"A tudat, hogy valahol megnézhetik a vizuális művészetemet is, egészen különleges"

 

A Serpentina születése arra az időszakra datálható, amikor próbáltam szünetet tartani az írásban, és direktbe nem dolgozni semmin. Ekkoriban találtam rá az Abeltonre és teljesen beleszerettem a produceri munkálatokba. Az új album egy teljesen más alkotási folyamat révén jött létre, ahelyett, hogy zongoraalapokon írtam volna a dalokat, minden digitálisan történt.

 

Mindegyik albumom között van összefüggés, hiszen ugyanaz az ember írta őket, csak éppen felnőtt az évek során. A Serpentina a The Altar metamorfózisa, sokat változtam a 2016-os megjelenése óta.

Mókás volt, nagyon szeretem Kitót, jó barátnőm. Akkor kerültünk igazán közel egymáshoz, miután befejeztük a Gimme című dalomat, azóta agyaltunk, hogy mi legyek a következő közös lépésünk. Ő keresett meg a Sad Girl Music alapjával, annak ellenére, hogy tudja, hogy mindig én szerzem a saját dalaim, ragaszkodott ahhoz, hogy közreműködjek benne. Imádtam a dalt, sőt, tulajdonképpen mindent, amit ő csinál, szóval beleírogattam, hogy egy kicsit a sajátomnak érezzem. Bulis dal, szerintem vicces, hogy Sad Girl Music a címe, és egyáltalán nem szomorú. A 20-as éveimre emlékeztet, arra, hogy mennyi hülye hibát követtem el. Arról szól, hogyan tegyünk mindent tönkre magunk körül, azt a párkapcsolatunkat is beleértve, amiben tulajdonképpen jól érezzük magunkat. Ez pont olyan dolog, amit a 20-as éveinkben csinálunk. Vagy igazából bármelyik korban, de nekem leginkább a 20-as éveim rezonálnak ezzel a gondolattal. Akkoriban maga voltam a Tasmán Ördög!

 

Zenészként szerintem mindenkinek van egy belső ritmusérzéke. Sosem jártam gyerekként órákra, csak szeretek mozogni és táncolni. Amikor a turnéra készülünk és betanulom a koreográfiákat, az táncóráknak számít? Ha igen, akkor mostanában kezdtem!

 

Abszolút.  A versírás számomra hasonló, mint a zene, sosem azért kezdek dalokba, hogy kiadhassak egy albumot, vagy írok verseket, hogy megjelenhessen egy kötet. Mindig csak rádöbbenek, hogy hoppá, összejött elég dal ahhoz, hogy dokumentálhassam az életem adott szakaszát. Imádok verseket írni, ez mindig is így volt, és ahogy a zenénél sem, nem stresszelek ezeken. Most sem gondolkozom az ötödik albumban, ha írni támad kedvem, írni fogok. Majd meglátjuk, mi történik!

 

Sajnos nem. Na jó, talán néha hangbeállás alatt jött pár ötlet. Ha befejezem egy album írását, általában úgy érzem, hogy elmondtam mindent az életem azon fejezetéről, kell egy kis idő ahhoz, hogy újra felvegyem a fonalat az írással.