AZ ÚJ ÉRA BEKÖSZÖNTÖTT…

Interjú a DLRM zenekarral

A 2014-ben alakult budapesti DLRM kidobta zsírúj nagylemezét, ami már második a sorban. A banda fiatalsága ellenére túl van már több turnén, ami az új album meghallgatása után érthetővé is válik, hiszen a koszos riffekkel körbefont feszes dalok mellett a tökös hangzás adja a faszaságfaktort, amit most élőben is lecsekkolhatsz: február 6-án DLRM „SuckerPunch”-lemezbemutató az A38-on! Ott tali.

Viszonylag friss zenekar vagytok, eddig keveset lehetett veletek találkozni a budapesti klubéleten kívül, mégis túl vagytok már egy európai turnén. Hogy jött a lehetőség és milyen volt a körút?

Egészen pontosan 5 európai és 2 erdélyi turnén vagyunk túl és ez mind az elmúlt másfél évben történt, úgyhogy egy elég mozgalmas időszakot tudhatunk most a hátunk mögött rengeteg élménnyel és tapasztalattal – nemcsak zenei, hanem gyakorlatilag minden téren. A lehetőség úgy jött, hogy eléggé kalandvágyó és -kereső emberek vagyunk és úgy gondoltuk, vágjunk neki, jó buli lesz! Imádunk utazni, a zene meg közös szerelem, úgyhogy rossz nem lehet belőle, az biztos. Összegyűjtöttünk klubokat Európa-szerte, írtunk egy csomó emailt, és páran válaszoltak, hogy persze, gyertek, mi meg mentünk. Ezenkívül volt pár város, ahol nem volt lekötve semmink, csak bementünk random klubokba, hogy van cuccunk és szívesen zenélünk aznap este. Mindenki meglepődött és páran bele is mentek örömmel, volt ahol még szállást és ellátást is kaptunk így. A vártnál sokkal jobban sikerültek a koncertek, mindenhol hatalmas buli volt és miután hazajöttünk, kaptunk visszahívásokat és mi mentünk is vissza, amilyen hamar csak tudtunk, hogy nehogy elfelejtsenek minket a kintiek és szerencsére nem is felejtettek, úgyhogy elkezdett kiépülgetni a kis kinti bázisunk.

Mekkora különbségek vannak a különböző országok klubjai és zenei/kulturális szokásai közt?

Természetesen vannak különbségek, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy kint teljesen más lenne egy koncert, ott is ugyanúgy embereknek zenélsz, akik jól akarják magukat érezni. Hozzáállásbeli különbségek vannak inkább, mind a klub stábja, mind a közönség részéről. A németek pl. imádják a merchandise-t, szeretik támogatni a bandát, aki tetszett nekik és kb. mindenki eljön megnézni az előzenekart is, ez itthon annyira nem jellemző szokás. A franciák pedig nagy meglepetésünkre odavoltak azért, hogy magyarok vagyunk és „ilyen messzire elmerészkedünk”. Az, hogy Marci tud valamennyire franciául és a koncerteken ezen a nyelven megy a kommunikáció, az csak hab a tortán. Ők például nagyon szeretik, ha közösen bulizunk velük koncert után, ami nekünk szerencsére nem esik nehezünkre. Elég nyitott emberek vagyunk, szeretjük az új és spontán dolgokat és ezt mindenhol értékelik az emberek. Különösen jól esett nekünk, hogy amikor visszatértünk egy-egy városba játszani, a szövegeket velünk együtt énekelte koncerten a külföldi közönség.

Több ízben is kötődtök a francia dolgokhoz. Mi ennek a története?

Francia lányok és francia kaják.

Kész az új lemez, amit februárban be is mutattok a Hajón. Mit kell tudni a friss albumról?

