„A rock&roll korlátlan szabadságot ad!”

 

 

 

Mi négy korszakot különböztetünk meg, nem csak a Beatricét, hanem ugye az Ős-Beatricét is, ez lesz az első óra anyaga, utána az Ős-Bikini egy újabb blokk, aztán vegyes felvágott. A vegyes azt jelenti, hogy annak idején írtam dalokat a Bikininek és a Pokolgépnek is, ezek közül van, amelyiknek a zenéjét is én írtam, van, aminek a szövegét. Az Ős-Beatricénél főleg Miklóskával írtuk a nótákat, nagy hatással voltunk egymásra. Nyilvánvalóan lesznek vendégek: Pásztor Anna (Anna and the Barbies), Mező Misi (Magna Cum Laude), a Wahorn András meg ef Zámbó István a Bizottságból, Kalapács Józsival Pokolgépet fogunk énekelni, Varga Miklós pedig egy régebbi Ricse-nótát. Természetesen ott lesz Gidófalvy Attila, Donászy Tibor, valamint a koncert díszvendége Miklóska Lajos lesz. És a legvégén jönnek a mainstream slágerek, mulatozunk egy nagyot, aztán hazamegyünk boldogan. Továbbá kiegészülünk még 3 fúvóssal és 2 boszorkánnyal is. Nagyon bízom benne, hogy sikeres lesz a koncert.

 

 

Azért ez nagyon jól esik az ember lelkének. Amikor megírsz egy dalt 1979-ben vagy 83-ban, akkor is ugyanúgy írod a dalt, mint ma egy szerző, hogy megalkotod a nótát a lehető legjobb tudásod szerint. Ha ez örökzöld marad, akkor az nagyon nagy öröm. De olyan is van, amit kb. senki sem ismer. Szóval amikor írod a számot, akkor persze az örökkévalóságnak írjuk, de ettől még nem biztos, hogy addig is fog tartani.

 

 

Én olyan zenét és szöveget írok, amilyet tudok. Igazából nekem ez belülről nem formabontó. Az más, hogy az én nyughatatlan zenei ízlésem rendkívül nyitott, tehát én Wagnertől kezdve a Sex Pistolsig sok mindent szeretek. Nyilván ezek hatnak rám és ezekből az inspirációkból is születnek dalok, mint ahogy most nemrégiben a „Jól érzem magam” elég hardcore-ra sikerült. De ettől függetlenül én még nem leszek hardcore-rajongó. Nagyon sok zenekar beáll egy stílusra, és nem tud az istennek se kijönni belőle, mert úgy érzi, nem szabad a pálya. Pedig az! A rock&roll korlátlan szabadságot ad! Legfeljebb a közönséged egy része elcsodálkozik. Lásd „Metallica – Nothing Else Matters”, amikor ezt megírták, akkor sokan csalódtak, hogy mi ez a hatnegyedes angolkeringő, mi ez a szar?! Lehet, hogy elvesztettek százezer rajongót, de nyertek százmilliót. Mára már klasszikussá lett ez a dal. A Nagyvárosi Farkas a saját idejében jó volt, még lehet, hogy most is hallgatható, de hadd ne írjak már még egy ilyen nótát. Vagy nem írhatok még egy „Nem kell”-t. Még egyszer nem lehet ilyen jól megtagadni a világot. Nem magamat akarom reprodukálni állandóan.

 

 

 

Abban az időben is kétpólusú volt a világ. Kicsit büszke lehetek a „Nem kell”-re, mert minden korszakot túlélt. Nem konkrét rendszereket tagad, hanem a világot. Ma már nem divat a sorok között olvasni. Ráadásul a kis új zenekarok sok butaságot is összehordanak. Persze lehet, hogy mi is összehordtunk annak idején, de valahogy örökzöld maradt, ez a szerencsénk. De ez nem azt jelenti, hogy egy mai fiatalnak mindenképpen meg kéne értenie mondjuk egy 79-es Ricse-dalt. Ma már inkább egynyári slágerek vannak. Szerintem egy kicsit tartalmasabb mondanivalót kéne belefűzni a zenékbe, hiszen a rockzene nagyon alkalmas arra, hogy kritizálja a világot, vagy önironikusan saját magát. Ha pl. valaki nem nagyon tud zenélni, akkor azt mondja magáról, hogy alternatív. 40 éve én is alternatív voltam, nem tudtam zenélni, de elkezdtem gyakorolni és rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű.

 

 

Szerintem már nincsen. 40 éve még volt, mert akkor az információ csak egymás közt terjedt, koncerten felvették és átmásolták a magnóval. Annak a nemzedéknek fontos volt az általunk közölt információ. És az is fontos volt, amit visszaközöltek. Most már nem így működik. Csak kapkodod a fejedet.

 

 

Igen, Magasvári Viktor 15 éve van már a zenekarban, de most családjával elköltözik, és úgy döntöttünk, hogy amellett, hogy persze örökös tag marad, keresünk egy másik gitárost. Nyilván ilyenkor elsőként a barátaidnál nézel körül és eszembe jutott, hogy Kékkői Zalánnal már több bulit is lenyomtunk. Kérdeztem hogy jönne-e, azt mondta, igen.

 

 

Tulajdonképpen igen, ő lesz a prímás.

 

 

 

Most épp focizni megyek, de a koncert után elutazom, valami hegyre, ahol lehet síelni, ez tökéletes pihenés, ami fog is kelleni, mert nyárra már több mint 60 koncertünk van, amire fel kell készülni testileg és lelkileg is. Ráadásul sok fesztiválfellépés is lesz, ahová visszük magunkkal a fúvósszekciót és a boszorkányokat is énekelni. Szóval megpróbálunk kilépni abból a komfortzónából, amit eddig jelentett a Beatrice. Kicsit szeretnénk jelezni, hogy mi nem csak a 8 óra munka vagyunk. Aztán idén még egy új nagylemezt is szeretnénk kiadni, ugye új a gitáros, kicsit megváltozik a zenekar világa is, reméljük, őszre meg is tud jelenni. Télen meg pihenünk.

 

 

Lehet, hogy igazuk van… Jól néznék ki, ha még mindig a Nagyvárosi Farkas lennék. Nem akarunk nosztalgiazenekar lenni. Igen, mondják, hogy „Ez már nem az!”, hát még jó, hogy nem az! Az hiányzik, hogy én még mindig a motorizált nemzedékkel bíbelődjek! Megírtam, megvan, kész. Ha akarod, bármikor eljátszom. De hadd játsszam azt, amit én szeretek. A Farkas már felnőtt, nem egy megértetlen ifjú, nem. Már 40 éves!