„Gondolkozz bajnokként!”

 

 

 

B. Z.: Szándékosan kerültem az ilyesmit (nevet). Részben azért, mert a magyar káromkodások nagy része értelmezhetetlen angolul, másrészt elcsépelt dolog ilyesmivel kezdeni a nyelvoktatást. De az alapvető kifejezéseket – „jó napot, köszönöm” – már tudják a fiúk.

 

C. K.: Hidd el, magamtól is káromkodom eleget angolul (nevet).

 

 

C.K.: Huhh, haver, már azzal egy hatalmas álmunk vált valóra, hogy együtt turnézhatunk. Épp a Fülöp-szigeteken nyaraltam a barátnőmmel, amikor Zoli rám üzent, hogy turnéra indulunk a Megadeth társaságában. Rohadtul megörültem, és elképzeltem, hogy lenyomjuk a műsorunkat, lepihenünk, majd megnézzük Dave Mustaine-éket a backstage-ből. Mire Zoli közölte: nem-nem, ők lesznek a mi vendégeink az Európa-turnén. Erre én: várj csak! A Megadeth! A Big Four-ból? Ezt nem tudom elhinni! Végül mégiscsak valóra vált a dolog, és vérszemet is kaptunk ettől. Elvégre nem adhatunk akármilyen bulit, miután az előzenekarunk Piece Sells- és Holy Wars-kaliberű dalokat játszik. Dave Ellefsonnal időközben jó haverok, sőt basszustestvérek lettünk, Dave Mustaine-nel pedig majdnem az egész zenekar együtt edz, Zolit követve ugyanis többen is a harcművészetek felé fordultunk.

 

 

 

B. Z.: Charlie dobból PhD-zett, magunk között csak Professzornak szólítjuk. Még az előző dobosunk, Jeremy hívta fel rá a figyelmünket, amikor már biztossá vált, hogy a hátproblémái miatt kénytelen lesz elhagyni a csapatot. Mielőtt azonban Charlie beszállt volna, eljött velünk néhány turnéállomásra, ahol Jeremy mutatott neki néhány trükköt. Persze nem technikai trükköket, csupán apróságokat, egyes dalokat pl. másképp játszunk élőben, mint ahogy lemezen hallhatóak. Jeremy kiváló dobos volt, Charlie tudásával azonban új szintre jutottunk. Ugyanakkor neki is szüksége volt némi időre, hogy felszabaduljon, és belevigye a dalokba a saját stílusát. Eleinte ugyanis nem nagyon mert elrugaszkodni Jeremy témáitól, de ahogy feloldódott, egyre magabiztosabban hozakodott elő a saját ötleteivel.

 

 

B. Z.: Ezt ugyan nem fogod kiszedni belőlem (nevet). Kevin valójában profi dobos, emellett kiválóan gitározik és zongorázik is, tehát egy zenészről beszélünk, aki producerként tevékenykedik. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy nagyon jó emberismerő. Szerintem az igazán jó producer empatikus, mindig tudja, milyen hangot üssön meg a zenészekkel, és odafigyel az elképzeléseikre. A hozzáállás, miszerint „én vagyok a nagy producer, ti pedig azt csináljátok, amit mondok” totális tévút. A producernek a te álmodat kell megvalósítania és nem a sajátját. Kevin már az elején felismerte, hogy ezt a zenekart öt alfahím alkotja, eszerint kezelt minket, és mindegyikünk elképzeléseire rá tudott hangolódni. Emellett elképesztő füle és memóriája van: képes velem 30-szor feljátszatni egy riffet, majd anélkül, hogy bármit is jegyzetelne, közli, hogy a 13., a 21. és a 24. felvétel tökéletes lett. Én pedig csak bámulok hülyén, hogy egyáltalán hogyan volt képes megjegyezni őket. Képzeld el, hogy felhívsz egy fotóst, csináltatsz magadról vagy 50 képet, majd megkéred, hogy jelölje meg a legjobb ötöt a sorozatból. Végül pedig ugyanazon képek mellett dönt, amit te magad is kiválasztottál volna. Nos, Kevin ugyanígy működik. Az évek során egyértelműen rájöttünk, hogy ő a mi emberünk, bízunk a hallásában és a megérzéseiben, így fel sem merült bennünk, hogy mással dolgozzunk.