A lemezen 12 szám van, amit rengeteg ötletből, jammelésből és élményből gyúrtunk össze véglegessé idén augusztusban és szeptemberben, majd utána stúdióba is vonultunk, hogy felvegyük. A teljes munka kb. 2,5 hónapig tartott és ahogy az előzőnél, most is Nóniusz Gábor producer vezényelte, keverte és masterelte a felvételeket.

Mennyire vettetek más irányt? Írtátok, hogy ez egy „új éra” kezdete…

Inkább azt mondanánk, hogy jobban megtaláltuk a saját világunkat és stílusunkat. Ez az anyag az elmúlt masszív turnézós másfél év hozadéka. Annyi minden történt velünk olyan rövid idő alatt, hogy elképzelhetetlen lett volna az, hogy ne legyen kihatással ránk és a zenénkre. Sokat alakult és fejlődött a világképünk, sok változás történt a zenekar és a tagok életében egyaránt, sokat tapasztaltunk és tanultunk, ezáltal az inspirációink, a zeneszerzési és stúdiózós folyamatok is teljesen más megközelítésből történtek, mint az előző anyagnál. Az új éra egy felvilágosultabb éra, egyszerre kevesebb és több feszültséggel, egyszerre tisztább és piszkosabb, egyszerre bunkóbb és kifinomultabb. A belső uralkodó megdöntése a cél a teljes szabadság elérése érdekében.

Érdekes, hogy a borítót Nóvé Soma, a Middlemist Red frontembere készítette. Hogy jött ez?

Az elsődleges szempont nem az volt, hogy zenész legyen az illető, de ez ilyen esetben természetesen csak pozitív. Ismertük Soma korábbi munkáit, és nagyon tetszett a stílusa, el tudtuk képzelni az új arculattal, úgyhogy megkérdeztük és ő elfogadta. Szerencsére jól ment a közös munka, sok volt a közös brainstorming és egy olyan komplex végeredmény született, ami teljesen leköveti és hozza az elvárásainkat és amire azt tudjuk mondani, hogy mindketten büszkék lehetünk.

Eléggé kihallani, hogy részben a 2000-es évek alternatív rockszférájának bűvöletében nőttetek fel. Kiket csíptetek akkor és kiket most?

Igen, ezt már több helyről is hallottuk és tök jólesik, bár az igazság az, hogy inkább a korábbi évek és időszakok azok, ahol a kedvenc bandáink vannak. Alapvetően abszolút mindenevők vagyunk zenei téren is, úgyhogy nehéz kiemelni pár nevet, de nagy kedvenc a The Doors, Nirvana, Iggy Pop, Fu Manchu, Black Sabbath, The Stone Roses vagy akár az Oasis is, amihez sokszor hasonlítanak minket, pedig nem a legmeghatározóbb zenekar az életünkben. Mai bandák közül is rengeteget hallgatunk rongyosra, ilyen például a Royal Blood, The Blinders, The Vines vagy a Queens of the Stone Age.

2018 őszén megnyertétek az Hangfoglaló Program induló előadói versenyét. Milyen előnyökkel jár ez?

A nagylelkű anyagi támogatás mellett, ami egy ilyen lemeznél hatalmas segítség egy zenekarnak, nagyon örülünk, hogy szakmai körökben is bemutatkozhatunk, már most sok kapcsolatot szereztünk a programnak köszönhetően, illetve már van lekötött fesztiválfellépésünk is, ami szintén ennek a hozadéka.

Milyen lesz a februári lemezbemutató buli? Utána merre lehet majd találkozni veletek?

Jó lesz! Az új dalok eljátszása mellett sok újdonsággal és különleges vizuállal is készülünk, de ennél többet egyelőre nem árulhatunk el… Utána újra beröffentjük a turnébuszt és irány külföld, belföld és a fesztiválok.

Hol játszanátok a legszívesebben, akár itthon, akár külföldön?

Nagy név a bakancslistán a Rock en Seine, reméljük, egyszer kipipálhatjuk.

Császár Gergő