„Én nagyon rövid idő alatt tudnék összeállítani egy újabb szólólemezt, körülbelül egy hét alatt.”
Szarka Tamást jól ismerhetjük a Ghymes-ből, most viszont szóló projektjét is megismerhetjük, amelyet nem akármilyen előadókkal nyit meg. Október 22-én a Kongresszusi Központban Al Di Meola-val és Tokody Ilonával lép színpadra
Mi volt Neked először a zene vagy a költészet?
Nagyjából egyszerre történt a dolog, mivel 7 évesen írtam meg az első versemet - nem is volt akármi a címe: az Élet, tehát nem a kismackóm. Az első sorát még tudom is: Az élet furcsa, nehéz játék…és az az igazság, hogy ezt írom szét azóta is. A zene kapcsán pedig: már jártam zeneiskolába, ahol zongorázni tanultam egy évet, de mivel kevés volt a hegedűs, és az igazgató néni, az Edit néni föltette a kérdést az anyunak, hogy lenne-e kedve Tomikának átmenni a hegedűsökhöz, mert kevés van belőlük. És akkor megtörtént az a csoda, ami általában faluhelyen ritka volt, nem volt ez akkor szokványos, gyereknek a véleményét nem nagyon kérdezték meg 15 éves koráig, de akkor anyu megkérdezett engem, hogy van-e kedvem, én meg vállat vontam. Láttam én már hegedűt közelről…és így lettem hegedűs.
Akkor nem is kötődtél olyan szorosan a zongorához?
Nem, és azóta is az az egyetlen hangszer, amin nem tudok játszani. Elég sok hangszerhez hozzányúlok, még a fúvós hangszerekhez is, de a zongora kimaradt, amit néha bánok is, de hát hegedűvel, gitárral jól el vagyok, azzal zenét írni lehet. Akkordérzet van a gitáron is, és aztán azt bontom tovább a zenében, nyilvánvalóan kicsit más zenét is írnék, ha zongorával írnám, de például a Tánc a hóban-t zongorán írtam meg, ami állítólag a legismertebb dalom, nem volt más hangszer a közelben. ..Szóval annyira azért megy a zongora… tudom, hol van az eleje.
A szóló karriered hogy alakult ki?
Hosszú ideje tervezem már, korábban is volt erről szó, 12 éve megjelent az első szólólemezem az Anonymus, és szimfóniám is világra jött, amit el is játszottunk a Matáv Szimfonikusokkal a Zeneakadémián, és nagyon finom színházi megmozdulásaim voltak…
Mennyire élvezted?
Nagyon. Volt kórus is, több mint száz ember, nem volt az rossz, Rudolf Peti mondta a verseimet, de folyamatában nem voltam szólópályán, most összefutottak a szálak, a vonalak, és így most ezt komolyan veszem, lesznek szóló koncertjeim. Korábban nem volt még műsorom, nem volt összerakva, másik zenekarral is indulok. Itt van a vadonatúj anyag, 75 perces. Az első koncertet Al Di Meola-val, a Budapesti Ifjúsági kórussal, zenészbarátaimmal, Tokody Ilonával muzsikáljuk. Al Di Meola végig, október 22-én szerves része lesz a koncertnek, nem úgy kell elképzelni, hogy eljátszik egy dalt, aztán hazamegy. A zenémben játszik, és ez nekem különösen jól esik, az is, hogy kimondta a nevem, amikor üzent otthonról, és hogy mennyire örül, hogy velem játszhat. És én is hadd mondjam már el végre, hogy nagyon örülök, hogy vele játszhatok. Ebből aztán, gondolom, születnek más koncertek is.
Mire vagy a legbüszkébb?
Nem szánt, vet az égi madár, mégis eltartja a határ, én sem szántok nem is vetek, mégis megélek köztetek. Ez egy gyönyörű erdélyi népdal, valószínűleg ezt egy zenész írhatta. Tehát arra, hogy megélek abból, amit szeretek, ami a munkám, ami a hobbim, és azért nem azt mondom, hogy ezzel foglalkozom 24 órában, de azt is mondhatnám. Azt gondolom én, hogy aki abból él, amit szeret, ő már a fél életét megnyerte. Nagyon sok ember szereti, amit csinálok ráadásul még, és ezt egyre inkább érzem, nem lehet tagadni, miért is tagadnám, mert, ahogy megjelent a Facebook oldalam például ez bizonyságot nyert.
Eddig nem érezted így?
