„A színpadon kedvünkre őrülhetünk meg” - Tides From Nebula-interjú
A Tides From Nebula a lengyel post-rock színtér leghíresebb instrumentális formációja, mely október 11-én a Dürer Kertben mutatja be Safeheaven című nagylemezét. A részletekről Adam Waleszyński gitárossal beszélgettünk.
Hogyan születik meg egy Tides From Nebula-dal? Körülhatárolható dolgok inspirálnak titeket vagy inkább csak bizonyos érzések, hangulatok?
Ez albumonként változik. Néha egy könyv, néha a nagyvilág dolgai, de akár egy videojáték hatására is képesek vagyunk zenét írni. Számunkra a legfontosabb, hogy le tudjunk fordítani az érzelmeinket a zene nyelvére.
Zenészként mi a legvonzóbb dolog számodra az általatok képviselt lebegős, szürreális zenében?
Ezt elég nehéz szavakkal kifejezni, főleg, hogy már tíz éve ebben a műfajban utazunk. Azt hiszem, összességében baromi jó dolog ilyen dalokat írni és előadni. Ha egyetlen tényezőt kellene kiemelnem, a koncerteket említeném meg, ahol teljesen átadhatjuk magunkat az ösztöneinknek. Nem vagyunk azok a srácok, akik sóbálvánnyá merevedve állnak, miközben a szemük a gitár nyakára szegeződik. A színpadon kedvünkre őrülhetünk meg, miközben senki nem néz bennünket hülyének.
A Safeheaven már a negyedik, szinte teljesen instrumentális nagylemezetek. Sosem gondoltatok arra, hogy próbát tegyetek egy énekessel, mint pl. a God Is An Astronaut tette?
Az új lemez címadó dalában van egy rövid vokálos rész, melyet a Sorry Boys nevezetű lengyel csapat énekesnője, Bela Komoszynska énekelt fel. Alig egy órát töltött a stúdióban, viszont kétségkívül profi munkát végzett. Állandó frontembert azonban nem tervezünk bevenni. De nem állítom azt, hogy ez nem fog változni a következő pár hónapban. Meglátjuk.
Az Earthshine című lemezetek producere Zbigniew Preisner volt, aki híres lengyel komponista, és egy rakás film zenéje is az ő nevéhez fűződik. Milyen volt a közös munka?
Elég kemény, de meglehetősen tanulságos is. Két hét alatt többet tanultunk tőle a stúdióban, mint az Earthshine lemezt megelőző öt évben összesen.
Mennyire erős nálatok a pszcihedelikus/post-rock színtér?
Van jó pár király zenekar, említek néhányat: Sounds Like The End Of The World, Blindead, Obscure Sphinx, Spoiwo, Spiral, Signal from Europa. A súlyosabb bandák közül a Furia, a Thaw és Drown my Day a kedvencem, az elektronikus vonalról pedig a Bass Astral és a Zamilska. Érdemes rájuk keresni Google-ön.
A Home című dalotokat a tavaly elhunyt Riverside-gitáros, Piotr Grudzińskiego emlékére írtátok. Személyesen is ismertétek egymást?
2011-ben három hétig turnéztunk együtt, és elég jó barátok lettünk a Riverside-os srácokkal. Piotr korábban is lejárt a koncertjeinkre Varsóba, és segített nekünk, amiben csak tudott. Emlékszem, 2009-ben találkoztunk először, amikor dedikáltatta velünk az akkori lemezünket, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy ő a Riverside-ban játszik. Egy nagyon jószívű, közvetlen fickó volt, minden egyes nap hiányolni fogom őt. Főleg, ahogy a csak rá jellemző akcentusával odalökött egy „hellót”. Akik ismerték őt, tudják, miről beszélek.
