Ezeket ne mondd soha a gyerekednek

 

Soha nem szabad így fogalmazni, mert ebből azt a következtetést vonja le a gyerek, hogy ő maga

rossz, rossz emberként fog magára nézni. Mondjuk ehelyett azt, hogy “Miért viselkedsz ilyen

csúnyán?” - világosan derüljön ki a fogalmazásból, hogy nem ő magával van problémánk, csak az épp

aktuális viselkedésével. Bár apróságnak tűnik, hiszen a két mondat nagyon hasonló, de a mélyebb

jelentésük teljesen eltérő. Nem a gyerek a buta, hanem éppen butaságot csinált. Mindig

hangsúlyozzuk, hogy a hisztivel, a dühösködéssel, a viselkedéssel nem értünk egyet.

 

...vagy a szomszéd gyereke?! Bárhogy is viselkedik, sose hasonlítsd a testvéréhez vagy az

ismerőseihez - ha így fogalmazol, azzal megszégyeníted őt. Minden gyerek egyedi és

megismételhetetlen. Lehet, hogy bizonyos dolgokban nem teljesít olyan jól, egyes helyzetekre nem

reagál olyan szépen, ahogy elvárnád, és ahogy a barátnőd kislánya teszi, de más dolgokban lehet,

hogy éppen a te gyerekedről vehetne példát a sokat emlegetett szomszéd lány.

 

Ha ez a mondat negatív töltettel hangzik el, azzal sokkal mélyebb sérelmet okozol gyermekednek,

mint gondolnád. Ha megromlott a kapcsolat a szülők között, az egyedül a kettejük hibája, aminek a

gyerek csak szenvedő alanya. Ha mégis a másik szülőhöz hasonlítod őt mérgedben, azzal azt éred el,

hogy magát fogja okolni a veszekedésekért, a válásért, amiben ő valójában csak áldozat - ezt te sem

akarhatod. Azt is meg kell értened, hogy attól, hogy neked problémád van a (volt) pároddal, attól

gyermeked még ugyanúgy szereti őt is, így mélyen megsebzed a fenti, becsmérlő kijelentéssel, amivel

tulajdonképpen az apukáját/anyukáját és őt magát is kritizálod.

 

Sok szülő zavarba jön és nehezen kezeli a helyzetet, ha gyermeke sírásban tör ki - pláne, ha nyilvános

helyen teszi ezt, zavarva másokat. Néhány esetben jó, ha megpróbálsz véget vetni a hangos

jelenetnek, például akkor, ha morgolódik, nyafog, panaszkodik, elégedetlenkedik. De egészen más a

helyzet a sírással: ez teljesen elfogadható, normális jelenség. A sírás egészséges dolog, sőt, szükséges

is: segít az őt ért sérelem feldolgozásában. Amikor igazán szomorú, akkor sem tudná befejezni a

sírást, ha akarná (ahogy még nekünk, felnőtteknek is nehezünkre esik). Ne kérd, hogy hagyja abba,

mert ettől csak még rosszabbul fogja magát érezni.