„A dalok írását először csak kreatív időtöltésnek szántuk”

Choke City-interjú

Ha valaha elmerengtél már azon, hogy milyen lenne, ha a hazai underground zenei élet arcai összefognának, és csak úgy, saját maguk szórakoztatására alapítanának egy bandát, akkor most megérkezett a válasz a Choke City képében. A tagok – Géczi Ricsi, Binder Gazsi, Kiss Barni és Szűcs Szabi – végül úgy döntöttek, hogy a közös zenekar ne maradjon meg a négy fal között, és mi már most, az első EP-jüket hallgatva hálásak vagyunk nekik a döntésükért. A kérdéseinkre a zenekar énekese, Ricsi válaszolt.

Interjú: Szabó Anna
Borító: Szollár Bálint

Fotó: Szilágyi Rudolf/Czirók Dávid

Mindannyian már hosszú évek óta mozogtok a budapesti zenei színtéren, különböző formációkban. Hogyan jöttetek most össze egy zenekarban?

Mindannyian hosszú évek óta ismerjük egymást a zenekari életen innen és túl, eleve barátoknak mondhatjuk egymást.  Az elmúlt évtized során előfordultak közös zenekari projektek. Barni és Gazsi már zenéltek korábban együtt a Dog Attack nevű zenekarban, és Szabolcs is dolgozott már a többiek különböző anyagain. De a hétköznapi munkáink révén munkakapcsolatban is vagyunk.

Az első EP-tek eddig kiadott két dalának elég erős darkos beütése van. Mi formálta ilyenné a dalok hangulatát? Tudatos volt, vagy ez csak az elmúlt időszak lenyomata?

A korábbi zenekarainkból érkező nyilvánvaló hatások mellett mindannyiunk zenei ízlése széles palettán mozog. Néhány hónapig csak egy négyünk közötti belső poén volt a zenekar ötlete, amely tavaly novemberben alakult egy valódi, dalokká formálódó folyamattá. Barnival egyetértettünk abban, hogy ha már újra zenélni kezdünk, akkor szeretnénk inkább a post-punk/new wave hatásainkat előtérbe helyezni, és megpróbálni olyan dalokat írni, amelyek az aktuális hangulatunkon túl a sötétebb popdalok iránti szerelmünket is képviselik.

Meséljetek egy kicsit az első kiadott számotok, a Danger születéséről!

A Danger a negyedik dal, amit Barnival közösen írtunk, és az első, amelyet a próbateremben négyen összeraktunk, ezért egyfajta mérföldkőnek is tekinthető. Szövegileg legegyszerűbben egy apró kalandozásnak tekinthető mindannyiunk elfojtott gondolatainak terepére. De hogy ez a bizonyos „veszély” kinek mit jelent, legyen a fantáziára bízva. 

Miért éppen angol nyelvű szövegek? Szerepel a terveitek között az, hogy nemzetközi szintre emeljétek a bandát?

Egy-két alkalommal voltak kósza beszélgetéseink a dalszövegek nyelvét illetően, de valójában mindannyiunknak egyértelmű volt, hogy ez egy angol dalszövegekkel dolgozó zenekar lesz. Nem tervezünk számolatlanul elkezdeni koncertezni, de bízunk benne, hogy a most kezdődő zenekari munka külföldi koncerteket és megjelenéseket is hoz majd. A dalok írását először csak kreatív időtöltésnek szántuk. Szerencsére elég hamar kiderült, hogy pusztán ennél sokkal többet fog jelenteni az életünkben, és valahogy így van a helyén minden.