"Én alapvetően abban hiszek, hogy szívvel és lélekkel kell csinálni mindent!"

 

Már 6 éve itt dolgozok, de a kezdeti recepciózás után hamar belefolytam több mindenbe, így például a háttérmunkába is: levelezések, a foglalások és foglalási oldalak, a honlap és néhány statisztika kezelése. Négy évvel ezelőtt pedig itt a teraszon is beindultak a „Csabi Konyhája” események is, szóval elég sok fronton ott vagyok, bár nyilván ez utóbbit csinálom a legszívesebben, haha. Főleg a recepciózásba lehet belefáradni, kiégni egy idő után.

 

 

Számomra a zenélés az abszolút első számú, 19 éve életem legfőbb mozgatórugója, de a kettő igazából jól megfér egymás mellett, illetve időnként jól kiegészítik egymást. Mondjuk az biztos, hogy sok zenész miattam jár ide vagy követi a blogomat, de például vicces, hogy a Rock Rádióba hamarabb kerültem be a Csabi Konyhája blog által, mint azzal, hogy zenélek. Persze, később aztán hívtak a Billoggal is, szóval tényleg elmondható, hogy a kettő azért szorosan összefonódik.

 

 

(nevet) Nem igazán, hiszen én 1998-ban Békéscsabán kezdtem el zenélni, a Billog is ott indult 2002-ben, aztán 2006-ban 3 évre kimentem Angliába, és onnan hazatérve már nem a Viharsarokban akartam folytatni az életemet. Pest mindig is vonzott, sok ismerősöm, barátom élt már akkor is fent. Nyilván célkitűzés volt, hogy a Billog zenekart is itt csináljam tovább. Akkoriban egy ideje már lényegében stúdió projektként üzemelt a zenekar, sokáig nem találtam tagokat, állandó volt a jövés-menés. 2010-ben egy frissen felvett lemezzel a zsebemben érkeztem a fővárosba, hogy új életet kezdjek és megtaláljam új zenésztársaimat, aztán egy hónapra rá beszálltam a Blind Myselfbe, ami miatt nem kicsit átalakultak az eredeti elképzelések, haha, de nem panaszkodtam miatta. Két igencsak tartalmas és kalandos év után szintén két évig erősítettem az Insane zenekart is, de ezekről az időkről annyira sok oldalt meg tudnék tölteni, hogy inkább bele se kezdek, haha.

 

 

Szerintem a főzés manapság nem osztható fel férfi-női szerepekre. Kint Angliában tört rám ez a konyhai őrület, mert ugye előtte a szüleimnél laktam, és ott nem igazán volt lehetőségem kísérletezgetni. Aztán nagyon hamar megszerettem a főzőcskézést, nem csak magamnak, másoknak is, persze. Az írói véna mindig is megvolt bennem, iskolás koromban is mindig nagy magyar nyelv és irodalom rajongó voltam, korábban pedig hosszú évekig szerkesztettem különböző zenei webzineket is, sok koncertbeszámolót, lemezkritikát írtam, interjúkat is készítettem. Egy ártatlan facebook mappaként indult az egész ahova képeket töltöttem fel a saját főzésekről, aktuális tesztelésekről, majd egy idő után elkezdték előbb a recepteket elkérni, majd jöttek a folyamatos stresszelések, hogy nekem blogot kéne írnom, haha. Eleinte nem foglalkoztam vele, mert már alapból nagyon elfoglalt voltam, majd végül csak belevágtam és életem egyik legjobb döntése volt ez. Mind a konyhában, mind a különböző tesztelések tekintetében nagyon inspiráló az egész, a rendkívül pozitív visszajelzések pedig abszolút igazolták, hogy érdemes ezzel komolyabban is foglalkoznom.

 

 

Alapvetően ez egy blog, amin kritikai írások és receptek is szerepelnek. Elmegyek egy helyre és megírom róla a véleményemet, a tapasztalataimat a szigorú de igazságos elvet követve. Ugyanakkor imádok főzni is, és ezekről is írni szoktam, nyilván egy viccesebb, sztorizósabb formában. Nyáron pedig idény jelleggel, májustól szeptemberig különböző események is vannak a teraszon, ahol meg lehet kóstolni a főztömet immáron negyedik éve. Elmondható, hogy évről évre nagyon dinamikusan fejlődik az egész Csabi Konyhája dolog, az utóbbi időben például több nagy eseményre is elhívtak zsűrizni, vagy hogy valamilyen műsort csináljak. Június végén pedig rendezek majd a teraszon egy erős evőversenyt is, valamint tervbe van véve, hogy rendszeres videó bejegyzésekkel is jelentkezzek majd a jövőben.

