"Apokaliptikus, de még emberszerű képek..." -Hét Jel premier a Rockstar-on!
Lassan, de biztosan halad Pócsi Pisti és a Hét Jel. Igaz, éveket kellett várni, de célegyenesben az új lemez, és itt egy új dal, beharangozónak. A korábbi, lírai vonulat helyett egy ízig-vérig rock nóta az Áldozni készül. Erről és persze a februári lemezről is kérdeztük az alkotót.
Szándékos, hogy ennyire lassan adagolod az információkat?
Nincs ebben semmi tudatosság. Mivel a Hét Jel nem egy zenekar, csupán az alkotói műhelyem, nincsenek kötelezettségek, nincsen semmi olyan, ami miatt sürgetnem kellene, hogy dal, vagy épp lemez lásson napvilágot. Az első lemeznél ugye az sem volt még tisztázott, hogy lesz folytatás. Erre legalább megvan a válasz, van folytatás.
Korábban tettél arra ígéretet, hogy lesz rockosabb vonulat is a lemezen. Ez az új dal az irány?
Ez is egyfajta irány, így a helyes. Nem szabályok és klisék mellett írom a dalokat, hanem mindenkor egy aktuális hangulat, energia irányít. Az Áldozni készül egy idén nyári kivetülés. Éppen így éreztem magam, ezek a gondolatok foglalkoztattak, és nagyon gyorsan sikerült formába öntenem. Annyira gyorsan, hogy éppen csak egyet aludtam, és kész voltam a szöveggel, hangszereléssel. És ebben semmi túlzás nincs. Egyszerűen kigördült. Annyira mainak és aktuálisnak éreztem, főleg a szövegét, hogy úgy döntöttem, felkerül a lemezre.
Gyorsan kellett reagálnod, de zenészeket is sikerült gyorsan találnod a feljátszáshoz?
Egyrészt biztonsági játékot folytattam, hiszen a dobolásra Tóth Tomit kértem fel, aki több dalban is közreműködik. Nagyon gyorsan és jól dolgozik, és nem mellesleg nagyon gyorsan ráérez az adott szerzemény lényegére. Gitáros poszton volt egy villanásom, ami elég meredeknek bizonyult. Szeiler Bálint jutott eszembe, a Tündérveséből. A bökkenő csak az volt, hogy nem ismertük egymást korábban, így egy kicsit udvarlom is kellett neki, de nagyon hamar ráéreztünk a másik energiáira, és fantasztikus dinamikával fogta meg a gitártémákat. Egy nagyon tehetséges zenésznek, alkotónak tartom, akit méltatlanul kevesen ismernek még. Számomra most bebizonyította, hogy zseni.
Az Áldozni készül, már címében is hordoz egyfajta feszültséget. A te olvasatodban miről szól?
Tudod, hogy nem szeretem a szövegeimet magyarázni, hiszen az alkotásnak pontosan az a lényege, hogy én üzenek valamit, a hallgató pedig kódol. De ha a kereteket fel kell vázolni, akkor nagyon szélesen értelmezve a világunknak lejárt a szavatossága, és azt érzem, hogy nem teszünk ellene semmit. Nem, nem a háborúk, nem a környezetszennyezés, vagyis nem csupán ezek a dolgok. Minden, amit teszünk, akár mentálisan magunkkal, és másokkal. Ez fogalmazódik meg itt.
Ebben az olvasatban a képi világot se elemezzük?
Hatásos képek, amik alátámasztják, hogy nem egy nyári slágerrel jöttem. Az én olvasatomban persze kapcsolódnak a képek, de hasonlóan a verselemzéshez, ezt sem szeretném képkockáról-képkockára megfejteni. Apokaliptikus, de még emberszerű képek, azt hiszem, ezzel lehet leginkább jellemezni.
Hallottunk a készülő lemezről már szívbe markoló lírát, most itt ez a morcosabb vonal. Hol az igazság?
Februárban kiderül a hallgatóknak is. Hiszek benne, hogy egy, az első lemezen túlmutató anyag született. Az volt a célom, hogy másmilyen legyen, mint a Tiszta lap, de még is egyértelműen Pócsi Pisti köszönjön vissza belőle. Hiszek benne, hogy sikerült ezt megvalósítani. Az, hogy én mennyire vagyok benne, nem tudom mással érzékeltetni, minthogy 95%-ban én vagyok a szerző, szövegíró, és a hangszerelést is maximálisan kézben tartottam. Nóniusz Gábor pedig úgy rázta gatyába az egész lemezt, ahogy azt én elképzeltem.
foto: Futó Zoltán
art: Pócsi István
Az interjú megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.