"A zenélés amolyan szív küldi szívnek dolog"

 

Semmiféleképpen sem egy szilveszteri parádéra! Nekünk meg kell felelnünk a közönségünknek. Elég sokat játszunk a Barba Negrában, de igyekszünk mindig máshogy összeállítani a programot és más dalokat is bevenni a műsorba. A nyár közepéig a télen összerakott programmal koncertezünk, majd utána megint változtatunk, így két programmal szerepelünk minden évben. Június 2-a valószínűleg egy műsortemető lesz. Ez a program egyébként eddig nagyon bejött, igyekeztem a legnagyobb slágereket beletenni. A közönség szeret énekelni, szeret részt venni a produkcióban, ha idegen dalokat hall, inkább elmegy a büfébe. Szerettük volna, ha mindenki megtalálja magát a műsorban, mert általában a dalokhoz fűződő élmények kötnek össze minket a közönséggel. Azok a dalok élnek örökké, amikhez emlékek is fűződnek. A bevált receptet fogjuk alkalmazni, aminek segítségével már többször is megöltöttük a Barba Negra Tracket. Egyébként imádjuk ezt a helyet, olyan érzés, mintha ez a mi kis saját budapesti klubunk lenne! 

 

 

A dalaink mellé az ifjúság is ugyanúgy odaáll. Találkozunk 14–17 éves gyerekekkel, akik először járnak Bikinin, és azt mondják, ezentúl is jönni fognak. Az idős embernek meg önmagukban élményt nyújtanak a régi dalok. Képzeld el, ha a Rolling Stones nem játszaná a Satisfactiont. Nagy valószínűséggel egy csomóan visszakérnék a jegy árát. Van előnye és hátránya is annak, hogy egy zenekar elmúlt 35 éves. Ennyi idő alatt a csapat felépít egy jó imágót, megtalálja a közönségét, de ha új irányba akar elindulni, a régi rajongók nem feltétlenül lesznek vevők rá. Emiatt úgy gondolom, egy-egy új dalt még érdemes csinálni, új lemezeket már nem annyira.

 

 

A szövegek nagyon fontosak. Nem feltétlenül a nyolcvanas évek hangulatát kell nekünk most, 2017-ben megfogalmazni, hanem a mai kor történéseit visszatükrözni nekik. A 2011-ben megjelent Elmúlt illúziók, és az azt megelőző Őrzöm a lángot lemezekre teljesen ultramodern zenéket vettünk fel. Sokan elfogadták azokat a dalokat is, így a 2000 utáni dalainkból is szoktam válogatni a koncertekre.

 

 

Ezek örök érvényű dalok, erre akkor jöttem rá, mikor újra összehoztam a zenekart a kilencvenes évekbeli pár éves szünet után. Ugyanazokat a mély emberi érzéseket hordozzák, mint akkor, és ezek a mai ifjúságnál is ugyanúgy le tudják csapni a biztosítékot. Persze csak abban az esetben, ha az illető odafigyel és tényleg érdekli.

 

 

Sokáig üzemeltettem egy stúdiót, ahol rengeteg zenekar fordult meg. Néhányuknak egész konkrétan onnan indult a pályafutása, vegyük a Sex Actiont, de nálam vette fel az első két lemezét a Hooligans is. Ha valaki abszolút hisz az új generáció sikerében, az én vagyok! Napjainkból is rengeteg fiatal zenészt és tudok mondani, akiben látok fantáziát, például a Halott Pénz, a Wellhello vagy az Irie Maffia – ezek mind olyan zenekarok, akiket nem lehet „meg nem történtnek” nyilvánítani. Fluor Tomi például egy tehetséges gyerek: jók a szövegei, van a szemében egy huncutság, ami egyedi előadóvá teszi őt. Egyszerűen színpadra született – ezt nem lehet elvenni tőle! Persze, aki sikereket ér el, azokat mindig megfikázzák, de ha valahova két millió lájk kerül, az nem véletlenül kerül oda, ennyi ember nem tévedhet. 

 

 

Ha van egy jó frontember és pár jó sor, az már képes megtölteni egy Arénát – de recept, az nincs! Szív küldi szívnek. Vannak kiválasztott, tehetséges emberek, akik meg tudják teremteni a kapcsolatot a közönséggel, Magyarországon szerintem Rózsi (Demjén Ferenc – a szerk.) volt az első ilyen, aki az elképesztő dalszövegeivel át tudta törni a falat a színpad és a tömeg között.  A tehetség mindig, minden körülmények között utat tör magának: nézd meg a növényt, hiába takarod le betonnal, a kis rések közül ugyanúgy kinő! 

 

 

Egy ideje bugyog már bennem, hogy ki kéne hozni valami újat, ezért ebben az évben tervezünk kiadni egy 4-5 számos albumot. Azért nem egy 14 dalos nagylemezt, mert azt manapság már nem érdemes piacra dobni. A megjelenés konkrét időpontját még mi sem tudjuk. Tudod, hogy van ez: ülsz az üres papír előtt – egyébként ez a legijesztőbb – sokáig nem jön semmi, aztán elkezdenek jönni a szavak egyesével, egyre több és több, mire összeáll egy konkrét lemezzé. 

 

  

Az én tapasztalatom, hogy a közönség énekelni akar, részt akar venni a buliban, ehhez pedig az kell, hogy már jól ismerje a dalokat – épp ezért a lemezbemutató koncert, mint műfaj, nem helyes. Az ember igényli, hogy legyenek a dalhoz fűződő emlékei, ez pedig akár évekbe is beletelhet. Itt vannak az orrod előtt nap, mint nap új zenék milliói, időre van szükséged, hogy ezeket feldolgozd és kiválaszd azt, ami megfog. Persze, adódhat egy jó groove, amire eltáncolgat az ember, de mégsem ugyanaz az élmény, mint amikor előtörnek belőled az érzelmek egy- egy dal hallatán!  

 

 

 

 

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. május 9.