 

 

Nincs két ugyanolyan hamburger, még ha az alapanyagok ugyanazok is. Vannak saját trükkjeim, titkos összetevők, amiket nyilván nem hozok nyilvánosságra, de alapvetően én abban hiszek, hogy szívvel és lélekkel kell csinálni. Mindent! Ez a zenélésre is igaz. Én nagyon maximalista vagyok és talán ezért is nehéz velem néha együttműködni, ezt elismerem. De nem csak mással szemben vagyok maximalista, magammal szemben is, sőt! Én abban hiszek, ha valamit csinál az ember, azt csinálja 100%-osan, vagy inkább 110%, különben mi értelme? Sajnos nagyon kevés olyan ember van, aki így gondolkodna.

 

 

Egyik bandával se éppen a könnyen befogadható vonalat képviseljük, főleg a Billog nagyon szélsőséges és kompromisszummentes zene, ugyanakkor megvan a maga bája, már-már slágeres szerethetősége. Mindig is a saját útját járta a zenekar, és akármilyen felállás is volt, mindig azt a zenét játszottuk, ami belőlünk jött, sosem akartunk megfelelni senkinek és semminek, ettől függetlenül persze mindig öröm, ha valaki másnak is bejön, amit csinálsz. Én borzasztó büszke vagyok arra, amit ezzel a zenekarral eddig elértünk és tudom, érzem, hogy nagyon sok van még ebben! Azt mindenképp tudni érdemes még, hogy én vagyok egyben az egyszemélyes managementje is a zenekaroknak, saját magam szervezem a koncerteket, turnékat, csinálom a zenekarok körüli teendőket és ez bizony nem kevés időt, pénzt és energiát kíván. De nem csinálnám, ha kicsit is tehernek érezném. Borzasztó nehéz egyben tartani egy zenekart, ha jól megnézed, kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy ugyanazzal a tagsággal tud nyomulni. Borzasztó sok mindenen múlik az egész, különböző emberek, különböző háttérrel, igényekkel, de ha minden jól alakul, azért sok az átfedés, haha. Én igazából azt szoktam mondogatni, hogy nincsenek úgymond nagy igények alapvetően: legyen cucca, tudjon rajta játszani, és akarja csinálni. Ha ez a három megvan, akkor az már egy erős kiindulási alap. Sajnos kevés emberről mondható el ez manapság… A Bekes Projekt egy baráti örömzenélés, ami már így is túlnőtt az eredeti elképzeléseken. Most épp egy kicsit lassú fordulatszámon pörög a zenekar, de ez csak azért van, mert gőzerővel dolgozunk az új lemez dalain és hát a távolság is egy nehezítő tényező, hiszen a bázis Békéscsaba. De nem stresszelünk semmin, ez alapelv. Azt és annyit csinálunk, ami jólesik.

 

 

Múlt pénteken adtunk egy fantasztikus hangulatú koncertet Miskolcon, ez volt a tavaszi klubszezon utolsó bulija, most pedig egy hónap koncertszünet következik. Nyáron játszunk egy-két kisebb fesztiválon, illetve augusztus negyedikén lesz a Dürer Kertben is egy bulink, ahol a mexikói Thell Barrio előtt fogunk fellépni. Van már egy csomó új számunk, illetve az idei év második felére az új nagylemez felvétele volt a kitűzött cél, amivel szerintem hatalmasat robbantanánk a mai mezőnyben, egy igazi stíluskavalkád, rengeteg meglepetéssel, sok új stílusjeggyel, miközben végig igazi Billogos az összes dal. Ugyanakkor történt most egy-két dolog, ami miatt mégis kicsit képlékeny, hogy mi is lesz velünk, de igyekszek pozitívan tekinteni a jövőbe és tovább járni a megkezdett úton, akármi is történjék…

 

 

 

 

 

A cikk nyomtatott változata a RCKSTR Magazinban jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 06. 06.