Exkluzív zenei labor
A Kutya Vacsorája-interjú Varga Liviusszal
Akcióba lendült Varga Livius és különleges társulata, A Kutya Vacsorája. Elkészült legújabb albumuk, a tőlük megszokott eklektikussággal és izgalmakkal teli „A szerelem hétszer”. Bravúros hangszerelésének köszönhetően egyből felkapod a fejed és a füled a számok hallatán. Az 58. oldalon lévő lemezmutató rovatunkban bővebben is olvashatsz a konceptalbumról, aminek témája az univerzum legnagyobb energiája: természetesen a szerelem, fóbiától mániáig. A lemezbemutatóra pedig február 10-én az A38 Hajón kerül sor, ahol hatalmas, Dunát rekesztő ebbuli és pirkadatig tartó csaholás lesz, az tuti. A frontemberrel dumáltunk a Kutya Vacsorájáról.
Emlékszem, 2003 körül kiírtam CD-re az akkori tízszámos demótokat, és nagyon sokat hallgattam. Gondoltad volna abban az időben, hogy 15 évvel később épp egy A38-as lemezbemutatóra készültök?
Igen, sőt ez volt az álmom, mikor ennek a hajónak a gyomrában én dolgoztam.
Hogyhogy csak 8 évvel később sikerült kiadni hivatalosan is azt az anyagot?
Az a magyarázata, hogy nem gondolkoztunk lemezekben az elején, csak jó volt együtt zenélni és maguktól készültek a számok. Ha egy-egy koncertet felvettünk, az kézről kézre terjedt az interneten, vagy a ruhatárakban. Már akkor is erős volt bennünk, hogy ez egy exkluzív zenei labor, ahova a zenésznek jó bármilyen elfoglaltságból megtérni és teljesen szabadon zenélni.
Éreztetek valamiféle veszélyt a túlzott eklektikában?
Bárhol túlzott eklektikát tapasztalnánk, abban valószínűleg éreznénk a veszélyt. A mi sokféleségünk azonban a betevő eklektika. Varietas delectat. Ennél homogénebb zene egyszerűen valószínűleg már nem is szórakoztatna minket eléggé. A szabadság és a kísérletezés az egyik mozgatórugója ennek a hús-vér gépezetnek.
A példák azt mutatják, hogy egyre inkább csökken a nagyvilágban és itthon is az egyedülálló muzsikát játszó zenekarok általi igény, de minimum az érdeklődés. Szerinted Magyarországon mennyire merészek az emberek zeneileg, mind előadói, mind hallgatói részről?
A hallgatók abból választanak, amit kínálnak nekik, ők sosem hibásak. Minél hosszabb ideig adunk spenótot és fasírtot valakinek, annál kevésbé emlékszik, hogy van ezen kívül más is és annál kevésbé lesz igénye egyéb ételre. Ám ha a spenót és fasírt univerzumban tökéletesen elmerült és megelégedett embert elviszünk egy nagyszerű étterembe, csakhamar rájön, hogy az étkezés egy végtelen színes univerzum, nem pedig spenót-fasírt sivatag. Hitünk szerint mi az említett étterem séfjei vagyunk.
Szerinted lesznek még akkora hatású hazai zenekarok, mint a Quimby vagy a Kispál?
Igen, mindenképpen.
Mennyire érzed számotokra előnyösnek a hip-hop popkulturális újravirágzását?
Semennyire.
Mi az eddigi legdurvább Kutyás sztori?
Azt akkor sem mesélem el, ha egyedül vagyok.
Hol játszanál legszívesebben és miért?
A New York-i Madison Square Gardenben és aranyrudakért.
Kik számodra a jelenlegi ékkövei a hazai zenei színtérnek?
Azok az újságírók, menedzserek, koncertszervezők és egyéb zeneiparban járatos emberek, akik a világban zajló zenei eseményekre, zeneiélet-szervezési trendekre érzékenyen és azonnal reagálnak. Ők azok, akik frissítik ezt a bizonyos színteret, akik új és versenyképes gondolkodásmódokat importálnak és ezzel lehetővé teszik a mi zenénk exportját és kapcsolódását a világ összes zenéjéhez és zenei piacához.
Miért ez lett az új lemez címe? Hogy készült, mit érdemes tudni róla?
Ez egy konceptlemez, magyarán egy konkrét gondolat köré csoportosulnak a dalok: ez a szeretet, szerelem témaköre. Ez az, ami energiaként áthatja és működteti az univerzumot, de félreértett, amortizált, vagy túlzásba vitt érzelemként a megsemmisülésig rombolhatja a lelkeket. Hét arcát festjük meg ennek az energiának, a fóbiától a mániáig, mindegyikben a tökéletességre törekedve, de azt el nem érve. Mondhatnánk: a téma a szívünkben hever.
Ami elsőre kitűnik, az a masszív hangzás és az izgalmas hangszerelés, valamint a merész vaker. A sokszínű kalandozgatások ellenére is rendkívül egységes. Hogy jött ez össze, hogy ennyi faktor mégis így egybeállt?
Pontosan a korábban leírt, de ki nem fejtett metódusban rejlik a válasz. Vagyis óriási örömmel özönlünk be a próbaterembe, mikor néha közös ráérési időnk van, s úgy döntünk, hogy ismét együtt dolgozunk: azaz összeáll az exkluzív zenei labor. Amivel érkezünk a próbaterembe, az valakinek az alapötlete egy nagyrészt meglévő szövegre. Ilyenkor aztán jönnek a többiektől is az ötletek, kidolgozás követi őket, és rendszerint még azon a napon fel is vesszük a kézenforgó szám alapját. Egy nap, egy szám az átlag. Ezután persze aztán hetekig folynak a finomítások a zenei játékban, az énekben és természetesen sok idő és energia a keverés és masterelésben is.
Mire lehet számítani a lemezbemutatón? Lesz ugatás rendesen?
A lemez minden számát eljátsszuk, és a kötelező darabokból is természetesen nagy csokrot nyújtunk át. Vaú.
Császár Gergő
