Bálint napi hagyományok

 

Egy történet szerint, mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius római császár idején kivégezték, Bálint

a hite erejével visszaadta a börtönőre vak leányának a látását. Kivégzése előtt, február 14-én,

búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Innen eredeztetik a Bálint-napi

üzenetküldés szokását.

 

Egy másik legenda szerint Bálint II. Claudius római császár uralkodása idején titokban eskette meg a

fiatal katonákat, akik abban az időben nem nősülhettek, hogy életüket ne a családnak, hanem

hazájuknak áldozzák. Amikor Claudius császár tudomására jutott a rebellis pap cselekedete, halálra

ítélte.

 

Manapság Szent Valentint a szerelmesek tartják leginkább számon. Az 1990-es évektől ugyanis az

angolszász kultúrából beszivárogtak a 14. századtól fokozatosan formálódó szokások az angol

irodalom szülőatyjának tartott Geoffrey Chaucer versei hatására, kialakítva a ma az egész világon

elterjedt Valentin-napi hagyományokat.

 

A magyar néphitben ez a nap korábban is ünnep volt. Igaz, kicsit másképp, mint most. A hosszú tél

után a tavaszvárás gondolatát kapcsolták hozzá.

 

A Bálint-napi időjárásból következtettek, milyen lesz a termés abban az évben. Száraz, hideg idő

esetén jó termést vártak. A gazdasszonyok ekkor ültették tojásokra a kotlóstyúkokat, míg a férfiak

szerint az ekkor ültetett facsemete bizonyosan megeredt és gazdag termést hozott. Ezen a napon

elkezdték metszeni a gyümölcsfákat és a szőlőt, párosítani az állatokat.

 

A népi megfigyelések szerint ilyenkor mindenhol megszólalnak a verebek, jelzik a tavasz közeledtét,

valamint visszatérnek a vadgalambok.

 

Bálint Sándor néprajzkutató jegyezte fel azt a régi magyar hagyományt, hogy e napon „csíkot

söpörnek”, vagyis utat vágnak a szegediek az udvaron (akár van hó, akár nincs), s oda mindenféle

gabonaszemet, aszalt gyümölcsöt szórnak ki az ég madarainak. A cserszegtomaji gazdák Bálint

napkor, még napfelkelte előtt megkerülik a birtokot, hogy a tolvaj madarakat távol tartsák a szőlőtől.

Balatongyörökön hasonló szándékkal metszik meg a szőlő négy sarkán a tőkéket. Feketicsen pedig

úgy tartják, ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell

számítani. Topolyán a szeles időt nem szeretik a háziasszonyok, mert ez azt jelenti, nem lesz sok tojás

egész évben. A férfiak meg az esőtől félnek, mert a hagyomány szerint akkor a kukoricán kívül másból

nem lesz jó termés.

 

Persze számos szerelmi praktika is kötődik ehhez a naphoz. Ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a

temetőbe mentek, megláthatták leendő férjüket. A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az volt

a célja, hogy álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk. Egy másik babona szerint meg kellett

gyújtani egy szál gyufát, megvárni, amíg elég, s amerre ekkor dőlt, abból az irányból jött a szerelmes.

 

Amint megvolt a “jelölt”, újabb praktikákra volt szükség, hogy magukba bolondítsák a fiút. Egy

pontosan kilenc magú alma elfogyasztása után a magokat a kiszemelt férfiú zsebébe kellett

csempészni, mely által a szerelem már szinte biztos volt.

 

Ha valaki kilenc kútról vizet hozott, és azzal a kiszemelt legényt vagy lányt megitatta, akkor az illető

örökre szerette. Naplemente után pedig nem volt szabad sepregetni a lánynak, mert nem ment

férjhez.

 

Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon tudhatták meg a lányok és fiatal feleségek. Például egy

félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható volt, hogy hány gyermeke lesz valakinek.

Azoknak a szerelemeseknek, akik örök szerelem után áhítoztak, egymás haja szálát bele kellett

sütniük egy tésztába, és azt közösen meg kellett enni.

 

Bálint-napon a madarak is fontos szerephez jutottak, a különböző fajták más-más frigyet jelentettek.

Úgy tartották, ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni, ha

azonban egy tengelice repül át felette, tehetős férfi felesége lesz.