"El sem hittük, hogy mi vagyunk az a banda a színpadon, aki kiváltja ezeket az energiákat."

Chuck: Mindig is szerettünk kicsit játszani az albumcímekkel, nem szeretjük túl komolyan venni magunkat. Ha egy kicsit viszont mögé nézel a címnek, valójában arra utal, hogy a zeneiparban létezni, egy banda tagjának lenni nehezebb, mint annak tűnik. Mindenki azt hiszi, hogy zenésznek lenni könnyű és mókás, ami igaz is, valóban klassz, de a színfalak mögött sok olyan dolog történik, amire nem is gondolna az ember.

Albumot felvenni sok idő, jó dalokat írni rengeteg energiába telik, az egészbe bele kell állnunk a személyünkkel, kisétálni a színpadra, interjúkban elfújni a mondanivalónkat. Több mint húsz év után egybentartani egy bandát, hátrahagyni a családodat a turné kezdetével, minden nehezebb, mint gondolnátok. Manapság is annyi remek zenész és banda próbálja felhívni magára a figyelmet, lemezszerződéshez jutni. Kőkeményen dolgoznak, de valamiért nem történt meg velük az a csoda, mint velünk.

 

Chuck: Ez egy nehéz kérdés, de talán az Iconic miatt vagyok a legizgatottabb, az üzenete miatt. Arról szól, hogy akármit is mondanak az emberek, tovább kell haladnod és megadnod magadnak az esélyt arra, hogy valami különleges dolgot érj el.

 

Chuck: Izgalmas látni, hogy az elmúlt egy-két évben mindenki punkzenét kezdett játszani, még már befutott popzenészek is. Amikor mi kezdtük, egyáltalán nem tartozott ez a mainstream stílusok közé, most pedig ez a legmenőbb dolog. Őszinte, energikus, szívből szóló és időtlen, valószínűleg ezért is térhetett vissza húsz év után és tud azonosulni vele egy újabb generáció is. Van sok új előadó, akit szemmel tartok, például Yungblud, vele még évekkel ezelőtt a Warped Touron léptünk fel és ott barátkoztunk össze. Mindig azt hajtogatta, hogy ő csak egy kölyök a színpadon, de mi már akkor láttuk, hogy vele valami különleges fog történni, már akkor igazi rocksztár attitűdje volt. Willow zenéje is szuper, őt is nagy érdeklődéssel figyelem, ahogy a Magnolia Parkot is, akikkel együtt turnéztunk Amerikában. Fontosnak tartjuk a diverzitást, a pop-punk szcénában viszonyleg kevés a fekete előadó, így mindenképp akartunk nekik is bemutatkozási lehetőséget biztosítani. És persze kihagyhatatlan a listából Machine Gun Kelly. Bár mindenki másképp vélekedik róla, én nagyon örülök annak, hogy felhívja a figyelmet arra a zenei stílusra, aminek mi is a képviselői vagyunk.

 

Chuck: Mostanában nagyon szeretem Jack Antonoff zenekarát, a Bleacherst, nagyon jó zeneszerzőnek tartom őt, és imádom ahogy a bandájával visszanyúl a ’80-as évekhez. Mondhatni, ők a kedvenc zenekarom, senki mást nem hallgatok mostanában.