 

 

 

B. Z.: Abszolút. A zenekar albumról albumra népszerűbb lett, majd hirtelen azon kaptuk magunkat, hogy a világ egyik legsikeresebb rockbandájában játszunk. Eközben viszont egyes tagok folyamatosan küzdöttek a démonaikkal, sőt az összeomlás felé tartottak, ez a kettősség pedig több mint szürreális volt. Végül mindez odáig fajult, hogy fogalmunk sem volt róla, hogy egy hét vagy akár egy nap múlva létezni fog-e még a zenekar. Szinte szó szerint percről percre éltünk. Különösen igaz ez Ivanre, aki jó úton haladt afelé, hogy a mája végleg feladja a harcot. Hosszú idő után az F8 volt az első olyan lemezünk, ahol a feltételek során nem kellett azon aggódnunk, hogy vajon ott lesz-e mindenki a stúdióban. A kollektív józansággal együtt visszatért a biztonság és a bizalom érzése is, a józan ember ugyanis merőben más hozzáállást képvisel. Az F8 már csak ebben az értelemben is újjászületésnek mondható. A címben foglalt nyolcas is erre utal, mint a saját farkába harapó kígyó szimbóluma: születés-élet-újjászületés.

 

 

C. K.: Egyrészt a barátnőmnek köszönhetem, hogy leálltam. Anno együtt csúsztunk bele a függőségbe: egy 55 kilós lányról beszélünk, aki kb. ugyanannyit ivott, mint én a 100 kilómmal. Csakhogy én idővel a kokainra is keményen rákaptam, míg ő sikeresen letette a poharat. Pont 18 hónapja volt egy beszélgetésünk, mikor is megkérdezte: vajon hol tartanánk most, ha anno nem hagyjuk abba az önpusztítást? És belegondoltam, hogy kurvára halott lennék. Míg Ivan függősége mindenki számára nyilvánvaló volt, én többnyire titokban vedeltem és drogoztam. Ráadásul otthon is gyülekeztek a viharfelhők, amitől még feszültebb voltam, és még inkább pusztítottam magam. Csak egyszer fenyegetett a lebukás veszélye, amikor egy órával egy koncert előtt kis híján szívrohamot kaptam, és mentő vitt el a backstage-ből. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy belehalhatok a drogokba, és jelentkeztem elvonóra.

 

B. Z.: Amivel Chris rendesen kiakasztott minket, ugyanis egyik pillanatról a másikra eltűnt.

 

C. K.: Így történt. Ugyanis úgy gondoltam, nagyfiú nagyok, és felesleges a többieket ezzel traktálni. Éppen nem turnéztunk, és a srácoknak csak az tűnt fel, hogy már napok óta nem posztoltam a közösségi médiában, holott korábban le sem szakadtam a Facebookról és az Instagramról. Elsőként az exdobosunk, Jeremy vette észre, hogy valami nem stimmel, de napokig nem tudott elérni. Mikor aztán visszahívtam, tajtékzott rendesen. Aztán mikor közöltem, hogy rehabon vagyok, hosszú csend következett a telefonban, majd felkiáltott: „Komolyan?! Büszke vagyok rád, ember!” Már két éve vagyok józan, de minden egyes nap dolgoznom kell rajta, hogy fenntartsam ezt az állapotot. És a többiek – kivéve Zolit, mert ő távol tartotta magát a káros szenvedélyektől – ugyanígy megküzdenek ezzel. Ez a mentalitás viszont tényleg egy újjászületést eredményezett a zenekaron belül.

 

 

