„Nagyon várjuk, hogy bejárjuk az országot és együtt mulassunk veletek!”

 

Interjú: Császár Gergő

 

 

 

Ez sok időnek tűnhet, de nagyon gyorsan elrepült. Ha úgy nézzük, hogy ennyi idő kell 5 embernek, hogy teljesen összecsiszolódjon és együtt egy teljes lemezt megcsináljon, megtalálja a „saját hangját”, úgy kevésbé tűnik soknak.

Ez egy régi terv volt, vagy inkább az utóbbi időben állt össze, hogy legyen?

Kezdettől fogva az volt a tervünk, hogy egy teljes lemezzel álljunk elő, ez nem is nagyon volt dilemma.

 

 

Vannak olyan lemezek, amik annyira betalálnak, hogy végig kell hallgatni. Szerintünk nagyon fontos, hogy legyen egy koncepció és a tartalom összefüggő legyen. A 9. dal, ami nálunk felvételre került, mind zeneileg, mind mondanivaló szempontjából egy gondolatmenetet követ. Összegezve azt gondoljuk, hogy egy lemez ne single-ökből összedobott „dalkupac” legyen, inkább egyfajta egységet képezzen.

 

 

Természetesen digitális formában már mindenhol elérhető, de fizikai példányt is lehet vásárolni a hozzávaló merchökkel együtt.

 

 

 

Egy egész jó módszerünk alakult ki a dalszerzés folyamatára már az elején, ezért végig ezt a sémát követtük. Mindenki hozott témákat, fél-dalokat és ötleteket a próbára, ahol egész napos session keretében beszéltük át, hogy mely dalokkal érdemes foglalkozni. Onnantól egy dalra fókuszálva addig gyúrtuk a zenei alapot, míg 80-90%-osnak nem éreztük. Ekkor jött az énekdallam skiccelt szöveggel, amin többnyire Márk dolgozott. A skiccelt szöveg ilyenkor már részben tartalmazta a dal témáját és mondanivalóját. Amikor Márk már csömört kapott tőle, Viktorral együtt megfejtették a dallamok és harmóniák maradékát, és a szöveget is kitisztázták. Ezután még egy darabig ment a pingpongozás a szöveg véglegesítéséről. Sokaknak fura, de igen, nálunk két ember írja a szöveget. A maradék 10% vagy a dalok eljátszásánál vagy a stúdióban fixálódott.

 

 

A lemezcímadó dalon Márk apukája, Táborosi István játssza a zongoramenetet. Ez egy teljesen evidens döntés volt, mivel ő foglalkozását tekintve elismert zongorista. Akartunk egy csavart a Pánikba, amire senki nem számít. Elképesztő volt vele a munka, a profizmus sugárzott róla. A másik közreműködőnk Nixon, egy szolnoki MC srác. Bandival korábban együtt zenélt, és mikor felmerült az ötlet, hogy csináljunk egy rapes betétet, szinte egyből rá gondoltunk. Nagyon tetszettek a szövegei, és a hangszíne is megnyerő volt számunkra. A közös munkához való hozzáállása is kiemelkedő volt. Körülbelül 2 hét volt, mire előállt a rapbetét teljes szövegével, ami pontosan úgy került fel a lemezre, ahogy megírta. Egy szót sem cseréltünk ki benne. Innen is köszönjük mindkettőjüknek a profi hozzáállást, és hogy segítették a munkánkat!

 

 

A teljes albumot Gyulán, a No Silence Studiosban vettük fel.

 

 

Mivel elég maximalisták vagyunk, igyekeztünk a lehető legfelkészültebben érkezni mindig, kiforrott dalokkal. Ennek ellenére persze volt, hogy bele kellett nyúlni egy-egy dologba. Siminek nagyon jó füle van a dalokhoz, és hamar egymásra hangolódtunk, így sokszor olyan dolgokat javasolt, ami teljesen észszerű és önazonos volt.

 

 

Itt vissza is tudok térni az első kérdésre. Ez a lemez 3 hónappal előbbre volt tervezve, de nem tudtunk elutazni felvenni a dalokat. A klipforgatások is emiatt csúsztak. Sajnos ez a helyzet most senkinek sem kedvező. Mindig (és most is) arra törekszünk, hogy ezek az „üresjáratok” se teljenek tétlenül.

 

 

Ez a téma az előző kérdéssel nagyban összefügg. Mikor látod, hogy a hazai nagyok turnékat mondanak le, akkor te, mint „friss zenekar” mit tudsz csinálni? Azt tudom javasolni, hogy akit érdekel, hogy mikor játszunk, kövesse a Facebook-oldalunkat és tájékozódjon azon a felületen. Hétről hétre változnak a dolgok, nem merünk ígérgetni…és hogy ne negatív gondolat legyen az utolsó, annyit megjegyezhetünk, hogy nagyon várjuk, hogy bejárjuk az országot és együtt mulassunk veletek!