„Az alkotás utáni vágy hajtja előre a szekeret...”

A zenekar bár folyamatosan koncertezik, régóta nem lépett fel a fővárosban, ezért különleges műsorral készül az alkalomra. Szabó Balázzsal beszélgettünk. 

 

 

Már lassan másfél éve visszük magunkkal a Csöndkabátot a „hagyományos” Szabó Balázs Bandája koncertek mellett, ez egy főleg versekre épülő, csöndes, ülős történet. Igyekszünk egy kicsit emelkedettebb hangulatú irodalmi-színházi estét teremteni ezeken a ritka alkalmakon, többnyire színháztermekben, vagy olyan művházakban mutatjuk be ezt a műsort, amelyek fény- és hangtechnikailag is alkalmasak erre és ahol jó érzés leülni egy ilyen dologra. A műsorban elhangzik egy-két saját dal is, azok közül is inkább azok, amiket ritkán, vagy egyáltalán nem játszunk a zenekarral a hangos koncerteken, de nagyon szeretjük. Ebből lett egy közös metszet, ezért lett Csöndkabát is a címe, hogy kiderüljön, hogy ez nem egy hangos, magasba kiáltós, táncos kaland. Jónéhány helyre sikerült már eljutni vele és mindig nagyon jó érzéssel tölt el minket, hogy ekkora nyitottsággal találkozunk a közönség részéről, pedig alapvetően nem egy könnyed estre ülnek be ilyenkor, sok gondolatot raknak a vállunkra a költők.

 

 

Szerepelnek a műsorban határon túli költők versei is, akik kevésbé ismertek, de a gerincét Pilinszky János és Radnóti Miklós versei adják. Most különösen jó lesz Erdélybe utazni, így hogy Szemlér Ferenctől is viszünk valamit, a költő háza tájára. Szeretünk ott lenni, én gyerekkoromban is sokat jártam oda a táncházzal. Szeretem azt a lelkületet, ami ott van. Maga a táj, meg az egésznek a múltja. Ha tudunk, kirándulni is fogunk, bár most elég szoros lesz a három nap menetrendje. 

 

 

Ez egy kiemelt koncertnek számít, hiszen magának a Parknak is nagy esemény ez, mi pedig örülünk, hogy ennek részesei lehetünk. A zenekar tavaly óta nem adott Budapesten koncertet, a januári-februári időszak eleve alkotói szünet szokott lenni nálunk és most úgy időzítettük, hogy idén ez legyen az első nagyobb megmozdulásunk Budapesten. Ennek jegyében, tükrében zajlik a készülődés is, igyekszünk egy olyan koncertműsort összeállítani, ami kifejezetten ide, erre az egy alkalomra készül. A Parkban elég sok mindenre van lehetőség, ha az ember ügyesen álmodja meg. Próbáltunk látványban is megújulni, de ez vonatkozik a dalokra is. Meglesznek ugyan a kötelező darabok, de egy kicsit másképpen. Szeretnénk a rendszeres koncertre járóknak is kedveskedni újdonságokkal, ugyanakkor megőrizni a tőlünk megszokott hangot is, hogy az újonnan érkezők is ránk ismerjenek. Lesznek vendégeink is a koncerten, többek között Sárik Péter jazz-zongorista. Péterrel korábban már muzsikáltunk együtt egy színházi előadásban, de a Szabó Balázs Bandájával még sosem lépett színpadra és régóta tervezzük, hogy valamit csinálunk így közösen. Egy-két olyan zenészt is meghívtunk, akik a legutóbbi nagylemezen, az Élet elvitelre címűn is szerepeltek: jönnek a népzenészeink és a Four Bones Quartet harsona-quartet is. Több meglepetést is tartogatunk a közönség számára, de ami már nem titok, hogy itt játsszuk el először a legújabb dalunkat is, tehát lesz egy kis dalpremier is a koncerten. A zenekar régóta nem jelentkezett új dallal, aminek nem az volt az oka, hogy nem születtek volna dalok, csak akárcsak a legutóbbi lemezünk esetében most sem akartunk semmit sem összecsapni a sok utazás mellett. Folynak ki a fiókból az ötletek, és akarják, hogy legyen belőlük valami, ebből lehet majd hallani az első részletet a Parkban. Igyekszünk mindenkinek kedvezni a műsorral, reméljük, hogy idén feljebb tesszük a lécet a tavalyi Parkos koncertünkhöz képest! 

 

 

 

Az ember próbál bátran álmodozni arról, hogy hátha ez lesz az a lemez, ami áttöri azt a láthatatlan hálót, ami az embert visszatartja a világot jelentő deszkáktól. Persze, az ember arra is berendezkedik, hogy nem arat akkora sikert, és nem lesz különösebb hullámverése a történetnek. Abban biztos voltam, és ez a mai napig így van, hogy ha azt érzem a zsigereimben, hogy valami jó - és nagyjából az született meg, amit szerettünk volna -, akkor az már önmagában valami. Utána persze aggódik az ember, hogy mi lesz az elkészült anyagnak a sorsa, de most már ennyi idő után elmondhatom, hogy az Élet elvitelre másoknak is szeretetteljes történet lett. De ha ennek kisebb lett volna a híre, én akkor is boldog vagyok, muzsikáltam sok jó zenésszel, ezen albumon meg ráadásul olyanokkal is, akikkel azelőtt még nem. Iszonyú jó volt őket megismerni, én akkoriban költöztem Budapestre, még ismeretlen volt ez az egész forgatag. Az új város, az új környezet egyrészt félelmetes is volt számomra, de szerencsére rengeteg segítséget kaptam. Az alkotás utáni vágy hajtja előre a szekeret azóta is, nem hagy pihenni és hátra dőlni. Ami az elmúlt két évben történt az egy külön öröm és csodaként éljük meg. Hálásak vagyunk a sok pozitív visszajelzésért, nagyon sok visszajáró ismerőssel találkozunk, szinte mindenhol, ahová megyünk, és teljesen vegyes a korosztály. Az idősektől a gyerekekig, akik teli szájjal éneklik az első sorban a szövegeket, és ha elrontom a szöveget, ők megdobálnak kaviccsal. :) A gyerekek őszinteségét már a színházas korszakomban is nagyon szerettem. Ők még nincsenek tele olyan gátlásokkal, amivel aztán később az ember fölruházza magát a világban.