„Aki tudja, mit akar, azt nem állítják meg a diszciplináris határok”
Budapest Butik: Deluxe Dolls
Nedda nevével meglepő formában találkoztunk először: egy zenei menedzser egy nagyon egyedi, különleges határidőnaplóval jött hozzánk tárgyalni, mi pedig azonnal tudni akartuk, kinek a munkáját dicséri. Így került a képbe a Deluxe Dollz Design Circus tervezője, Négyessy Nedda, aki eredetileg belsőépítész, ám ezen túl festészettel, fotózással, arculattervezéssel, díszlettervezéssel is foglalkozik.
Először is mesélj egy kicsit magadról! Honnan jössz, hogy került képbe a művészet?
Egri vagyok, ott kezdtem el már egészen kicsi koromban mindenféle alkotással foglalkozni. Már oviban sorban álltak a csoporttársaim, hogy én rajzoljam meg a fájuk törzsét, mert én szebben tudtam, mint ők. Én ívesre rajzoltam, ők meg egyenesre, pontosan emlékszem, nagy mutatvány volt! (nevet) Ekkoriban kijelentettem, én cipzárjavító leszek. Annyira lenyűgözött a cipzár működése, és hogy nem értem, hogyan kapcsolódnak össze a kis fogak, arra gondoltam, a hátralévő életemet ennek a misztériumnak szentelem.
A szüleim mindketten alkotó emberek. Amikor felfedezték, hogy van hozzá kedvem és tehetségem, mindenféle alkotó szakkörre és táborba beírattak. 13 éves koromban – ami kivételesen fiatalnak számít – felvett a csoportjába Kishonthy Jenő egri festőművész, tőle tanultam rajzolni és festeni 5 évig – ez később egyszerre bizonyult áldásnak és átoknak. Annyira rajongtam érte és olyan fiatalon kerültem hozzá, hogy bár rengeteget tanultam tőle, a személyisége és szemlélete nagyobb hatással volt rám, mint ami hasznomra lett volna: 18 évesen kihajítottak az egri tanárképző rajz szakának első rostájáról – mint aki mindenféle rajzi továbbképzésre alkalmatlan –, mert 40 évvel elmaradott, amit csinálok, mondták.
Felháborodtam és elmentem az ELTE-re angol–magyar szakra. 6 év átmulatott és alkotásmentes egyetemi év után viszont rájöttem, mégis a kreatív vonal az én utam. Ezután mentem Londonba és végeztem belsőépítészet szakon az University of the Arts London Chelsea karán.
Láttam, hogy Isztambulban is dolgozol. Hogy sodort oda az élet?
A City Spy Mapsnek dolgoztam sokáig, és ezáltal rengeteget utaztam. Így kerültem Isztambulba is, ahol azonnal elbűvölt a csodás keleti káosz. Ott találkoztam a Stray Cat hostel tulajdonsával, aki megbízott a hostel újradekorálásával. Nagy munka volt, sok festményt magam festettem, ezért több éven keresztül jártam ki rendszeresen. Sajnos nem sokkal azután, hogy kész lettem a munkával, a Stray Cat Hostel bezárt a turizmus visszaesése miatt. A tulaj viszont nem esett kétségbe, Costa Ricára költözött és új hostelt nyitott a múlt hónapban – pont most keresett meg, hogy akkor meg kéne ezt is csinálni!
Fotózás, arculattervezés, lakberendezés, animáció, látványtervezés. Hogy lehet ennyi mindent kézben tartani egyszerre? Sosem éreztél hátrányt abból, hogy ennyifelé „oszlik” a figyelmed, az életed?
Azt gondolom, hogy aki kreatív, van egy erős vizuális kultúrája és egy kép a fejében arról, hogy mit szeretne maga előtt látni, azt nem állítják meg a diszciplináris határok. A szakmámon túl minden más úgy jött, hogy szükségem volt rá, megnéztem, hogy kell csinálni és megpróbáltam. Mindenre van azonnali válasz az interneten, és nagy segítség, ha van az embernek szakértő ismerőse. Ha elég erős a vízió, hogy mit szeretnék megvalósítani, akkor az eszközöket megtalálom hozzá, még akkor is, ha teljesen új dolgot kell hozzá megtanulnom. Miután szétmegy a kezem egy külső 20 négyzetméteres csempemozaik felrakásától, egészen pihentető egy weboldallal bíbelődni!
Pontosan megfogalmazni, hogy mit szeretnénk végeredménynek, felmérni, hogy milyen hasonló dolgok vannak már készen, mit használhatunk ebből inspirációnak, hol, milyen körülmények között fog mindez megvalósulni, hogy milyen eszközeink vannak hozzá, mit kell még beszerezni, milyen ütemben – nagyjából ez minden projekt menete, legyen ez egy logó vagy egy komplett szoba megtervezése.
Van a fenti vonalak közül, amire inkább jobban szeretnél koncentrálni akár a közeli, akár a távoli jövőben – akár, mert afelé húz a szíved, akár a megrendelők miatt?
Hosteleket dekorálni nagyon szeretek, mert általában bármilyen őrültséget meg lehet valósítani, nem köt az, hogy „mindennap ebben élni talán túl sok”. Nemrég kezdtem filmekben díszlettervezéssel foglalkozni, ezt is nagyon élvezem. Sokszor egyedül dolgozom, így a filmben a kreatív közeg nagy extra inspirációt jelent. Jelenleg inkább alkalmazott művészettel foglalkozom, de úgy érzem, a jövőben még visszatérek a képzőművészethez is – de hogy milyen formában, azt még keresem, arra mindig hatással van, amikkel aktuálisan foglalkozom.
Melyik az a projekted, ami a legfontosabb számodra, vagy valami miatt kiemelt helye van az életedben?
Mint már említettem, a hostel projektek nagyon közel állnak hozzám, ezek voltak a kedvenceim. Az ilyen munkáknál az is nagyon bejön, hogy hónapokra odamegyek, viszem a kutyámat is, ott élek, tanulok, helyi mesterekkel tárgyalok, lokális beszerzési források után kutatok. Egy új életforma és környezet mindig jó perspektíva arra nézve is, hogy amikor hazatérek, friss szemmel látom, amit itthon folytatok.
Solti Hanna
