Bátor lemezzel kér Bocsánatot a Kistehén

 

 

 

A munkafolyamat során alapvetően a próbateremben jammelgettünk, aztán kibontottuk a témákat, javítgattuk, formáltuk őket így is, úgy is. Az Ezt is elviszem magammalnál Laci otthon rakta össze demó szinten a dalokat, de ezt a mostani lemezt már teljes egészében közösen készítettük a próbateremben. Áprilisban négy szám jött ki, a próbákat már legalább két éve elkezdtük, de akkor még inkább csak a témákat, ötleteket gyűjtöttük. Volt tizenvalahány dal, aztán megszakadt ez a folyamat. Négy éve jelent meg az utolsó album, közben mindenki csinálta a maga kis projektjeit és átestünk néhány belső változáson is. Törekedhettünk volna koncentráltabb üzemmódra, akkor viszont lehet, hogy nem lenne ilyen kiforrott ez a mostani anyag. 

 

 

Ezen a lemezen megjelenik, hogy kit mi érdekel zeneileg éppen, nekem a szövegek is tetszenek, személyesebbek, mélyebbek. Bár most inkább a hangzásra van még ráállva a fülem, összességében ez egy bátor lemez lett szerintem. Az első négy és az újabb hat dal között vannak érezhető különbségek, az elmúlt nyolc hónap alatt Attila is megtalálta a hangját és a nyári hajtáson is mindenki túl van, szóval megnyugodtunk kicsit. Mostanra szakmailag és emberileg is jól működik a zenekar, úgyis mondhatnám, hogy ez egy reálisabb énképpel rendelkező Kistehén. Tudjuk, hogy hol tartunk és mit várunk el magunktól és a zenekartól. 

 

 

 

Most kezdjük a tervezést, az új és a régi dalok arányait próbáljuk ideálisan eltalálni, hogy a koncertprogram ütős legyen. Lesznek vokalista lányok is, akik nagyon szép kidolgozott vokálharmóniákat hoznak be a dalokba. Aztán jövőre szeretnénk majd bakelitet is, sok tervünk van, a januári MR2 Akusztikra is valami őrültséggel készülünk. Megyünk majd Erdélybe és egy angol miniturnéra is kora tavasszal. Próbáljuk a reális kereteket megtartani az itthoni koncertek számában is, inkább csak jó élményeket szeretnénk koncertdömping helyett. 

 

 

 

Igen, előtte csak amatőr rock és metál zenekarokban játszottam. A Kistehénben kerültem először igazi zenészek közé, meg jártam közben zeneiskolába is, mostanra teljes egészében a zenéből élek. Az elején még évi 70-80 koncertünk volt, akkoriban aktívabb volt a zenekar, ezzel párhuzamosan a suliban egy csomó kapcsolatot szereztem, így elkezdtek hívogatni más zenekarokba is. Az, hogy több helyen is dobolok, az anyagi okok mellett azért van, mert én magam is sokféle zenét szeretek játszani. A Kistehén alapvetően egy nagyon furcsa dolog az életemben, mert mielőtt bekerültem, nem is ismertem. Ez csak úgy jött és nagyon nagyon nagy szerencse, hogy pont ez volt az első zenekarom. Mondom ezt úgy, hogy rengeteg, kb. 50 zenekarban játszottam. Lehet motiváció a készségek fejlesztése és lehet csupán a zenéért zenélni. A Kistehén  különleges, itt tök más energiák mozognak, óriási szabadság van zeneileg is ebben a zenekarban.

 

 

Összességében egy jól sikerült találkozás a miénk, jelenleg a Kistehénben és a világban is a helyemen vagyok. Régebben volt bennem némi kettősség érzés, nem tudtam, hogy a Kistehén mellett hogy néz az ki, ha mondjuk egy popzenekarban játszom. De segítettek eloszlatni a dilemmáimat a régi és a mostani zenekari tagok, magam előtt tiszta a lelkiismeretem, már nem zavar, hogy ennyiféle dolgot csinálok. Időközben elkezdett izgatni az elektronikus irány is, lesz egy full elektronikus zenekarom is, élő hangszerekkel. Az elektronikus zenei dobolásról youtube csatornát is működtetek és kialakítottam magamnak egy hibrid dobszettet. Nyilván a Kistehén dalokba is átmegy a részemről egy ilyen vonal.

 

 

Minden koncertünk nagyon jól sikerül mostanában, de nincs könnyű dolgunk, nem hiszem, hogy a Kistehén ma divatosnak számít. Az biztos, hogy azt a koncertélményt, amit ez a zenekar ad, máshol nem nagyon tapasztalhatom meg. Olyan erős jelenlét van a fellépéseinken, hogy a színpadon én is teljesen átadom magam ennek az élménynek.