"A tudat, hogy valahol megnézhetik a vizuális művészetemet is, egészen különleges"
9 éve annak, hogy a törékeny Los Angeles-i énekesnő, Jillian Banks nevét az egész világ megismerhette a Goddess album megjelenésével. A korábban szívbemarkoló szakítós dalairól híres alternatív popénekesnő negyedik lemezére révbe ért, Serpentina című anyagában egy teljesen más perspektíváját ismerhettük meg, mint korábban. Banksszel világkörüli turnéjának lezárásaként beszélgettünk dalszerzésről, társművészetekről és arról, milyen érzés egy stabil párkapcsolatban, több ezer ember előtt korábbi csalódásokról énekelni.
Áprilisban jelent meg a 4. nagylemezed, és néhány hete ünnepelted az első albumod 9. évfordulóját. Ahogy nőként változtál és egyre nagyobb név lettél a zeneiparban, biztosan sokat alakulhatott a dalszerzési folyamatod. Miben tért el a Serpentina születése a korábbiaktól?
A Serpentina születése arra az időszakra datálható, amikor próbáltam szünetet tartani az írásban, és direktbe nem dolgozni semmin. Ekkoriban találtam rá az Abeltonre és teljesen beleszerettem a produceri munkálatokba. Az új album egy teljesen más alkotási folyamat révén jött létre, ahelyett, hogy zongoraalapokon írtam volna a dalokat, minden digitálisan történt.
A Serpentina borítója nagyon sok szempontból hasonló a The Altaron látható fotóhoz. Mi az összefüggés a két lemez között?
Mindegyik albumom között van összefüggés, hiszen ugyanaz az ember írta őket, csak éppen felnőtt az évek során. A Serpentina a The Altar metamorfózisa, sokat változtam a 2016-os megjelenése óta.
(A The Devil c. dal az új "Serpentina" lemezen szerepel)
Néhány hete jelent meg a Sad Girl Music című dalod, amit Kitóval vettél fel. Milyen volt újra egy vagány csajjal együtt dolgozni?
Mókás volt, nagyon szeretem Kitót, jó barátnőm. Akkor kerültünk igazán közel egymáshoz, miután befejeztük a Gimme című dalomat, azóta agyaltunk, hogy mi legyek a következő közös lépésünk. Ő keresett meg a Sad Girl Music alapjával, annak ellenére, hogy tudja, hogy mindig én szerzem a saját dalaim, ragaszkodott ahhoz, hogy közreműködjek benne. Imádtam a dalt, sőt, tulajdonképpen mindent, amit ő csinál, szóval beleírogattam, hogy egy kicsit a sajátomnak érezzem. Bulis dal, szerintem vicces, hogy Sad Girl Music a címe, és egyáltalán nem szomorú. A 20-as éveimre emlékeztet, arra, hogy mennyi hülye hibát követtem el. Arról szól, hogyan tegyünk mindent tönkre magunk körül, azt a párkapcsolatunkat is beleértve, amiben tulajdonképpen jól érezzük magunkat. Ez pont olyan dolog, amit a 20-as éveinkben csinálunk. Vagy igazából bármelyik korban, de nekem leginkább a 20-as éveim rezonálnak ezzel a gondolattal. Akkoriban maga voltam a Tasmán Ördög!
Londonban és Berlinben volt szerencsém ellátogatni a Serpentina turnéra, és imádtam a koreográfiákat, különösen azt, amit a Fuck Love-ra táncoltok. Vettél valaha táncórákat, vagy csak simán született tehetség vagy?
Zenészként szerintem mindenkinek van egy belső ritmusérzéke. Sosem jártam gyerekként órákra, csak szeretek mozogni és táncolni. Amikor a turnéra készülünk és betanulom a koreográfiákat, az táncóráknak számít? Ha igen, akkor mostanában kezdtem!
Három évvel ezelőtt jelent meg az első versesköteted, a Generations of Women from the Moon. Tervezel kiadni folytatást?
Abszolút. A versírás számomra hasonló, mint a zene, sosem azért kezdek dalokba, hogy kiadhassak egy albumot, vagy írok verseket, hogy megjelenhessen egy kötet. Mindig csak rádöbbenek, hogy hoppá, összejött elég dal ahhoz, hogy dokumentálhassam az életem adott szakaszát. Imádok verseket írni, ez mindig is így volt, és ahogy a zenénél sem, nem stresszelek ezeken. Most sem gondolkozom az ötödik albumban, ha írni támad kedvem, írni fogok. Majd meglátjuk, mi történik!
Volt a turné alatt bármi időd rajzolni, írni vagy új dallamokon agyalni?
Sajnos nem. Na jó, talán néha hangbeállás alatt jött pár ötlet. Ha befejezem egy album írását, általában úgy érzem, hogy elmondtam mindent az életem azon fejezetéről, kell egy kis idő ahhoz, hogy újra felvegyem a fonalat az írással.
-----
Írta: Erdős Viki
Fotó: Erdős Viki
-----
A TELJES INTERJÚÉRT KERESSÉTEK A ROCKSTAR MAGAZINT A RELAY ÉS AZ INMEDIO HÁLÓZATÁBAN ORSZÁGSZERTE!
HA PEDIG ONLINE OLVASNÁTOK, CSAK AJÁNLANI TUDJUK AZ ÚJSÁGOK NETFLIXÉT, A LAPTAPIR.HU-T, AHOL SOK MÁS MAGAZIN MELLETT MINKET IS TUDTOK OLVASNI!
Az aktuális címlapunk:
Az interjú megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.