Szimon Ágó - Zoe Phobic
Budapest Butik
Szimon Ágnes Nóra márkája, a Zoe Phobic közel tíz éve működik. Ágó már a kezdetek kezdetén is foglalkozott a táskákkal, de az utóbbi években ruhák és menyasszonyi ruhák után ismét visszatért a táskákhoz. Gymbagek, totebagek, clutchok, pouchok és klasszikus hátizsákok is megtalálhatóak a kínálatukban. Tavaly nyáron Ágóék kis üzletet nyitottak a belvárosban Dubliners néven, de márka idén is nagy változás előtt áll, és hamarosan Zoe and Co néven működhet majd. Minderről Ágót kérdeztük.
Nem rég költözött a márka a Dubliners üzletbe, miben változtatta meg ez a közönségetekkel való kapcsolatotokat?
Korábban az Open Showroomban voltunk, amit nagyon szerettünk, és kezdetektől a szívügyünknek éreztük, de most úgy gondoltuk, megpróbálnánk tovább állni, szerencsét próbálni. Saját üzletet nyitni kihívás, és nagy felelősséggel jár, de egyfajta kiugrási lehetőség is. Nem pusztán presztízs, de jó érzés egyre inkább önállónak lenni. Mivel gyakorlatilag ketten, napi szinten, főállásban foglalkozunk a márkával, reménykedtünk benne, hogy meg tudunk birkózni a feladattal. A vásárlók pedig nagyon kedvesen reagálnak, a visszatérők közül sokan örülnek nekünk, mások pedig annak, hogy végre könnyebb elérnek minket. A showroomban annak idején kevesebb időt tudtunk eltölteni, itt pedig a fix nyitva tartási idő mellett gyakrabban nézelődhetnek az emberek. És olyan vicces esettel is volt már dolgunk, amikor valaki megtorpant a kirakatunk előtt: „jé, ez itt van?”
Ha jól értesültünk, várhatóan megváltoztatod majd a márka nevét. Mi a célod ezzel?
A Zoe Phobic márkanevet még gimnazista koromban találtam ki. Akkor valamiért fontos volt, és bár nagyon szerettem, most több okból is a váltás mellett döntöttem. Tartozott hozzá egy életérzésem, ami azóta megváltozott. A „zoe phobic” jelentésében egyfajta fóbiás életérzéssel viszonyultam a világ dolgai iránt. Ez egyfajta kezdeti félelem volt bennem, sok mindennel kapcsolatban, ami mára már jórészt feloldódott. Az új név pedig a Zoe and Co lesz, ami ideális választásnak tűnik, mert meg van a folytonosság, és kifejezi azt is, hogy most már ketten vagyunk. Sokan amúgy is eleve azzal kezdik a nekünk írt levelüket, hogy „Kedves Zoé”. De most már ez a honlapunk neve is: zoeand.co.
Ezzel összefüggően a márkaépítkezésben most mire koncentráltok?
A névváltoztatás nagyon nagy feladat. És persze az üzlet fenntartása is. Muszáj folyamatosan új ötleteken törni fejünket, mit lehetne még behozni, mivel lehetne a kínálatot bővíteni. Nagyon jópofa könyveink vannak, amiket egytől-egyig én is elolvasnék. Nehéz is tőlük néha megválnunk. Ezek sok esetben afféle önsegítő könyvek, legalábbis itthon úgy hívják őket, de éppen egy dublini könyvesboltban láttunk egy találóbb elnevezést: „positive living”. Így azt például mindenképpen szeretnénk elérni, hogy az emberek akarjanak ilyen könyveket olvasni, és ne keverjék össze a szektás agymosásokkal.
Szeretnénk emellett többet koncentrálni a lakberendezési tárgyainkra, mert ezen a téren is vannak elképzeléseink, ötleteink, izgalmas anyagok és formák, amik figyelemre méltóak lehetnek. Mindemellett a logisztikán és az online működésmódunkon is fejlesztenünk kell, és alkalmazkodnunk az aktuális tendenciákhoz. De ez is egyfajta pozitív kihívás, ami stimuláló.
Jó volna még mindemellett kisebb, közönségkovácsoló eseményeket is szervezni az üzlet köré. Most, hogy jön a nyár, jobbak a feltételek és a lehetőségeink. A tavalyi megnyitónkon például kisebb élő zene is volt, így valami hasonlót az idei nyárra is örömmel összehoznánk.
Különleges neveket választotok a táskáknak, ez milyen koncepció alapján történik?
Minden alkalommal más-más hangulat befolyásol a nevek kiválasztásában. Ősszel a táskáknak olyan neveket adtunk, mint Dale, Laura, Gordon, Tammy – ők egytől-egyig a Twin Peaks sorozat szereplői. A nyáron láttuk a sorozat harmadik évadát, ami nagy hatással volt rám is. A tavaly nyári kollekció, a Havana és az az előtti, a Wanderlust pedig az általános nyári hangulatomat fejezték ki, az utazhatnékot. Ekkor voltak Ventura, Beverly és Venice nevű táskáink, ezek mind Los Angeles városrészei. Bár ott sajnos még nem jártam, de nagyon szeretnék hamarosan elmenni. Most tavasszal viszont Franciaországba utazunk. Ettől nagyon belelkesedtem, ezért is jöttek a francia női és férfi nevek. Ezek, úgy érzem, egységbe foglalják a kollekciót, de egyfajta személyiséget is kapnak a táskák. A neveket igyekszem úgy kitalálni, hogy passzoljon is az adott formához.
Ha már utazás és külföld: az országhatárokon túl is népszerűek a táskáitok?
Szerencsére egyre inkább. Időnként járunk vásárokra, első sorban közeli nagyvárosokba. Bécsben például jó tapasztalatokat szereztünk. Hála istennek rendszeresen érkeznek is külföldről rendeléseink. Sok kint élő magyar vásárol tőlünk, de külföldi érdeklődők is vannak, Németországból, Franciaországból, Angliából, de egyre több az Egyesült Államokból is. Jól esik Floridába küldeni egy táskát úgy, hogy korábban volt is egy Florida fantázianevű fazonunk. Az egyik legkedvesebb sztori mégis az, amikor egy berlini lány látta a táskánkat az ottani metrón és kinyomozta a márkánkat. Ez szuper érzés.
Feltűnt az aktuális kollekciótokban egy új szín, ami rátok eddig nem volt jellemző. A „fudge”, azaz a barna.
Igen, én ragaszkodom az alapszíneimhez, feketéhez, fehérhez, bár ez utóbbit a jelenleg kollekcióból egyelőre kihagytuk. (Talán nyáron kihozunk egy limitált fehér színű táskát is.) És vannak kedvenc anyagaink, amelyek a legtöbb fazonokon jól mutatnak. Feldobják például a minimalista táskákat, például a jelenlegi kollekció „Claude” névre hallgató darabját. De szeretünk minden szezonban bemutatni egy-egy különleges színt is. Ősszel ez a burgundi volt, most tavasszal pedig a „sepia rose”. Alapvetően nem vagyunk „rózsaszínek”, emiatt kerestünk egy olyan árnyalatot, ami kicsit szigorúbb. A „sepia rose”-ba egy kis szürke keveredik, ettől különlegesebb, talán kicsit komolyabb, érettebb hatást kelt. A barna pedig közös ötlet volt Mátéval. Én nem kedvelem annyira a földszíneket, de ez az anyag nagyon hamar meggyőzött. A Fudge-ot pedig nagyon szeretjük.
Makai Máté