„Csináltunk valamit, ami kerek egész.”

Barbival és Jancsóval beszélgettünk. 

 

 

Barbi: Igen, az új dalokkal új kapu nyílt ki. 12 dal lesz a lemezen, amiknek a fele magyar, másik fele angol. Néhány korábbi dalt is újra felvettünk, úgyhogy ez a mostani lemez egy az egyben Schramm Dávid keze alatt készül. Ő nemsokára kiköltözik külföldre, úgyhogy még pont jókor tettünk pontot ennek a korszaknak a végére. Elég sok idő telt el a legrégebbi és a legújabb dal megírása között. Érezhető a változás. 

 

Jancsó: A legújabb két angol dalon hallatszik, hogy zeneileg egy újabb lépcső, mind a dalírási kvalitásokat, mind a hangszerelést tekintve. Tök lazán vettük fel őket. Minden passzolt, jók voltak a dalok, jó helyen voltunk, és ez a végeredményen is meglátszik. 

 

Barbi: Dávid nagyon sok időt és lehetőséget hagyott nekünk, hogy a legjobbat kihozzuk ebből. 

A Walk in the Rain nekem sokáig nagy szívfájdalom volt, mert imádom azt a dalt, és a korábbi felvételről nem jött át az az érzelem, meg az egésznek az a hangulata, amit élőben át tudunk adni. Most ezt sikerült megcsinálni. Úgy érzem, hogy ha kész lesz a lemez, ha nem is maximálisan, de 90%-osan elégedett leszek vele. 

 

Jancsó: Nem tökéletes lemezt akartunk alapból sem, hanem azt, hogy legyen egy olyan anyagunk, ami lezárja az első négy évét a zenekarnak, és ezek azok a dalok, amik ezt a legjobban kifejezik. És ezért vannak rajta vegyesen magyar, angol és régi, új dalok is. 

 

 

Jancsó: Mindenképp egy mérföldkő a zenekar életében. Az új lemezzel végre eljutunk olyan helyekre is, ahol azelőtt nem voltunk, gondolok itt a Fishing on Orfű nagyszínpadára például. Az egész lemezre való készülés adott egy olyan rutint a zenekarnak, ami hozzásegít a későbbi fejlődéshez is. 

 

Barbi: Az elején direkt maradtunk az EP-knél, de azért most már látom, hogy onnantól számít egy zenekar zenekarnak, hogy van egy lemeze. Csináltunk valamit, ami kerek egész. Nagyon sokat tanultunk belőle már most, tudjuk mi az, amire nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A stúdiózás egy nagyon jó tükör. Vizsgahelyzet egy steril környezetben, ahol jó esetben ugyanazt kell reprodukálni, ami a koncerten történik, mert akkor jön át az az energia. A dalokat így mind egyben, egyszerre játszottuk fel. 

 

 

Barbi: Az utolsó egy hónap biztos. A Jancsó meg én viszonylag szabadabbak vagyunk. Nekünk van lehetőségünk arra, hogy 0-24 ezzel foglalkozzunk. Így mi intézzük az albumborítóval, a sajtóval, fotózással kapcsolatos dolgokat is. 

 

Jancsó: Ez is az előzőekből tanulva van így, jobb, ha ezeket mind mi vesszük a kezünkbe, mert akkor biztos, hogy az van, amit mi szeretnénk. 

 

 

Barbi: Nincs konkrét image, amit rá akartunk húzni. 

 

Jancsó: Volt egy nagyon jó koncertünk a Dürerben novemberben. Ott volt először olyan színpadképünk, amiben megjelent a perzsaszőnyeg és az antik lámpa. Ettől mindannyian tök jól éreztük magunkat a színpadon, és ez átragadt a közönségre is. Ezt a vonalat szeretnénk az új lemez kapcsán is tovább vinni, nem szükséges új dolgokat kitalálnunk vizuálisan.

 

 

 

Jancsó: Dehogynem. Éjjel-nappal. De állja a sarat. 

 

Barbi: Én valahol már férfi vagyok belül. A billentyűsünk, Pénzes Máté mondta ezt nagyon jól, aki nemrég csatlakozott, hogy ő sok zenekarban játszott már, de az összes összetéve nem volt olyan hülye, mint a fiúk egyenként. :)

 

 

Barbi: Fishing on Orfű, VOLT Fesztivál, EFOTT, SZIN már biztos, a többit majd meglátjuk. Tervbe van, hogy megyünk szomszédos országokba turnézni, két miniturné is esélyes Ausztriában és Erdélyben. És hát jó lenne Fehérváron is bemutatni az új lemezt, hiszen onnan indult minden. 

 

 

Jancsó: Eljátsszuk az egész lemezt, és meglepetés vendégeink is lesznek, de nem áruljuk el a nevüket, mert azt szeretnénk, hogy tényleg miattunk jöjjön el a közönség. 

 

Barbi: Az előzenekarunk viszont a hajón fog debütálni, a The Bluebay Foxes. Velük kábé együtt nőttünk fel. 

 

 

Barbi és Jancsó Budapestről mesél a Budapest Katalógus oldalon. 

 

 

MaryMoss