Egyenesen a mocsárból

Legutóbbi interjúnk során úgy jellemezte Zoli és Vilkó a formációjukat: sátán-delta blues megbaszva némi dark countryval. Hogy azóta változott-e egy komponens is, azt lejjebb elolvashatjátok. A vadhajtásos country duót kérdezzük többek közt a közelgő rendhagyó koncerthelyszínről és arról, hogy vannak. Hogy miért? Mert miért ne?!

Az év eleje óta változott valami? Máshogy jellemeznétek a zenéteket most?
Zolee: Annyi minden változott, hogy beszartok.  Továbbra is ketten vagyunk a duóban, haha, és továbbra is űzzük ezt az általunk nagyon kamázott mocskos blues műfajt, úgyhogy menetelünk előre. Ahhoz képest, hogy ez egy mellékes projektnek indult a Vilivel, szépen kinőtte magát a produkció.
Vilkó: A zenénk nem változott, maximum annyiban, hogy sikerült olyan autentikus hangszereket beszerezni, amelyekkel még közelebb kerültünk az áhított hangzáshoz.
Zolee: Ja, igen, Vilike szerzett nekem olyan gitárokat, hogy már lassan illene nem csak hangszertulajdonosnak titulálnom magamat. A viccet félretéve továbbra is rengeteget pengetek otthon, és amellett, hogy már isten tudja, milyen hosszú a repertoárunk, ott vannak a polcon az új ötletek is, úgyhogy a kijelölt úton továbbhaladva megyünk előre a mocsaras ingoványban, és szerintem jövő tavasszal jöhet az új DD lemez.

Bennetek változott valami, most, hogy egy „valódi” nyarat is megélt a zenekar?
Zolee: Teljesen őszinte leszek, kurvajó koncerteket adtunk a legkülönfélébb helyeken. Ez a műfaj nyilván másabb abban, hogy azok az emberek is kíváncsian végighallgatják, akit engem a rapeléssel azonosítanak. Játszottunk például a káptalanfüredi strandon, ahol olyan tömeg gyűlt össze, hogy nem hittünk a szemünknek, és alig akartak minket leengedni a színpadról, majd még aznap átmentünk Balatonalmádiba is letolni egy szettet, és a közönség jött utánunk, hogy még egyszer megnézzék a fellépést. Szerintem ez elég jó jel arra, hogy amit csinálunk, abban van valami plusz.
Vilkó: Nem tudok olyan koncertet mondani, ami rosszul sült volna el, és hát nyilván borzalmasan nagy öröm, hogy a covid kétévnyi szenvedés után végre minden felkérésnek eleget tudtunk tenni. Szó mi szó, nem unatkoztunk, és remélem, ez így is marad a jövőben.

Hamarosan egy éves ez a formáció, most, hogy látjátok a dalaitokat? Nyilván elkerülhetetlen a változás, még akkor is, ha viszonylag szűkösek ennek a műfajnak a határai. Merre tart a korábbiakhoz képest a Dos Diavolos?
Zolee: Egy picit azért régebb óta létezik a mi kis együttműködésünk a Vilkóval, de az való igaz, hogy a tavalyi év őszén lett igazán komoly a produkció, amikor elkezdtük csinálni a lemezünket. Ez egy olyan műfaj, amiben valóban nehéz újat alkotni, de én úgy érzem, hogy van egy egészséges fejlődés, hiszen rengeteg olyan zenét hallgatunk a kintiektől, amiből lehet inspirálódni. Magyar nyelvű delta blues formációt nem is nagyon tudok itthonról mondani…
Ha belegondolok, hogy eleinte csak úgy zenéltünk, hogy a Vilkó gitározott, majd utána én is hangszert ragadtam, lett saját lemezünk, most pedig már ütőhangszerekkel, szájharmonikával és egyéb király zenei megoldásokkal felvértezve hasítunk, akkor joggal mondhatom, hogy azért még koránt sincs kifosztva a lehetőségek tárháza.
Vilkó: Teljesen egyetértek Zolival, én is úgy érzem, hogy egyre jobb a produkció, Zolinak is olyan atom ötletei vannak, amiktől nekem is egyből beindul az agyam, és elkezdek új lehetőségeken, zenei megoldásokon gondolkodni. Mivel elég sokat vagyunk együtt, így annyi zenét hallgatunk, amennyit nem szégyellünk, és ennek köszönhetően fedeztünk fel olyan előadókat, mint a Blues Saraceno, Brother Dege vagy a Left Lane Crusier.
Zolee: A Left Lane Crusier a legnagyobb, bazmeg! Voltak olyan útjaink, hogy nem is hallgattunk mást, csak őket.
Vilkó: Ezek a formációk hasonló felállásban nyomják, mint mi, úgyhogy aktívan figyeljük, ők milyen pluszt tesznek hozzá ehhez a műfajhoz. Nem lopunk, csak megfigyelünk.
Én már most azt mondom, hogy a második Dos Diavolos lemez komolyabb és bátrabb lesz, mint az első. Nem fogunk megrettenni attól, hogy új hangszereket vonjunk be, illetve attól sem, hogy vendégeket hívjunk a lemezre.
Zolee: A Ferenczy Gyuri mekkora lenne!
Vilkó: Na igen…

Érti a közönség ezt a fajta zenét itthon is?
Vilkó: Eleinte mindenki azt hitte, hogy azért csináltuk meg ezt a duót, hogy Kartel számokkal haknizzunk, ezért a legtöbb helyen bekiabálgatták, hogy Keleti oldal meg Vato Loco.
Zolee: Aztán jött a döbbenet, hogy ezek gitároznak, énekelnek, és blues-t játszanak. Nem igazán tudták, hova tenni, hogy a Ganxsta gitározik és énekel, hát ő rapeljen. De ahogy ráéreztek arra, hogy ez nem egy csicska hakni, egyből elkezdték élvezni, és nem hagyták ott legyintve a produkciót.
Vilkó: El kellett telnie egy kis időnek, amíg mindenkinek leesett, hogy a Kartel és a DD két teljesen külön dolog azt leszámítva, hogy a két tag mindkét zenekarban benne van.
Zolee: Én úgy látom, hogy a Dos Diavolosnak is van már egy külön közönsége. Elsősorban azok jönnek el, akik bírják a Ganxstát, mint jelenséget, tévés személyiséget vagy ha úgy tetszik, „rajzfilmfigurát”, de alapból a rap műfajjal nem tudtak mit kezdeni.
Itt meg a 10 éves gyerek is ugyanúgy ugrál, ahogy a 70 éves bácsi is tapsol. Örülök, hogy nagy sokára átment az üzenet, illetve az is, hogy ez természetesen nem mehet a Kartel rovására, hiszen mégiscsak az a fő csapás. Azt viszont nagyon élvezzük, hogy a DD-vel olyan helyekre is eljutunk, ahova a Kartellel biztos nem lett volna esélyünk.

Ebben a stílusban is termékeny dalszerzők vagytok?
Zolee: Vilkó mindig ámul, amikor küldöm az új ötleteket, szövegeket. Termékeny vagyok, mint a kurvaélet, nem nagyon tudok leállni a dalszerzéssel. De ez a Kartelre is igaz.

Ti mit szerettek a legjobban a duótokban?
Vilkó: A kötetlenséget. Nincs két egyforma koncertünk, hiszen a koncerteken a dalok között sem áll meg a show, hiszen ismerve a Zoli stand-up comedy-s képességeit, mindig van valami plusz humorizálás. Én ezt imádom, mert sosincs olyan érzésem, hogy lenyomjuk a dalokat, aztán viszonthallás.
Zolee: Jaja, itt nincs sika, kasza, léc. Az is kurvajó, hogy itt aztán tényleg minden műfajból érkező dal megfér egymás mellett, hiszen olyan előadók feldolgozásait játsszuk a koncerteken, mint a Skrewdriver, LL Cool J vagy Johnny Cash. Természetesen egységesítjük a hangzást, a stilót, hogy ezek az alapvetően más jellegű dalok itt jól megférjenek egymás mellett. Illetve nagyon jó, hogy azok a szövegek, amik a Kartel világába nem férnek bele, de mégis ott motoszkálnak a fejemben, itt tökéletesen megtalálják a helyüket.

Szeptember 7-én a Várkert Bazárban koncerteztek. Ami egy műemlék épület, hatalmas kertkomplexummal. Máshogy készültök egy ilyen koncertre, mint egy klubkoncertre? És mi mire készüljünk?
Zolee: Ha már exkluzív a helyszín, akkor exkluzív lesz a koncert is. Olyan műsorral készülünk, amiben aztán tényleg lesz minden csemege.
Vilkó: Én pedig mondtam a Zolinak, hogy ez tényleg legyen egy kiemelten fontos buli, és hívjunk vendégeket is…
Zolee: Nem fogjátok elhinni, de a zenekar 4 fősre egészül ki ezen az estén, és ott lesz velünk a Gorilla nevű rockabilly formációból Lukáts Tomi nagybőgőn. Nagybőgőn, vágod? Annyira kurva jól szólnak így a dalok, hogy az hihetetlen…
Ütős hangszereken pedig Inti fog közreműködni, aki bár egy másik zenei műfajban szereplő zenekar, a TNT oszlopos tagja, itt is tökéletesen megállja a helyét. Ízesen és feszesen szolgáltatja a ritmust, már az első próbán beszartunk, ja, és még vokálozni is fog. Spanyolul. Ezt a koncertet tényleg ne hagyja ki senki, mert ezzel a négyessel nem akármilyen show-t fogunk tolni!

ÍRTA: Könnyű Flóra
FOTÓK: Ulz Mátyás, Don Szepi Dogg

Az interjú megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.