha valaki nem segít
 
Mi vagy te így
Mi vagy te így
Te sehol sem lakó
Te sehova se tartozó
Földönfutó?
 
Persze a legjobb iskolákba jártál kis magányosom
Igaz ami igaz, jól elvoltál, te is tudod
De senki se tanította hogy mi lesz ha utcára kerülsz
Most meg kiderül hogy jó ha megszokod
Azt mondtad nem lesz megalkuvás
Hiába jön az a garabonciás
Most aztán tessék, nincs kifogás
Csak a szeme lukába bámulás
S a kérdés, na mik a szándékaid
 
Mi vagy te így
Mi vagy te így
Te magadnak se jó
Te sehol sem lakó
Te sehova se tartozó
Földönfutó?
 
Sose nézted meg, hogy ráncolja szemöldökét
A bűvész meg a bohóc a mutatvány után
Sose jöttél rá hogy így nem jó
Hogy a magad örömét másokra bízni kár
Diplomatád krómparipára ültetett
A vállán sziámi macska, úgy hajtott veled
Ugye de rossz amikor fölfedezed
Hogy mégse ő hiányzott teneked
Ha ellopja mindened amit megkaparint
 
Mi vagy te így
Mi vagy te így
Te magadnak se jó
Te sehol sem lakó
Te sehova se tartozó
Földönfutó?
 
A princessz az ügetőn és mind a finom népek
Nagyokat isznak szerintük ez az csak így tovább
Egymást csupa drága cuccal folyton meglepik
De te húzd le a gyémántgyűrűdet inkább zaciba vágd
Mindig szórakoztatott
A nagy dumás Napóleon, a csupa rongy
Most ő hív, siess, vissza nem utasíthatod
Ha semmid sincs, nincs vesztenivalód
Láthatatlan vagy nincsenek titkaid
 
Mi vagy te így
Mi vagy te így
Te magadnak se jó
Te sehol sem lakó
Te sehova se tartozó
Földönfutó?
 
Barna Imre fordítása előtt a Dylan vers. A fordítás egyébként sokszor felveszi a dal ritmusát. Dylan énekmódja is figyelemre méltó. Prozódiája, hangsúlyai néha modern, apokrif kántálásként hatnak.
 
  
A Dylan vázlathoz hozzá tartozik mutatni egy felvételt a korábbi korszakából, amikor még csak a folk rajongók táborát gyarapította:
 
 
Dylan, a díjtól függetlenül is, a feltétlen megismerésre érdemes művésze korunknak. 
 
Sándor Tibor