"Az amerikai állampolgárság nem vette el a magyarságomat.” – Szakácsi Greg-interjú

Hosszú idő után visszatért a C.A.F.B. élére Szakácsi Greg frontember. A Seattle-ben élő punk-rock zenész mindeközben új lemezt jelentet meg Sledgeback nevezetű zenekarával. Greg többek között erről is mesélt nekünk.

Az állandó tagcserék miatt sokan nincsenek tisztában azzal, milyen felállásban is működik jelenleg a CAFB. Hogyan kerültél vissza újra a zenekarba?

Ez így van és érthető a dolog.  Az 1999-es USA-ba való távozásom után sokan temették a zenekart, aminek meg is voltak az alapjai. Süti, Urban Laca (Rituális rémtettek) és Luki (Hollywood Rose) újra egyenesbe hozták a bandát amennyire lehetett, és ha folyamatos tagcsérekkel is, de egyben tartották a C.A.F.B.-t. Később 2001-ben és 2004-ben még távmunkában összehoztunk 2 lemezt (Subkontakt, Naiv), majd ezt követően végleg kiléptem a bandából a Sledgeback megalakulása idején. 2014 végén szóba került egy új C.A.F.B. anyag felvétele, de ez igen nehézkesen működik mivel sok mindenben nem értünk egyet az anyag stílusával kapcsolatban, így felmerültek olyan megoldások, amelyekről még nem tudok pontos információt adni. Mivel a csapat néhány tagjának zenei világa enyhén szólva megváltozott, így sok esetben nem találjuk meg a közös hangot. Én a Sledgeback által játszott punk rock típusú dolgokat részesítem előnyben.

Nem okoz majd problémát, hogy egyszerre zenélj egy amerikai és egy magyar székhelyű bandában?

Ahogy látod igen, nagyon is! Ez a dolog sok odafigyelést igényelt eddig is, ezért ez mostanra döntesközelbe hozott engem a jövőbeli terveimmel kapcsolatban. Fellépéseket csak ritkán tudok vállalni a C.A.F.B. soraiban. Ezek igazából csak amolyan nosztalgiabulik, ahol a régi dalokra koncentráltunk. Őszintén szólva ez a közeljövőben meg fog változni, mivel a Sledgeback betölti az időm legnagyobb részét. Ezen kívül úgy érzem, amit csinálok, az jobban érvényesül a Sledgeback repertoárjában. Persze ez nem gond, csak nem tudom összeegyeztetni a két dolgot, sem idő hiánya, sem más mellékes dolgok miatt. Úgy gondolom, a C.A.F.B. tagjai is hasonlóképpen látják ezt. Mindannyian másként képzeljük el a jövőt. Én csak teszem, amit tennem kell.

A Sledgeback itthon talán kevésbé ismert, mint a C.A.F.B. Miben látod a két csapat közti legnagyobb különbséget?

A stílus alapvetően lehetséges, hogy hasonlít a C.A.F.B. régebbi  hangzásához, amit követni szeretnék, de az eltelt idő és a tapasztalatok más irányba terelték a két csapatot, amelyek a dalok hangzásvilágában is megmutatkoznak. A C.A.F.B. jelenlegi anyagai nem rosszak, de én szeretném megtartani a punk és a rock and roll vonalat. Talán én vagyok az, aki ragaszkodik a punk gyökereihez, és úgy érzem, ezt könnyebben ki tudom fejezni a Sledgeback zenekarral. Például nem szeretnék akusztikus koncertekre és anyagra koncentrálni, még akkor sem, ha lesz ilyen az új albumon. Nekem a punk-rock lendülete és ereje kell. Mindig is az tartott életben, mint Magyarországon, úgy, mint az USA-ban is.

Jelenleg is készül az új Sledgeback-anyag, amit tudomásom szerint Magyarországon is terjeszteni fogtok. Erről mit kell tudni?

A dalok egy része ez esetben magyar nyelvű lesz, ami ritkaság számba megy egy alapvetően amerikai érdekeltségű csapatnál. Ez nekem személyesen fontos, mivel magyar vagyok. Szeretném, ha a szülőhazámban is hallanák a kinti csapatomat, az anyanyelvemen. Az amerikai állampolgárság nem vette el a magyarságomat. Nagyon szeretnék több időt fordítani a magyarországi koncertekre a Sledgeback együttessel, mivel a csapat dalaiban megtálalhatóak azok az érzések, amiket a békásmegyeri lakótelep utcái tetováltak a szívembe.

Az egykori Sledgeback-gitáros, Parker Lundgren jelenleg a Queensryche tagja. Ez korántsem átlagos váltás egy punk-rock gitáros részéről. Tudsz valamit arról, hogyan került be ez utóbbi zenekarba?

Igazából Parker punkcsapatokban kezdte. Ha jól emlékszem, a Nihilists nevű bandában, majd a Sledgeback tagja lett. Azt hiszem egy meghívás után Geoff Tate Queensryche-énekes szólóprojectjéhez csatlakozott, ahonnan később a Queensryche-ba szerződött. Parker egy igen sokoldalú gitáros és szuper frontember, úgyhogy ez nem meglepő. Nagy tehetség és én boldog vagyok, hogy olyan csapatban kamatoztatja tudását, mint a Quuensryche. Utobbi időben sokat volt turnén a bandával, úgyhogy nem beszéltünk napi szinten, de jó viszonyban váltunk el annak idején. Az egyik legjobb zenész, akivel valaha is dolgoztam a 25 év alatt Guy Lacey (War Babies) gitáros, Tim Mullen (Himsa) dobos és Justin McCawley (The Insurgence) basszeros mellett.

Ha jól tudom, az Engedj be című dalotok volt anno az első magyar nyelvű klip, amit az MTV többször is leadott. Anno hogy sikerült betörnötök a csatornára?

Pontosan én sem tudom, hogy került ki az anyag.  A hír annak idején minket is meglepett, mivel ha jól tudom a Sexepil után, akiknek angol nyelvű dala volt fent, mi voltunk a második magyar banda ott. Gondolom, a videoklip arculata és az akkor igen ritkának számító minőség miatt tudott helyet kapni.

Mikor a Zanza című CAFB-lemez megjelent, a dallamos punk Amerikában is virágkorát élte. Mennyire pörög odaát jelenleg ez a műfaj?

Ez változó. Attól függ, Amerika melyik részen játszol. Vannak helyek, ahol a punk húzó erő, aztán van ahol a country, vagy éppen a metál. A punk azért mindig megtalálható a nagyvárosok klubjaiban, mivel a műfaj annyira beitta magát az amerikai kultúrába olyan alap bandák miatt, mint a Ramones vagy a Dead Boys, hogy ez mondhatni normális dolognak számít. Legalábbis én így érzem itt, Seattle-ben. Aztán persze ott vannak a nagy turnék és fesztiválok, ahol van sok punk fellépő is, mint például a Social Distortion vagy a Rancid.

Köztudott, hogy annak idején meggyűlt a bajod a drogokkal, jó ideje viszont már alkoholt sem fogyasztasz. Mikor és minek hatására határoztad el, hogy teljesen tiszta életet élsz?

Teljesen tiszta az túlzás. Nagy dohányos vagyok, és sokat kávézom. Ezeket a drogokat választottam, miután megjártam a poklot annak idejen a heroinnal és olyan dolgokkal, amelyek közel rántottak egy hat láb mély gödörhöz. Olyan dolgokon kellett keresztül mennem azokban az időkben, amelyeket soha nem akarok újra tapasztalni. Ez egyfajta félelem, ami távol tart ezektől. Szerettem volna az energiámat a zenébe tolni, ahelyett, hogy hetente új dealert vadászok cucc után. 2007-ben egy turnén rosszul lettem az alkoholtól is, Észak-Kaliforniából úgy kellet hazarepülnöm. Akkor azt mondtam, vége. Itt-ott koccintok egy kis pohár valamivel, ha úgy adódik, de ez nagyon ritka dolog. Utoljára akkor ittam, amikor egy koncerten sörrel itattak a színpadon a Seattle-i punkok, mert, nem találtam a vizet. Ez úgy három korty lehetett.

A Tankcsapda hamarosan Amerikában turnézik, ti pedig több koncerten is együtt zenéltek velük. Volt Lukácsékkal korábban személyes ismeretségetek? Mit gondolsz, mennyire lehet nyitott a kinti közönség egy magyar nyelvű rock’n’roll zenekarra?

Először is ez nekem és a Sledgeback-nek nagy megtiszteltetés, hogy a Tankcsapdával közösen játszunk pár bulit. Valamilyen szinten volt közös tapasztalat, mivel 1992-ben játszottunk együtt az akkori Fekete Lyukban, amikor a régi C.A.F.B.-ben játszottam. Erről egy koncertfelvétel is megjelent 1995-ben. De mondjuk ennél több nem igen. Talán amikor 1998-ban az Aurora szülinapi buliján voltunk meghívott vendégek egy-egy dalra az akkori E- Klubban. Akkor találkoztam utoljára Lukáccsal.

Szerintem a Tankcsapda az itt elő magyarokon kívül sok amerikainak is tetszhet, mivel átjön a zenéjükben a „feeling”. Még akkor is, ha a szöveget nem értik, a csapat ereje és szelleme húzni fogja őket. Akiknek eddig mutattam a baráti körömből mind tetszéssel fogadták, úgyhogy lesz jó pár amerikai is a TCS-bulikon.