Együtt 40 éve!

 

 

 

Ez tulajdonképpen egy igazi nagy ünnep lesz. Nyilván 40 év teljes munkásságát nem lehet eljátszani két és fél óra alatt, viszont az esszenciát át tudjuk adni. Hónapok óta ezen dolgozunk, mindennap próbálunk. Nagyon nehéz kiválasztani a dalokat. Nyilván a legnagyobb nótákat nem hagyhatjuk ki, valamint lesznek, amiket már nagyon rég játszottunk és persze az új lemezről is szólalnak majd meg számok. Ezenkívül lesz egy akusztikus blokkja is a bulinak.

 

 

Nekünk sosem voltak vendégeink és nem is lesznek. Mindent el tudunk játszani, amit el akarunk. Vokalistákra sincs szükség, hiszen öt szólamban éneklünk. Egy meglepetés viszont lesz: a zenekar olyan szerencsés helyzetben van, hogy mindannyiunk gyereke zenél valamilyen formában: Gidófalvy Attila fia billentyűzik, Kocsándi Miki fia dobol, a lánya pedig vokálozik, Takáts Tomi egyik fia énekel, a másik basszusgitározik, Kiss Zoli fia gitározik, az én fiam kongázik és vokálozik. Ezt meg is mutatják együtt a színpadon!

 

 

Én nagyon keveset alszom. Mostanában azért elég sok a munka, főleg, hogy a vadonatúj dalokat is színpadra kell vinnünk. Másrészt pedig a régebbi dalokba is belenyúlunk, hogy legyen azért egy kis változatosság, persze nem akarjuk őket teljesen kicsavarni, de azért nem árt egy kis friss szín.

 

 

Már teljesen kész. Február 22-én jelenik meg a Hammernél, ráadásul háromféle verzióban: első a sztenderd CD-változat a 10 új dallal, a második egy plusz CD-vel, amely a két évvel ezelőtti akusztikus koncertünk teljes anyagát is tartalmazza és haramadikként a friss album kijön vinyl nagy hanglemez formájában is! Azt gondolom, hogy ez egy nagyon korszerű, remek hangzású anyag lett, de megtartva a jellemző stílusjegyeinket. Egy igazi klasszikus Karthago-album! Én nagyon büszke vagyok rá, szerintem az első lemezünk után ez a legjobb. Mozgalmas lesz, az biztos!

 

 

 

Igen, az korszakalkotó volt, de nem csak az eladott mennyiség, hanem a váratlansága és különlegessége miatt is. Arra a lemezre egy évet készültünk. Minden tizedmásodpercet kidolgoztunk, hónapokig ültünk egy pincében reggel tíztől este hatig és mindennap próbáltunk, dolgoztunk és szerencsére meg is lett az eredménye. Egyébként a mostani is ugyanígy, majdnem egy évig készült.

 

 

Nem változott, és ez jó. Szerintem a valódi zeneszerzés a génekben rejtőzik. Rengeteg remek muzsikus van, akik csodálatosan játszanak a hangszerükön, de a zeneszerzés készsége, az szerintem más képességeket kíván, másik agyféltekét, a zeneszerzés, az egy genetikus adottság. Valószínűleg nem én vagyok a legjobb gitáros, viszont tudok dalokat írni és úgy hiszem, hogy a jó szám alapja maga a dal, az a gerince. Ha van egy jó dalod, dallamod, utána már bármilyen stílusban meghangszerelheted. Mi általában úgy szoktuk, hogy otthon a házi stúdiómban megdemózom, aztán megmutatom a többieknek és utána nekilátunk kidolgozni. A zenekarban demokrácia uralkodik. Mindent megbeszélünk, sosem döntök egyedül. A próbákon is kipróbálunk mindent, ami valakinek az eszébe jut, hiszen ezért „próba”.

 

 

A szövegek nagy részét én írtam, viszont nagyon tükrözik az egész zenekar jelenlegi lelkivilágát, a mai életünket, gondolatainkat a világról, társadalomról, némi politikáról, annak ellenére, hogy mi azért meglehetősen különböző személyiségek vagyunk. Nyilván inkább a mi korosztályunkhoz szólnak, és hát nem vagyunk már tinik. Ennek ellenére nagyon sok fiatal jár a koncertjeinkre.

 

 

 

Mindig sokat foglalkoztam fiatal bandákkal, amikor a Magyar Rádióban dolgoztam, a „Rock Gyermekei” nevű műsorban, ami aztán táborrá is kinőtte magát. Kilenc évig szerveztem nyaranta a Tokaji Rock Gyermekei Tábort, ahol több száz fiatal, kezdő zenész, zenekar tanult, gyakorolhatott, próbálhatott, sőt fel is léphetett profi körülmények között. Ma szinte nincs olyan befutott banda, aki ne fordult volna meg a táborban.

 

 

Nekem nagyon tetszik a Margaret Island, rendkívül érdekes zenét játszanak, főleg a különleges énekeslány miatt. Rockbandák közül a Junkies az egyik nagy kedvencem.

 

 

Kicsit talán felszínesebb lett a zenei ízlés a fiatalok körében, őket én telefongenerációnak hívom, már a zenét is azon hallgatják, róluk nehéz is prognózist mondani. Ettől függetlenül én nem félek, hiszen egy rockkoncerten ugyanúgy rengeteg fiatal van ma is, akik sokszor a szüleik miatt találnak rá a rockra és így ők is „továbbadhatják” majd a saját gyerekeiknek. Ráadásul a rockzenének a legtöbb esetben valódi tartalma és üzenete van.

 

 

 

Először is kellett hozzá ez a remek öt ember, akik olyanok, amilyenek, de fantasztikusak emberileg és zeneileg is! Igényünk van együtt muzsikálni, viszont mi nem csak együtt zenélünk – persze azt is imádjuk –, de mi szeretünk együtt lenni, röhögni, beszélgetni, vitatkozni, sőt, nyaralni is. Szerencsés emberek találkoztak jó időben. Valahogy mindig kiegészítjük egymást és mindent megbeszélünk. Ez a Karthago egyik titka. Ahogyan az egyik új dalunkban megírtam: Rock a vérünk és ez életben tart.