Budapest Butik: Lélek- lámpások

Budapest Butik: Lélek- lámpások

Joó Anikó Csodalámpái

Amikor megláttam ezeket a különleges lámpákat, azonnal érdekelni kezdett, ki van mögöttük – hiszen annyira stílusosak és valamilyenek, miközben mégis mindegyik más és más. Ezeknek a kézzel készített lámpáknak bizony lelke van, ráadásul nem is akármilyen! Anikó számára elengedhetetlen a személyes kontakt, ösztönösen hangolódik rá a másik emberre és készíti el a személyre szabott Csodalámpát.
 
 
Az emberek nagyon nagy hányada nem kezd el csak úgy lámpákat készíteni. Neked honnan jött az érdeklődés a lámpák, a lámpakészítés irányába? 
 
Ez így van. (nevet) Nem volt benne a profilomban, 10 évig pénzügyi tanácsadóként a pénz világában dolgoztam könyvelőirodákban, ügyvédekkel tárgyaltam. Aztán lett egy pálfordulásom, amikor azt mondtam, elég az üzleti életből, és ekkor találkoztam ezekkel a lámpákkal is. Először csak képen láttam őket, és azonnal hatalmas szerelem lett, éreztem, hogy nekem ezt csinálnom kell. Megismertem egy hölgyet, aki 25 éve tanítja ezt a mesterséget, ebből nyolcat Mexikóban töltött – ezek a lámpák ugyanis egy régi indián módszerrel készülnek. Az elmúlt két évben rendszeresen vásárolnak tőlem, workshopokat tartok és két kiállításom is volt már, egyik görgeti maga előtt a másikat. A napokban költözöm le a Balatonhoz, itt szeretném folytatni a munkát. Szeretnék egy kézműves tábort, kiállítást Keszthely-Hévíz környékén. 
 
Nagyon felkeltette az érdeklődésemet a „régi indián technika”, amivel ezek az – egyébként nagyon szabályos – lámpák is készülnek! Mesélnél erről egy kicsit? 
 
A kerámiatechnológia, amit használunk, illetve a munkafolyamat egy-egy szelete egy ősi indián kultúrához köthető. Az ősember eszközhasználatának kezdetei nem vezethetők vissza bonyolult összefüggésekhez, ez a technika is hasonlóan egyszerű. Ennyi a csoda, körülbelül. Nyilván a ma használatos módszer finomítva, könnyítve van: más az agyag összetétele, mi csomagolt agyaggal dolgozunk, amivel ők akkor biztosan nem.
Mindent kézzel „gyurmázva” csinálunk, ez nem a korongozós változat, mivel ezekben a lámpákban vannak szögletes formák, élek. Először a lámpa testét készítem el, később kerülnek rá a lyukak, ahonnan a fény valóban kiszökik, végül a díszítés. Hogy ennek ellenére ilyen szabályosra sikerülnek, valami isteni csodának köszönhető! (nevet) Ezekhez nekem nincs közöm,  ezek megtörténnek – aminek meg kell alakulnia, születnie, az ott és akkor megszületik. De sosem olyan a végeredmény, mint amit elképzelek, ezért inkább már nem is képzelek el semmit előre. Kicsit olyan, mint a zene. 
 
 
Azt mondod, sosem olyan az eredmény, mint amit előre elképzelsz. Mi a helyzet akkor, ha egy megrendelő konkrét elképzeléssel fordul hozzád?
 
Előre fel szoktam készíteni az embereket, hogy sajnos vagy nem sajnos, a nagyon konkrét elképzeléseket nem tudom teljesíteni – hiszen nem gép vagyok, hanem a két kezemet használom. Ez a kézművesség természete. 
Szeretek a vásárlóval előre megismerkedni egy kicsit, beülni egy kávéra, beszélgetni, hogy valamit kapjak belőle, a világából, arról, ki ő. Általában ösztönösen ráérzek és eltalálom, mire vágyik az illető. Ha valakinek egyáltalán nincs elképzelése – mert ilyen is van bőven –, az is egy tükör, hogy a saját világával mennyire van tisztában. Igyekszem magamat teljesen kivenni ebből az egészből és ráhangolódni a másikra, amennyire csak lehet. 
 
 
Nekem milyen lámpát csinálnál? 
 
(Nevet) Örülök, hogy megkérdezted, mert ahogy beszélgetünk, közben jött is! Biztosan nem szögletes, hanem nagyon ívelt, kerekded, nőies vonalakat és díszes motívumokat használnék.
 
Miért gondolod, hogy „ki kéne venned” magad, a személyiséged a lámpákból? Hiszen pont attól olyanok, amilyenek, hogy te – és csak te – készíted őket! 
 
Én ezt nem így látom, és pont ezért is tanítom. Nyilván akarva-akaratlanul benne vagyok én is, hiszen én mutatom meg, hogyan kell, de szeretem, szeretném, hogy ne rólam szóljon. 
 
 
 
Solti Hanna