„Az élet maga a legnagyobb inspiráció”

„Az élet maga a legnagyobb inspiráció”

DI-RECT-interjú

A holland DI-RECT hazájában a legnagyobb koncerthelyszíneken és fesztiválokon játszik, azonban húszéves működése alatt most először merészkednek távolabbi vizekre és indulnak Európa-turnéra.
 
A zenekar pedig szinte kamaszos lelkesedéssel, hatalmas tűzzel fűtve vág neki első európai kalandjának, a nagy színpadokat ismét kis klubokra cserélve. Nálunk december 8-án lépnek fel a Dürer Kertben, ahol azonban máris kinőtték a kistermet. Mielőtt azonban útra keltek volna, elkaptuk pár szóra Marcel Veenendaalt, a banda énekesét.
Nagy Kátya
 
Idén lesz 20 éves a zenekar. Hogyan ünnepeltek?
Lesz két nagykoncertünk, Hollandia egyik legnagyobb helyszínén, az Ahoyban, ami Rotterdamban van. Már sokszor játszottunk itt, de mindig egy fesztivál, díjátadó vagy hasonló részeként. Úgyhogy otthonosan érezzük magunkat és már ismerős a terep, de ez lesz a legelső alkalom, hogy önálló koncertet csinálunk ott. 
 
Gondoltátok volna, amikor megalapították a bandát középiskolában, hogy ez valóban egy komoly zenekar lesz?
Az egész a dobos Jamie Westlanddel kezdődött. Az apja látta, milyen tehetséges, és igyekezett találni mellé más, hasonló kvalitásokkal megáldott tinédzsereket. Spike van Zoest lett a gitáros, Bas van Wageningen a basszeros és Tim Akkerman a gitáros-énekes. Az volt a legelső alkalom, amikor úgy érezték, ebből lehet valami. Mindenkinek megvoltak a saját zenei próbálkozásai korábban, de ezúttal érezték, hogy ez valami más. Még ha nem is találkoztak soha korábban, első alkalommal elkezdtek dalokat írni. Az egyik első daluk felkeltette egy rádió dj figyelmét, és egyből országos figyelmet kaptak. Tíz évvel később, 2009-ben Tim Akkerman úgy döntött, hogy máshol követi tovább az álmait, így kerültem én a képbe, mint énekes. Kivételesen szerencsésnek érezzük magunkat, hogy előadhatunk és megoszthatjuk a rajongókkal a zenei iránti szeretetünket. Természetesen sosem tudhatod, hogy mi az, ami bejön, de egy valami biztos: mind nagyon hiszünk abban, amit csinálunk és abban, amiért tesszük. 
 
20 év nagy idő mindenféle kapcsolatban. Mi az az erő, ami benneteket összetart?
Képesnek kell lenned kiállnod magadért, megosztani a vágyaidat, filozófiádat. Be kell fektetnetek egymásba és együttérzőnek lennetek. Hálásnak lenni azért, amink van és megpróbálni mindig növekedni. Szó szerint, lelkileg és természetesen zeneileg is. 
 
Ez lesz az első európai turnétok. Mit éreztek ezzel kapcsolatban? 
Teljesen fel vagyunk fűtve, hogy a stadionok energiáit visszavigyük olyan helyekre, amilyenekben az egész elkezdődött. Kicsi klubokba és kávézókba. Fantasztikus stadionokban játszani vagy fesztiválon headliner fellépőnek lenni Hollandiában és ezreknek játszani. De mindig van egy korlát köztünk és a tömeg között. Most viszont, azok az emberek, akikkel az európai turné során találkozunk majd, tulajdonképpen egy színpadon lesznek velünk. Alig várjuk, hogy átölelhessünk mindenkit, és úgy játszunk, mintha az életünk múlna rajta. 
 
Most jelent meg az új EP-tek. Meséljetek róla!
Ez különféle stílusú dalok gyűjteménye, melyeket bemutatunk az EP-n. Mondhatni ez alapozza meg a jövő szeptemberben érkező új lemezünket. Ezzel a közönségnek is jelezzük, hogy mi következik és miben vagyunk éppen. Úgy értem, hogy sokat értünk az elmúlt húsz évben és ez hallatszik a zenénken is. A dalszövegeinken keresztül olyan témákat hozunk fel, mint például az elfogadás és a szeretet. Lényegében az élet maga a legnagyobb inspiráció. 
 
Az EP képi anyagából egy kiállítást is rendeztetek. Ez elég rendhagyó. Kinek az ötlete volt az artwork és hogyan találtátok meg hozzá a megfelelő művészt? Fontos számotokra, hogy erős legyen a vizuális üzenet is a zene mellett?
Régóta dolgozunk a Star Squid csapatával, akik közeli barátaink és régóta gyártanak kreatív tartalmakat számunkra. De ehhez az EP-hez valami igazán nyílt, egyedülálló dolgot akartunk. Jamel Armand, a Devil Don’t Care, a Be Strong és a Nothing to Lose klipek rendezője, ugyanaz a művész, aki a festményeket is készítette.  Imádjuk a művészetét, ezért szerettünk volna neki felületet adni, ahol teljesen szabadon, mindenféle engedmény nélkül alkothat. Szóval ő készítette ezeket a 200x200-as festményeket az EP minden egyes dalához. Végül azt találtuk ki, hogy rendezünk egy albummegjelenő bulit, de ahelyett, hogy eljátszanánk a számokat, csinálunk egy kiállítást. Az egész csapat ott volt, és az összes festményt eladtunk két héten belül. Jó neki. Úgy értem, hogy jó érzés visszaadni. Például, amikor turnézunk, mindig a saját városunkból viszünk vendégzenekart, abban reménykedve, hogy ezzel segíthetjük a karrierjük elindulását. 
 
Az EP címe Nothing to Lose. Miért döntöttetek emellett a cím mellett?
Nos, én mint emberi lény azt mondanám, hogy maradjunk szándékosan naivak és éljünk úgy, mintha nem lenne tegnap vagy holnap. Húsz év folyamatos útonlét után jó érzés meglepettnek lenni. Hosszú utat tettük meg, rövidítések nélkül. Ez az első európai turnénk és megjelenésünk. Csak szeretnénk neki adni egy esélyt, és szó szerint, nincs mit veszítenünk.