„Mintha beléptem volna egy másik világba”

„Mintha beléptem volna egy másik világba”

Bogányi Gergely-interjú

Bogányi Gergely zongoraművész és „konstruktőri csapata” merészet álmodott, majd meg is valósította azt: egy új alapokra helyezett, a modern technológia segítségével egyedi formájú és felépítésű zongorát alkotott meg. A tervező-zongoraművész nevét viselő, magyar fejlesztésű technológiai vívmány egyes alkatrészei fa helyett karbon-kompozitból készültek, létrehozva így egy teljesen újszerű hangzást. A különleges hangszerkészítési folyamatokról magát a művészt kérdeztük meg.
 
Interjú: Császár Gergő
Fotó: Asszonyi Eszter
 
 
Hogyan lehet egy ősi, klasszikus formát és lelkiséget átültetni a jelenbe, modern eszközökkel úgy, hogy az mégis megőrizze a tradicionális értékeit?
 
Az első, hogy a tervezőknek kell ilyennek lenniük. Akik megértik, tisztában vannak, sőt, élik az értékeket, de fejleszteni, újítani szeretnének. Az a szellemi erő, ami mi vagyunk, át fog jönni a „terméken” – hasonlóképpen ahhoz, mint amikor egy 200 éves zenei remekmű ma is életre kel mindenki örömére és épülésére. Mozartot még mindig nem untuk meg, de közben sok minden változott, fejlődött. A másik, hogy természetesen a szakma csúcsán kell lenni az ilyen volumenű feladathoz, és még akkor is állandóan tanulni kell. A zongora mint a hangszerek királya, több szakmai területet is egyesít.
 
Miben más a Bogányi-zongora? Mi az a hang, az a tónus, az a hangszín, amiben eltér a többitől?
 
Alapvetően tisztább és erősebb a hang, gazdagabbak a felhangok és hosszabb ideig tud szólni, „éneklőbb”. De egy zongora esetében lényeges, hogy milyen hangszertechnikai beállításokat alkalmaz a technikus. A hangszerek tulajdonságait egy jó hangszertechnikus bizonyos mértékig tudja változtatni, kicsit mint egy versenyautót az aktuális pályához.
 
Milyen érzés játszani rajta? Milyen volt először?
 
Semmihez nem fogható élmény volt rajta játszani először. Az nyilván az első prototípus egyfajta elő-gyártmánya volt, de sohasem felejtem el. Szavakkal nem is nagyon tudom visszaadni. Egy addig soha nem tapasztalt élmény. Mintha beléptem volna egy másik világba, hihetetlen volt a hangzás gazdagsága, ereje. Ekkor győződtem meg arról végleg, hogy jók voltak az intuícióim és mindenképpen tovább kell csinálnunk.
 
Hogyan lehet egy elképzelt hangképet a fizikai valóságba átültetni? Önnek megjelent a fejében egyfajta hangzás, ezt hogyan tudták a tervezők kivitelezni?
 
Itt bizony lassan elfogynak a szavak, a fejlesztés misztikus részéhez érünk. Van egy erőtér, ami szabad szemmel nem látható, de sokkal erősebb és bizony konkrétabb is mint a fizikai. Ebbe hangok is tartoznak. Én innen éreztem, hallottam, kívántam egy hangzást. Ez nem egy hang, hanem olyan, mintha sok hang egyszerre szólna, de egyetlen hangba sűrítve. Ezt nemigen tudom jól elmondani. És a csapatnak ezt a belső erőt meg kellett érezniük. Ha nem lettek volna nyitottak rá, nem tudtam volna ezt az igényemet átadni, bármilyen profik is voltak szakmailag. Rengeteg beszélgetés, eszmecsere, barátkozás, szakmázás, csiszolódás volt szükséges. És azt hiszem, itt sokat segített az is, ahogyan zongorázom. A zenén keresztül gazdagabban át tudtam adni azt a komplex képet, ami mint egy belső igény jelentkezett.
 
Hogyan lehet „kordában tartani” 20 tonna feszítőerőt?
 
Az öntöttvas is megtartja, csak reagál a hőváltozásra, ami pedig a húrokra direkt hatással van, vagyis azonnal elhangolódik. Ezenkívül az új erőközpontunk sokkal erősebb és egyúttal sokkal könnyebb is.
 
 
Az elképzelt hangzás megszólalása mellett az elemek és forma esztétikája is fontos szerepet játszik egy hangszernél. A Bogányi-zongora, mintha egy sci-fi regényből lépett volna ki… Hogyan alakították ki a végső kinézetet?
 
Ez egy lényeges eleme a hangszernek. Minden mindennel összefügg, és egységben kell lennie. Én egy látszólag lehetetlen feladatot kértem Üveges Péter designer barátomtól; mert egyszerre szerettem volna egy hagyományos és egy lendületes, modern (igen, sci-fi) formát az új hangszernek. Ráadásul úgy, hogy fogalmam sem volt, ezt hogyan lehet megoldani. Ezt is abból a hatalmas erőtérből éreztem, ahonnan a hangot, csak itt semmi kapaszkodóm nem volt, hiszen szinte semmit sem láttam ahhoz képest, amit ugyanonnan hallottam. Azért mondom, hogy szinte semmit, mert az érzékelésnek átéltem egy fajtáját, ami erős volt, de sokkal kevésbé konkrét, mint a hang. A mai napig őrzöm azt az e-mailt 2008-ból, ahol először kaptam meg a hangszer formatervét. Akkora élmény volt, mint amikor kipróbáltam 5 évvel később. Mint amikor számítasz valami nagyon jóra, magad se igazán tudod, hogy mire, és annál sokkal jobb jön.
 
A „szakma” hogy fogadta (egy ilyen klasszikus értékeken alapuló műfajban) az újító, modern szándékot és a karbon-kompozit használatát?
 
A szakma jelentősebb része eleinte csodálkozva, részben kritikusan, most egyre inkább csodálattal. Vannak pedig, akik valamilyen elvből nemigen ültek le semmilyen más hangszerhez, mint amit megszoktak, de szerintem ez a fajta hozzáállás kimenőben van a divatból és a világból.
 
Ha valaki ki szeretne próbálni egy Bogányi-zongorát, esetleg megvásárolni, van rá lehetősége, vagy ez kifejezetten az ön hangszere?
 
Ez az első zongoránk – mármint ebből a szériából – nem eladó (mint ahogy az első prototípus sem, ami 2015-ben lett bemutatva), de mivel a gyártás folyamatos, vásárolni lehet, sőt egyedi hangszereket is készítünk. Most tudtam meg, hogy piros karbolszövet is van, és eredeti, piros karbonszállal lehet beborítani az egész hangszer külső kompozit elemeit. Mostantól persze mindegyik zongoránk az új erőközponttal készül. Az aktuálisan kész hangszereinket természetesen mindenki kipróbálhatja.
 
Van esetleg már olyan kiadott felvétel, amin hallani a zongorát játék közben?
 
Sok felvétel kering most már a világban a különböző médiafelületeken, CD-felvétel rögtön az első hangszerünkön készült, és most jelenik meg nemsokára a következő CD-lemez, ahol Schubert gyönyörűséges művei szólalnak meg.
 
EZ A CIKK A BUDAPEST BEAT MAGAZINBAN JELENT MEG. OLVASS MÉG: