Felszabadító lemez született

Felszabadító lemez született

Interjú Weil Andrással, a Kistehén billentyűsével

Megjelent az új Kistehén lemez, amely Bocsánat címmel látott napvilágot. December 21-én, az A38-on lemezbemutató is lesz, interjúnkban a zenekar oszlopos tagja, Weil András mesél az album készítéséről és az új dalok hangulatáról.
 
Fotó: Örsi András/Karmatik
 
A Kistehén legutóbbi Szomjas nők című albumának készítésekor még nem voltál a zenekar tagja, így ez az első közös anyagotok, könnyen összhangba hoztátok a zenei elképzeléseket?  
 
2015 januárban léptem be a bandába és még abban az évben ősszel elkezdtünk összerakni egy új lemezt, sokat jammeltünk, nagyon jó ötletek születtek. Ezután jött egy több, mint két éves periódus, amiben inkább a koncertezésen volt a hangsúly, olyan műsort raktunk össze, ami a legjobb eddigi dalokat tömöríti. Ezen kívül mindenkinek több párhuzamosan futó projektje volt, Laci a Rengeteg lemezzel, mi pedig más zenekaraink anyagaival foglalkoztunk. A tavalyi év végére érett meg a gondolat, hogy kidolgozzuk az évek óta fiókban heverő ötleteket. Januártól egy lendületes görcsmentes laza gyártásba kezdtünk, nincs megfelelési kényszer, mindenki a legjobb énjét tehette bele a dalokba, ami szerintem hallatszik is. 
 
Milyen stílust, hangzást hoztok ezen az új albumon?
 
A Kistehén egy alternatív zenekar, bármihez nyúl, a saját Kistehenes világában szólal meg. Ezen az anyagon a klasszikus prog-rocktól a 90es évek grunge-án át elektronikus tánczenéig minden van. Közben valószínűleg fel sem tűnik a hallgatónak, hogy éppen  melyikbe csapunk bele. 
 
 
Az előző lemez és a Bocsánat között négy év telt el, miben más a mostani Kistehén és ezek a dalok, mint a régiek? 
 
Szerencsére viszonylag sokat koncertezünk és ahogyan átalakult a zenekar élő hangzása, úgy változik a lemez is. Ami biztos, hogy ezt az anyagot én személy szerint felszabadultabbnak és szórakoztatóbbnak találom az előzőnél.
 
Szövegek tekintetében mennyire jellemzőek a tőletek megszokott erős, társadalmi kérdéseket feszegető tartalmak?
 
Általában, ha Laci írja a szöveget, akkor könnyed, vicces, néhol dadaista a megfogalmazás, de aki akar, talál benne üzenetet, még ha nem is mindig tiszta, milyen oldalról közelít meg egy adott témát. 
 
Az Ezt is elviszem magammal szinte azonnal kultikussá vált anno, szerinted van most hasonló kaliberű sikergyanús dal az új lemezen?
 
Ezt nehéz előre megítélni. Nem volt célunk, hogy slágert írjunk, aminek én nagyon örülök, viszonylag hosszúak lettek a számok. Tehát klasszikus rádió sláger aligha lesz, de a koncerteken üvölthető refrénekből nem lesz hiány.
 
 
A Kistehénen kívül más projektjeid is vannak, mégis melyik az a skill, amit kifejezetten ebben a zenekarban tudsz használni, fejleszteni? 
 
A Kistehén volt az első olyan zenekarom, amiben főállású zenészekkel játszhattam. Piszkosul jó hangszeresek, nagyon sokat tanultam tőlük, Jancsótól és Attilától nemrég hangszeres órákat is elkezdtem venni. Laci pedig az első producer, akivel dolgoztam, a zenei víziói és ahogyan azokat kifejezésre juttatja, mindenképp mély benyomást tettek rám. Az új dalok hangszerelésében én is részt vettem producerként, főleg a billentyű és a gitár hangszínek kikísérletezésében, illetve a felvételeknél hangmérnökként voltam benne.
 
Az A38-on december 21-én lesz a lemezbemutató, milyen setlisttel készültök?
 
Biztos vagyok benne, hogy az új lemez anyaga elhangzik, de abban is, hogy régebbi slágerekből sem lesz hiány. Hogy hogyan helyezkednek el egymáshoz képest a dalok, az legyen meglepetés.