B. Z.: Készülj fel rá, hogy ez lesz életem legrövidebb válasza. (nevet) Először is tennék egy kis történelmi kitérőt, ami szorosan idevág: Magyarország a történelme során szinte állandóan hadban állt, és a rengeteg megpróbáltatás ellenére még mindig itt vagyunk. És ez az, amiről rengetegen hajlamosak elfeledkezni. Anno azért is döntöttem úgy, hogy kimegyek az Államokba, mert úgy éreztem, hogy spirituális értelemben véve Magyarország egy sötét és szomorú hely. Mindig is rosszul voltam az irigységtől és a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” mentalitástól. Közben pedig folyamatosan az járt a fejemben: ne már, mi egy harcos nemzet vagyunk, annak idején egész Európa rettegett tőlünk, vérünkben van a küzdelem. És ez igaz volt a későbbi történelmi helyzetekre is, Magyarország valahányszor elbukott, képes volt a legreménytelenebb helyzetből is talpra állni. Minden okunk megvan rá, hogy büszke nemzetként gondoljunk magunkra. Gondolj csak bele, hogy ezer év alatt hány nép és birodalom tűnt el a süllyesztőben! A bajnokot az teszi bajnokká, hogy valahányszor padlót fog, feláll, és folytatja a küzdelmet. Ha ezzel a hozzáállással gondolsz magadra, az egész életed megváltozik, és ez az első és legfontosabb tanácsom is egyben: változtasd meg a hozzáállásodat, gondolkozz bajnokként! Már tízévesen is azt mondtam, hogy az USA-ban fogok élni, mire a környezetem csak úgy reagált: felejtsd el, még útleveled sincs, Ausztriába sem tudsz kimenni! Én viszont ennek ellenére is készítettem egy tervet, a suliban szakkörökre jártam, félig-meddig a könyvtárban éltem, emellett pedig a dzsúdóedzéseket sem hanyagoltam el. És itt jön a második tanácsom: erősítsd magad, fizikálisan, mentálisan és szellemileg is! Folyamatosan képezd magad, tanulj annyit, amennyit csak tudsz! Ugyanígy tartsd karban a fizikai erőnlétedet is! A fizikai erő ugyanis magabiztosságot ad. A mi zenénket anno rendszeresen aposztrofálták „gyúrós metalként”, mire csak annyit mondtam: Na és? Mi a baj ezzel? Mi pontosan ezek vagyunk (nevet). A harmadik tanácsom zenészeknek: gyakorolj minél többet! A kemény munka fontosabb, mint a tehetség. Ne aggódj, ha nem érzed magad elég tehetségesnek, a tehetségedet elsősorban a közönség ítéli meg. Hány punkzenekar volt már, akik háromakkordos zenével milliónyi lemezt adtak el? A Beatlest sem virtuóz jazz-zenészek alkották. A negyedik tanácsom pedig nem más, mint hogy merj nagyot álmodni. Ha nincsenek őrült álmaid, az azt jelenti, hogy nem álmodsz elég nagyot. Az álmaidnak senki más nem szabhat határt, csak te magad. Már gyerekkoromban is gyakran mondogattam, hogy lesz egy amerikai rockbandám, amivel bejárom a világot. Persze mindenki hülyének nézett. És itt jön a következő tanácsom: szabadulj meg a negatív emberektől, ők ugyanis a legádázabb ellenségeid. Már önmagában az is elég nehéz, hogy töretlenül higgy az őrült álmaidban, semmi szükség rá, hogy valaki visszahúzzon vagy kétségeket ébresszen benned. A következő fontos dolog, hogy mindig legyen határozott álláspontod, és ne félj hangot adni neki! Ne akarj mást mondani csak azért, hogy megfelelj másoknak. Ha biztonsági játékot játszol, senki nem fog figyelni rád, és nem lesznek követőid. Ezzel persze együtt jár az is, hogy lesznek, akik nem értenek egyet veled, sőt utálni fognak. De mi van akkor? A zenekart is sokan gyűlölik, miközben a rajongói bázisunk akkora, mint Magyarország lakossága. A gyűlölködők sokkal erősebb késztetést éreznek rá, hogy megosszák a véleményüket, mint azok, akik szeretnek. Főleg az interneten, ahol ezt névtelenül is megtehetik. Éppen ezért nem szabad tényként kezelni a negatív véleményeket. Végül az utolsó tanácsom: légy türelmes, járd végig a szamárlétrát! Ez a nyolcadik turnénk a zenekarral Európában, és csak a hatodik alkalommal éreztük igazán, hogy az európai közönség is kezd odafigyelni ránk. Most pedig már arénákat töltünk meg. Nincs általános recept a sikerre, de ha ezekre egytől egyig odafigyelsz, jó eséllyel nem marad el a jutalom. Én vagyok az élő bizonyíték rá, hogy sikerülhet. Mondtam, hogy nem lesz rövid válasz! (nevet)

 

Frontfotó: Markus Felix