Nem ilyen konkrétan. Az ember bizonytalan, vagy mégsem, ahogy azt mondják, megyünk előre, mint a vonat, de azt is mondják a tudásnál sokkal fontosabb a magabiztosság J, de azért, aki sokat foglalkozik egy bizonyos területtel az szerintem a szent bizonytalanságban is fürdik helyenként, ami jól is van úgy, az arány a kérdés. Mint mindenhol az arányérzék nagyon fontos, ez a lényeg. Egy jó kupica pálinkát bedobni télen szerintem kifejezetten jó, felforralja a vért, jókedvet csinál és mehetünk tovább, de ha valaki el kezd benne fürdeni, ott nagy bajok vannak, és ez az élet nagyon sok területén így van, kivéve talán azt a területet, amit úgy hívunk művészet. Ha néha szélsőségekkel is dolgozunk, úgy értem érzelmileg, akkor a nagy óvatoskodásoknak, méréseknek nincs helye. Emellett az életem mindig most kezdődik, amit kaptam az a múlt, a koncerteken a zenész minden egyes alkalommal újrakezdi az életét.
Fókuszáltan készülsz minden egyes koncertre, hogy minden és mindenki a helyén legyen?
Ez egy rendszer, és jó régóta megy ez a szisztéma. Próbák után, sok koncerttel a hátunk mögött, hogy a háttér, a zenészek, a hangok, a muzsika működjön szinte garantált, ilyen értelemben nem kell mindent elölről kezdeni, de lélekben mindenképp fel kell készülni. Ott vannak előtted azok a gyönyörű emberek, akik néznek rád, kérdő-vizslató, szerető szemekkel, velük milyen jó lesz beszélgetni, és ez egy ünnep, mert ez nincs mindig, és ebbe az ünnepbe akár az ember bele is hal.
Van még olyan álmod, célod, amit el szeretnél érni?
Hohó, nagyon sok mindent szeretnék elmondani, tele van zenékkel a fejem. Az utóbbi hetek legnagyobb problémája az volt, hogy nem fértem bele a cd-be. Kérdeztem is a hangmérnököt, hogy tulajdonképpen hány perc fér rá egy cd-re. Úgy történik maga az alkotás, hogy hozok egy új témát, és akkor azt szétdolgozzuk, de ugye ez még nyers, még szövege sincs, aztán másnap hozok megint egy újat, mivel útközben eszembe jutott egy jó kis nóta, és akkor a másik ottmarad és ezt is szétdolgozzuk, jövő héten aztán megint viszek egy új dalt. Szóval ez egy folyamatos munka, ami aztán összeáll. A végén persze potyognak ki is nóták. Én nagyon rövid idő alatt tudnék összeállítani egy újabb szólólemezt, körülbelül egy hét alatt. Ezért is volt nehéz beférni egy cd-re.
Szóval nagyon sok nóta van, amit még meg szeretnék mutatni az embereknek. Itt a tél, 12 koncertünk lesz, csillogó szemű gyerekkórusokkal, nekik ez tényleg nagy ünnep. Alapvetően pedagógusnak vagyok kiképezve, súlyosan pedagógus családban szocializálódtam, nem sorolom, de egyből 18 tanárt meg tudok számolni. Azt kell inkább megkérdezni, hogy ki nem tanító a családban. Te nem tudod, de ha két pedagógus összejön, azonnal tanítani kezdenek. Imádtam is tanítani, tanítottam kettő egész évet a felvidéken, Galántán és Nádszegen. De jött egy pillanat, amikor mehettem professzionális zenésznek, és akkor mégis, meg kellet nézni azt. Akkor 23 voltam.
Milyen viszonyod van Budapesttel?
Nézd, 3 vagy 4 Arénám volt Budapesten, az első komolyabb megnyilvánulásom itt volt valamikor a 80-as évek elején, itt kereszteltem el a zenekart valamikor ’84-ben, amikor mentünk a színpadra és Halmos Béla konferált fel minket, aki ugye most már fönt muzsikál az egekben. Az egy másodperc alatt dőlt el, hogy Ghymes lett a nevünk. Csodálatos világváros, a budapestiek ritkán csodálkoznak rá a saját városukra, amit én nem csodálok, hisz naponta vennek benne részt, élnek benne, ez egy kiemelkedően gyönyörű város, de ez még önmagában nem sokat jelent, mert mi van hogyha aztán hideg emberek lakják…de nem, engem úgy érzem, hogy itt szeretnek, és így nagyon könnyű visszaszeretni a várost. Persze, hogy szeretem Budapestet, hát hogyne, hetente járok szinte ide. Gyerekkoromban remegtem, amikor hallottam a nevet, azt gondoltam, hogy soha…, hogy olyan messze van nekem. 5-6 évesen, hogy húú, az egy olyan város, ahol mindenki magyarul beszél. Mivel felvidéki vagyok, az nem olyan egyszerű, tudod, ott a magyar szónak nagy értéke van a mai napig. Nálunk a magyar az patinásan hangzik. A magyar azt jelenti, hogy az ember lánya magyarul beszél, magyarul gondolkodik, magyar dalokat énekel, magyarul eszik és magyarul álmodik. Ezt jelenti a magyar nálunk. Imádom, szeretem és büszke vagyok rá jobb híján, más nem marad nekem a szláv tengerben. Akkor 5-6 évesen azt mondtam, biztos el se jutok én oda sohasem, node eljutottam, és most itt beszélgetek veled.