Felhívás keringőre

 

 

 

 

Bár a viszajelzések alapján már egy éve, a Sötétanyag megjelenésekor tudtuk, hogy a Keringő az egyik legnagyobb sláger a lemezen, valammiért mégis ez lett az utolsó dal, amelyik klipet kapott. Az is igaz viszont, hogy ez az egyetlen, amiben mi magunk is szerepelünk. A rendező Galler András Indián, a forgatókönyv is tőle jött, nekünk nem nagyon volt más dolgunk, mint lemenni a Dürer-pincébe, a forgatás helyszínére, és azt csinálni, amit mond. Tudtuk, hogy Indián profi, így nem is nagyon kérdezősködtünk, sejtettük hogy amit kitalál és megvalósít, az rendben lesz, és így is lett. Nekünk legalábbis tetszik nagyon, úgyhogy köszi, Indi, innen is, még egyszer!

 

 

 

Persze, imádták. Színpadon már álltak ők is korábban, így nem volt számukra teljesen idegen a helyzet, de amennyire tudom, forgatásból ez volt nekik az első. Minden dicséretet megérdemelnek különben, mert nagyon profin végigcsinálták az egész napot. Tarek, Salim fia egyébként többször volt már Ørdøg-koncerten, de a metál egyelőre még nem szippantotta magába. Inkább a zongora érdekli, és kórusban is énekel, felléptek már a MüPában is, úgyhogy ennyivel már előrébb is tart, mint az apja.

 

 

Mostanában kezdjük el írni a következő lemezt, de ez nálunk viszonylag hosszú folyamat. Szentpéteri (Szentpéteri Zsolt, gitáros) azt üzeni mindenkinek, hogy legalább húsz dala van félkészen, és tudom, hogy Mikinek (Nagy-Miklós Péter, gitáros) és Salimnek (Mahboubi Salim, basszusgitáros) is van jó pár, sőt, Péternek (Szűcs Péter, dobos) is legalább kettő, de azért még biztos legalább egy év, amíg ezek tényleg formát öltenek, pláne, hogy én szokás szerint biztos jó sokáig el fogok szöszmötöni a szövegekkel. Addig viszont simán érdemes még a Sötétanyagot mutogatni, hiszen még nincs egyéves sem, és biztosan nem jutott el mindenkihez, akinek tetszhet. Úgyhogy tavasszal jó sokszor eljtásszuk majd élőben, mert bár nem terveztünk ilyen sokat, mégis úgy alakult, hogy március elejétől május végéig egyfolytában koncertjeink lesznek mindenfelé az országban. Emiatt persze egyáltalán nem vagyunk szomorúak. A budapesti dátum április 13., péntek, a Batthyányi térnél horgonyzó Trip hajón az Aebsence-szel és az Uzipovval, a vidékieket meg fel se tudjuk sorolni hirtelen, de ott van az összes az oldalainkon.

 

 

 

Szűcs Peti mutogatta nemrég a The Night Flight Orchestrát, ami a Soilwork-énekes új zenekara, és bár Péterrel vigyázni kell, mert néha egészen elképesztő AOR-dolgokért képes rajongani, de ez tényleg jó. Salim azt mondja, hogy Our Oceanst, Soften the Glare-t és Opethet hallgat mostanában, Szentpéterinél a legutolsó Prongot hallottam szólni a múltkor, én meg még mindig bele vagyok szeretve a tavalyi Life Of Agony-lemezbe, illetve a Shapat Terror Újratervezésébe. De itthoról nagyon rendben van még a Perihelion és az Aebsence anyaga, és a Tej is, és 2018-ban is biztos lesz egy csomó minden, annyi, hogy fel se lehet sorolni.

 

 

Hát, mondjuk arra, hogy élhessünk olyan országban, ahol ezt a kérdést ebben a formában nem is lehet értelmezni? Mert attól függetlenül hogy az elmúlt nyolc/huszonnyolc év alatt nálunk ez a lottónyeremény szinonímájáva vált, elvileg, ha nyersz egy közbeszerzést, akkor azt egy tisztességes, minimális hasznon túl arra a munkára kell költened, amire nyerted, máskülönben börtönbe mész. De azt hiszem mindannyian jobban járunk, ha ezt nem itt és most kezdjük megtárgyalni, úgyhogy maradjunk abban, hogy örök életre meg ingyensörre, mint a Kétfarkú Kutyák.